A betegség neve azt jelenti: porózus, lyukacsos, üreges csont.
A felnőttkori csontszövet megfelelő szerkezetét, a csontképzési és csontbontási folyamatok összehangolt működése biztosítja. A csonttömeg az életkortól függően változik. A csontszövet állománya 25-30 éves korig gyarapszik, majd utána tömege fogyni, gyengülni kezd.
Az oszteoporózis világszerte több százmillió embert érint. Az epidemiológiai vizsgálatok alapján népegészségügyi jelentősége van. Az 50 évnél idősebb nők 50%-a és a férfiak 20%-a csontritkulás okából, legalább egy kóros, spontán törést tapasztal.
Az oszteoporózis legjellemzőbb következményei a csigolyák összeroppanása, a csípőtáji törések ("combnyaktörés") és az alkar törései. Fontos megjegyezni, hogy a csípőtáji törést szenvedő betegek 12-20%-a a nemkívánatos eseményt követően, egy éven belül meghal.
A csigolyák összeroppanásai miatt, gyöki fájdalmak jelentkezhetnek. Az állandósuló csontfájdalmak a beteg életét szinte elviselhetetlenné tehetik. Az előrehaladott és már klinikai tüneteket okozó oszteoporózis - főként a gerinc oszteoporózisa - átalakítja a testformát: a testmagasság jelentősen csökken, és a gerinc elgörbül.
A kockázati tényezők az életkor, nem, 45 éves kor előtti menopauza, pozitív töréskori kórtörténet, alacsony testtömeg, fizikai inaktivitás, elégtelen kalciumbevitel, D-vitamin-hiány, cigarettázás, rosszindulatú daganatok, autoimmun betegségek, a csontrendszer krónikus gyulladásos betegségei, kortikoszteroidok hosszú távú alkalmazása, endokrin betegségek (cukorbetegség, pajzsmirigy betegség), elhízás.
Tekintettel arra, hogy a betegség korai szakaszában nem okoz fájdalmat, gyakran egyszerű röntgenfelvétel során merül fel a csontritkulás gyanúja. A betegséget csontsűrűség-méréssel diagnosztizálják. A mai napig a legelterjedtebb vizsgálati módszer az úgynevezett DXA vizsgálat (csontsűrűség-mérés), amely a röntgenvizsgálat elvén működik. A legmodernebb eszközök még a törések tízéves kockázatát is becsülik, amely a törés kockázatának felmérése melett figyelik a terápia hatásait is.
Az oszteoporózis megelőzéséhez elsődlegesen a megfelelő táplálkozás és testmozgás, fizikai aktivitás szükséges. A mozgás azért elengedhetetlen, mert a csontokra ható állandó, terhelés hatására a csontképzés fokozódik. Fontos az egészséges kalciumfogyasztás, megfelelő D-vitamin-felvétel, a dohányzás mellőzése, a mérsékelt koffein- és alkoholfogyasztás.
A megelőzésbe másodlagosan beletartozik a veszélyeztető tényezők korai felismerése, a csontsürüség mérese valamint a korai kezelés elkezdése.
.jpg)
