Mire utal a pulzusszám?

A pulzus tapintásával indirekt adatot nyerünk a vérnyomásról, következtethetünk érszűkületre, illetve bizonyos szívbillentyű-betegségekre, valamint fontos információt kapunk különböző ritmuszavarok esetén.

A hétköznapi ember a legegyszerűbben a pulzus gyakoriságot, az egy perc alatt tapintott pulzusszámot tudja mérni. Számolhatjuk egy teljes percig is, de megfelelő, ha a fél perc alatt számolt pulzusszámot kettővel szorozzuk.

Legkönnyebb a csukló hüvelykujj felé eső részén kitapintani az itt futó ütőeret, és annak ütésszámát vizsgálni, de jól tapintható még a halántéktájon és a nyak két oldalán futó ütőér is. Az egyre inkább széles körben elérhető automata vérnyomásmérők, kiírják a szisztolés és diasztolés vérnyomás mellett a pulzusszámot is.

A pulzusszám értékelése számtalan tényezőtől függ. Nyugalomban, illetve aktív mozgás vagy stressz szituáció kapcsán, egészséges egyén esetében is más-más értékek mérhetők. Számos egyéb tényező, például: láz, pajzsmirigy működési zavarok, alacsony vörösvértest szám, tüdőbetegségek, szívizom betegségek, speciális ritmuszavarok, gyógyszerek befolyásolják a szívritmust. A napi gyakorlatban 50-60/perc és 120/perc közötti értéket tekintünk normálisnak. Az életkornak megfelelő maximális szívfrekvenciát kiszámolhatjuk, ha 220-ból kivonjuk az életkorunkat. Például egy 40 éves beteg maximális pulzusszáma 220-40=180/perc. Ezt az értéket nagy terhelést jelentő fizikai, vagy szellemi aktivitás kapcsán érhetjük el.

Gyakran előfordul, hogy a betegek  már 90-100/perc körüli pulzusszám mellett is szapora vagy „erős” szívverésre panaszkodnak. Ennek hátterében a legtöbbször nem szervi baj, hanem edzettség hiánya, stressz, kimerültség, pszichés teher állnak.

Orvosi szempontból elsősorban a 120/perc feletti pulzuszámot nevezzük szapora pulzusnak. Előfordul, hogy a beteg ezt meg sem érzi, csak egy „véletlen” mérés kapcsán derül ki. Ilyen esetben azonban mindig kell a háttérben valamilyen okot keresni, azaz belgyógyászati és/vagy kardiológiai szakvizsgálat javasolt. A kivizsgálás semmiképpen sem halogatható, ha korábban normális pulzusszám volt megfigyelhető, illetve ha a „szapora pulzus” hirtelen jelentkezik, és hirtelen szűnik, „torokremegés”, „torokszorítás” érzéssel, gyengeséggel, fulladással jár.

A percenkénti 50-60 alatti pulzusszám edzett, fiatal embereknél lehet normális is, míg idős betegeknél, ha gyengeséggel, szédüléssel, esetleg eszméletvesztéssel járó rosszullétek is kísérik (bevezető tünet nélkül elesnek) az alacsony szívfrekvenciát, az súlyos állapotot jelez. Ebben az esetben akár szívritmus-szabályozó készülék (pacemaker) beültetésére is sor kerülhet, a túl lassú szívverés következtében kialakuló elégtelen oxigénellátás kivédésére.

A pulzus számolás közben megfigyelhető annak ritmusa is. A szívverés lehet alapjában véve szabályos, amikor csak 1-1 pillanatra hagy ki (főként esti megpihenéskor érezhető, és mellkasi ütés-szúrás érzéssel járhat).

Ennek hátterében plusz ütés, melléütés (a vártnál hamarabb jelentkező, azt hosszabb szünet követő ütés, ún. extraszisztole) áll. A legtöbbször nincs szó jelentős megbetegedésről, ezek a melléütések a leggyakrabban pihenéssel, ionpótlással (pl.: magnézium, kálium) megszűnnek, de súlyos szívbetegség jelei is lehetnek, ezért ha tartósan fennállnak, érdemes egy szívultrahangot (echokardiográfia) is magába foglaló kardiológiai vizsgálaton átesni.

Előfordul az is, hogy a szívverés teljesen szabálytalan, semmilyen ritmus nem figyelhető meg. Ez egy pitvarfibrillációnak nevezett komoly állapot. Különösen azért veszélyes, mert a szabálytalan szívverés eredményeként vérrög keletkezhet, stroke-ot előidézve. Amennyiben 1 napnál tovább áll fent, részletes kivizsgálást, leggyakrabban tartós vérhígító kezelés (pl. Xarelto, Sinkum, Farin) indítását igényli.