A fogfájásról

A fogfájás számos módon jelentkezhet: korlátozódhat egyetlen fogra, máskor egyszerre több fog is lüktető érzést kelt, kiválthatja hideg vagy meleg, édes vagy sós íz, de rágás közben vagy akár spontán is megsajdulhatnak fogaink. Mint szervezetünk egyéb részein, így a szájüregben is okkal jelentkezik a fájdalom – egy meglévő betegségre, illetve egy kezelendő problémára hívja fel a figyelmet.

A fájdalom jellege és pontos helyének meghatározása alapján általában könnyű megtalálni az okot. Eleinte többnyire enyhébb nyilalló, lüktető vagy hasító, tompa vagy éles fájdalom jelentkezik az alsó állkapocsban, a felső állcsontban vagy valamelyik fogban.

Ne csak csillapítsuk, hanem kezeltessük a fájdalmat!

Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a fog- és ínyfájdalmak jelentkezésekor megelégszenek a fájdalom csillapításával. Erre nagyon hatékony, jó szerek vannak, a megkönnyebbült beteg időt nyer általuk: befejezheti további kellemetlenségek nélkül a nyaralását vagy a határidős munkát, kérhet időpontot fogorvosától stb. – azonban nem szabad elfelejteni, hogy a fájdalom elmúltával nincs megoldva az alapprobléma, hiszen nem kezelést, csak tünetenyhítést nyújt a legjobb fájdalomcsillapító is.

Az, aki csak fájdalomcsillapítótól várja a megoldást, gyakran csak egészen elhanyagolt állapotban, kiterjedt fogbetegségek, fogromlás esetén kerül el szakorvoshoz, amikor a fájdalom már állandósul. A helyes mindenképpen az lenne, ha a fogfájás többszöri jelentkezése esetén minél előbb fogorvoshoz fordulna a fogfájós beteg, akkor is, ha a fájdalom időközben elmúlt.
Sajnos, a szerbiai egészségtudatosság még nem érte el ezt a szintet, igen sokan félelemből, kényelmességből halogatják a fogorvosi látogatást, pedig a kezelés messze nem olyan kellemetlen, mint a visszatérő fájdalom. Az időben történő kezeléssel és rendszeres fogápolással a további fogromlás és fogfájás megelőzhető, míg kezelés híján a fájdalmat nemegyszer csak a fog elvesztése, a foghúzás szüntetheti meg.

Mitől, hogyan és hol sajog?

Ha valami ingerli a fogideget, akkor keletkezik fájdalomérzet. A fogidegek védetten, a fog belsejében, az ún. pulpában helyezkednek el, amit a dentinállomány (a fog tömör része) és a koronában a fogzománc, a gyökérben pedig a cementréteg vesz körül. A foggyökér mélyen az állcsontba nyúlik horgonyszerűen. Az idegeket védő rétegek idővel a fogszuvasodás és a parodontózis miatt megsérülnek, a fog kilyukad, gyulladások alakulhatnak ki.

Ha nyilalló, éles hasító fájdalmat érzünk a fogaiban, különösen akkor, ha hideg vagy forró italt (üdítőt, kávét) iszunk vagy édességet, esetleg sósat eszünk, akkor a legvalószínűbb, hogy fogszuvasodás (káriesz, caries) okozza a panaszokat, de az is előfordulhat, hogy a fogíny lehúzódása miatt szabaddá vált fognyak érzékeny. Ha a fájdalmat fogszuvasodás okozza, akkor a fog a kopogtatásra is érzékeny és a fájdalom folyamatosan is fennállhat, lüktető jellegű is lehet. Minél mélyebbre hatol a szuvasodás, annál hevesebb fájdalmat okoz, és annál sürgősebb, hogy felkeressünk egy fogorvost, mivel idővel egyre kisebb a fog megmentésének esélye.

Egy elcsúszott tömés mellett is elszaporodhatnak a baktériumok. Ilyenkor a savanyú és az édes ételek óriási fájdalmat okozhatnak.

A gyulladt fogíny visszatérő fájdalommal jár. Kialakulhat érzékenység akkor is, ha nő a bölcsességfog, különösen, ha az rendellenes helyzeténél fogva nyomja a többi fogat. Jellegzetessége, hogy időnként megszűnnek a panaszok, majd kisebb-nagyobb kihagyás után újra jelentkeznek. Nehezen meghatározható a fájdalom pontos helye, míg nem derül fény rá, hogy a bölcsességfog okozza a fájdalmat, a páciens sokszor úgy érzi, több foga is fáj, vagy hol az egyik, hol a másik, esetleg az egész fogsor és az állcsont is.

A fogszuvasodásról

A fogak leggyakoribb megbetegedése a fogszuvasodás bakteriális fertőzés eredménye. Szájüregünk több száz baktériumfajnak ad otthon, ezek közül néhány a fogszuvasodás létrejöttében játszik fontos szerepet, többnek pedig az ínygyulladás, illetve a fogágybetegségek előrehaladásában van fontos szerepük.

A fogszuvasodás a fog keményszövetének károsodásával járó idült folyamat. Ilyenkor a baktériumok megtelepednek a fogakon lerakódó lepedékben. Ezeket a baktériumokat általában már gyermekkorunkban összeszedjük szüleinktől és játszótársainktól.

Ezek a baktériumok a szájüregbe kerülő szénhidrátokat bontva savas közeget teremtenek, így ezek a bomlástermékek már képesek a fog kemény állományában lévő ásványok kioldására. A szénhidrátok bevitelének gyakorisága sokkal károsabb fogainkra nézve, mint az egyszerre megevett sok édesség.

A fogállományból hiányzó ásványok egy bizonyos mértékben a bevitt fluoridokból (fogkrémekből, szájöblögetőkből, fluorozott sóból, ásványvizekből) pótlódnak. A fluór azonban túladagolható, korlátlan fogyasztása szervezetünk szöveteiben kóros elváltozásokat okozhat.

Amennyiben a kioldódás és a visszaépülés egyensúlya megbomlik, győz a fogszuvasodás. A fogorvos legfőbb feladata, hogy egy tömés elkészítésekor, az összes felpuhult, baktériumokkal teli foganyagot eltávolítsa, és olyan módon pótolja azt, hogy a baktériumoknak teljes gátat szabjon.

Ínysorvadás, fogágy-betegség

Fogak elvesztésének második leggyakoribb oka a fogágy-betegség kialakulása. A fogágy a fogaknak az állkapocscsontokhoz való rögzítését szolgáló apparátus. Részei a fogíny (gingiva), a fogmeder, annak csonthártyája, a foggyökér gyökérhártyája (periodontium) – mely kötőszövetes hártya rugalmasan rögzíti a fogat a csontmederben –, és a foggyökeret kívülről borító cementállomány.

A fogágy betegségeit összefoglaló néven helyesen parodontopátiáknak hívják. Ennél súlyosabb gyulladásos betegség a fogágy-gyulladás (parodontitis), amit a parodontózissal, a fogínysorvadással szoktak keverni.

A parodontózis (ínysorvadás) a fogíny gyulladása nyomán, de általában annak lezajlása után kialakuló degeneratív fogágy-betegség, melynek következtében a fogíny lassan visszahúzódik a fognyakról. Végső soron a fogak kilazulásához, majd kihullásához, illetve ezt megelőzendő kihúzásához vezet.

A fogágy-betegségek már egész kiskorban jelentkezhetnek. Már 4–13 éves gyermekeknél is gyakran megfigyelhető az ínygyulladás (gingivitis), amely a szervezet egyik
leggyakrabban előforduló gyulladása. Kamaszkorban és várandósság idején csaknem a népesség felénél jelentkezik valamilyen ínygyulladás, illetve az ennek következtében fellépő fogágy-gyulladás. Helyes fogápolás mellett szerencsére maradandó károsodás nélkül gyógyul.

Idősebb korban ugrásszerűen megnövekszik a sorvadásos és fogvesztéssel járó parodontopátiák előfordulása. A hatvan év fölöttiek fogainak harmadát érintik, főként az alsó és fölső metszőfogakat és az első kis őrlőket veszélyeztetik.

A fogágy-betegségek fő okozója a fogakon felhalmozódó lepedék (plakk) és fogkő. A fogkő növekedésével egyre több lesz a tisztíthatatlan felszín a szájban. Ennek következményeképp a fogak és az íny közt a gyulladás miatt kialakuló tasakokban a baktériumok száma egyre nő. Ezzel a gyulladás csak erősödik és a folyamat az egyre nehezebben tisztítható felszínekkel és tasakokkal önmagát erősíti, amíg a fogak körül teljesen el nem pusztul a fog tartószerkezete, beleértve az azt körülvevő csontot is. Ekkor a fog elkezd mozogni, majd kiesik.

A fogágy-betegség kialakulásnak rizikóját nagyban növeli a rossz szájhigiéné, a dohányzás, a cukorbetegség illetve egyes genetikai faktorok.

Mindebből következik, hogy milyen fontos a jó szájhigiéné fenntartása. Ebbe beletartozik a fogkő rendszeres eltávolítása is a fogorvosnál. Ha már kialakultak tasakok, ezekből a gyulladt szövetet a szakember speciális eszközökkel távolítja el (zárt kürett), illetve ha a tasakok nagyon mélyek (több mint 5-6 mm), akkor műtéti tisztítás (nyílt kürett) is szóba jöhet.

Az említett elváltozások elhanyagolt esetekben nem csak a fogak, de beültetett műgyökerek mentén is kialakulhatnak, A terápia hasonló csak ott a parodontológus szakorvos speciális anyagból készült eszközöket használ a tisztításra, hogy az implantátumok felszínét ne sértse fel. A kilazult fogakat gyakran összesínezzük, annak érdekében, hogy stabilitásukat így növeljük.
Az említett módszerek azonban csak a folyamat megállítását célozzák meg. A elvesztett kapcsolatot a fog és a csont között visszaállítani nem tudják. Ehhez jóval költségesebb, ún. membránokkal vezérelt szöveti regenerációs műtétek alkalmazása szükséges, csontpótló anyagokkal kombinálva. Ezek sajnos nem minden esetben alkalmazhatók, ezen kívül, ha a szájápolási szokásokon nem tudunk változtatni, illetve ha a páciens nem hagy fel a dohányzással, használatuk szinte felesleges. A ínyvisszahúzódások (ínyrecessziók) sebészi ellátása szintén a parodontológus szakorvos feladata.

Fogtömés utáni fogfájás

A fogtömés a fog számára bizonyos mértékű trauma. Minél nagyobb volt a szuvasodás, minél több beteg foganyagot kell eltávolítani, annál közelebb kerül a fúró mechanikai- és hőenergiája a fog belsejében található érzékeny szövethez, a fogbélhez.

Fogszínű esztétikus tömések készítésekor a fogorvos a tömés előtt savval kezeli a fogfelszínt, hogy a folyékony ragasztóanyag erősen a foghoz kösse majd a tömést. A savhatás érheti a dentincsatornákat is, amelyek felelősek a fájdalom vezetéséért, ezért egy ideig, ingerre a fog még érzékeny lehet. A dentin kemény szövet, ezért lassan regenerálódik, így az érzékenység hosszabb ideig is fennállhat.

Ha viszont már jó néhány napja fennáll, vagy ráharapásra olyan érzést kelt, mintha a fog kiemelkedett volna, mihamarabb menjünk vissza a fogorvoshoz. Az ilyen helyzet akkor szokott előfordulni, ha a szuvasodás nagyon mély volt és a fogtömés segítsége már későn érkezett. Az ilyen fogakat a legtöbb esetben már gyógyszeres töméssel kell ellátni, vagy gyökérkezelni szükséges.