Az ételallergia

Mit értünk allergia alatt?

Az orvostudomány allergiának nevezi a szervezetnek azt a tulajdonságát, hogy nem saját anyagra (allergénre) túlérzékennyé válhat, allergizálódhat, és az allergénnel való ismételt találkozás alkalmával jellegzetes allergiás tünetcsoporttal válaszol. Az allergia tehát a szervezet kóros megnyilvánulása valamely anyagra, amelyet a nem allergiás egyének jól tűrnek. Például egyesek allergiásak a tojásra, míg a legtöbb embernek semmilyen problémát nem okoz ennek az alapvető élelmiszernek a fogyasztása.

A szervezetbe különböző módon juthatnak be allergének: a légutakon, a bőrön vagy a tápcsatornán keresztül. Ez utóbbiak felelősek a táplálékallergiák létrejöttéért. Ételallergia kialakulhat egyféle táplálékra (egyes gyerekek pl. csak a földieperre érzékenyek), vagy a táplálék egyik alkotórészére (pl. a tojásból csak a tojásfehérjére), illetve egyidejűleg többféle élelmiszerre, élelmiszercsoportra is.

A melegítés, a sütés-főzés csökkentheti egyes táplálékok allergizáló hatását (denaturálva a fehérjéket), de sajnos pl. a halét, a paradicsomét és a tojásét nem befolyásolja. A táplálékok feldolgozása is módosíthatja az allergizáló hatást: pl. a pasztőrözött tejre allergiás gyerekek egy része jól tűri a tartósított, porított tejet.

Legnagyobb gyakorisággal a tehéntej és a tyúktojás okoz túlérzékenységet. Önmagukban is fontos szerepüket tovább növeli, hogy számos étel alapanyagai. Rajtuk kívül gyakoribb táplálékallergének még a következők: hal, sajt, gomba, földieper, málna, dinnye, dió, méz, csokoládé, paradicsom, paprika, narancs, citrom és mandarin.

Amikor a táplálékallergénekről beszélünk, szólnunk kell az ún. adalékanyagokról is (a híres vagy hírhedt „E”-betűvel jelölt anyagok!), melyek az élelmiszerek feldolgozása során kerülnek bele a táplálékba. Az utóbbi évek modern technológiája során egyre többféle és egyre nagyobb mennyiségű vegyszer kerül ételeinkbe. Közülük leginkább a mesterséges színezékek és a tartósítószerek okozzák a legtöbb gondot.

A mesterséges színezékek, amint nevük is jelzi, színezik az ételeket annak érdekében, hogy vonzóbbnak tűnjenek a vásárlók számára. A legtöbb citromital azért citromsárga, mert ilyen színű ételfestéket (tartrazin) tartalmaz. A fehér színt (pl. egyes péksütemények esetében) az azofestékek adják. A csomagolt sonkának sem lenne olyan szép, "egészséges" színe, ha nem lenne benne mesterséges színezőanyag. E nélkül esetleg úgy tűnne, mintha lejárt volna a szavatossági ideje.

A tartósítószerek közül leginkább a nitriteket, benzoátokat (pl. benzoésav) és a nátrium-glutamátot használják, de vannak kéntartalmú szerek is forgalomban (ezek az anyagok a rájuk érzékeny személyeknél pl. asztmás rohamot válthatnak ki). Nagyon fontos tudni, hogy a szalicilátok és a benzoésav, valamint az azofestékek között keresztérzékenység van. Ezért a szalicilátokra (ilyen gyógyszerek pl. Aszpirin, Anbol, Midol, Aspro-C stb.) érzékenyeknél allergiát válthatnak ki az utóbbiak is, vagy fordítva.

Tartósítószert és ételfestéket tartalmaznak a zacskós- és konzervételek, a savanyúságok, a lekvárok, a cukrászsütemények, az üdítőitalok, a csomagolt húsok, a felvágottak, a pástétomok, a kolbász, a szalámi, a színezett sajtok stb.

Manapság az adalékanyagokkal kapcsolatban felmerül az a kérdés, hogy hosszú távon nem károsítják-e az egészséget (itt elsősorban a daganatkeltő hatásokról folyik éles vita). Erre a választ majd csak a jövő adja meg. Az már biztos, hogy az adalékanyagok az arra érzékeny embereket bizonyítottan megbetegíthetik.

A táplálékallergének leggyakrabban a gyomor és a bélrendszer területén gyomor- és bélhurut formájában okoznak panaszt. Hányás, hasmenés, emésztési zavar, hasfájás, puffadás, esetleg véres széklet lehet a tünet. A bőrön is különböző elváltozások alakulhatnak ki. Ezek általában erős viszketéssel járó kiütés formájában jelentkeznek. Leggyakoribb fajtája a csalánkiütés (urticaria), mely a test bármely részén előfordulhat, akár vándorolhat is, és általában egy-két nap alatt elmúlik. Azonnali csalánkiütést válthat ki a tojás, a tej, a tejszín, a dió, a hal, a kagyló, az élesztő, a földieper, a málna és a gomba. Van azonban a csalánkiütésnek olyan formája is, mely több napig, akár több hétig is eltart. Ezt okozhatja bármilyen tengerből származó étel, dió, tojás, de a tejtermékekben és a húsban maradt penicillin (melyet az állatok tenyésztése során használnak) is, csakúgy, mint a tartrazin élelmiszerfesték és a benzoát tartósítószerek. Ritkábban ugyan, de a csalánkiütés súlyos formája is kialakulhat (Quincke-ödéma), mely, ha a garat illetve gége környékén fordul elő, akkor akár halálos fulladást is okozhat. A táplálékallergének szerepet játszhatnak ekcéma (krónikus bőrgyulladás) kialakulásában és fenntartásában is.

Valószínűleg kevesen tudják, hogy még légzőrendszeri, és ritkán ugyan, de egyes idegrendszeri elváltozásokért is felelőssé tehető néhány táplálékallergén. A légzőrendszer területén a táplálékallergének az orrban, az orrmelléküregekben és a légutakban okozhatnak elváltozásokat. Az orrban allergiás nátha alakul ki, melyre a színtelen, vagy fehéres színű orrváladék vagy orrdugulás a jellemző. Ezekért a tünetekért leginkább a levegőben lévő allergének (házipor, virágporok stb.) a felelősek, de az egész évben fennálló, vagy rendszeresen visszatérő náthának ételallergia is lehet az oka (leginkább a tehéntej). Tehéntej hatására akár asztmás légzés is kialakulhat az arra érzékeny gyermekeken. Visszatérő, vagy tartósan fennálló középfülgyulladás esetén sem szabad megfeledkezni arról, hogy a háttérben tehéntejfehérje allergia húzódhat meg.

Az újabb kori kutatások derítettek fényt arra, hogy az allergének még egyes idegrendszeri elváltozások kiváltásában is szerepet játszhatnak, mint amilyen a migrén (tehéntej, csokoládé, narancs, búza, sajt, paradicsom, benzoésav, tartrazin).

Mi a teendő, ha ételallergia gyanúja merül fel?

Mivel számos táplálék okozhat allergiát, fontos, hogy megfigyeljük a tünetek és az étrend összefüggését. Néhány esetben, ha az allergén elfogyasztása után gyorsan kialakulnak a tünetek, könnyű a dolgunk. Máskor azonban csak több órával az étkezés után jelentkezik a tünet, és ilyenkor már csak bonyolult „detektívmunkával” lehet kideríteni, hogy melyik táplálék váltotta ki a reakciót. Ilyenkor alkalmazzuk a próbadiéta módszerét: először csak olyan ételeket adunk, melyek legkevésbé allergizálnak, majd ezt követően a gyanúsnak tartott ételekkel bővítjük az étrendet és figyeljük a reakciókat. A bizonyítottan allergiát okozó táplálékot azután a későbbiekben mindenképpen ki kell iktatni az étrendből.