Napjainkban számos képalkotó módszer áll rendelkezésre, amelyek jelentős mértékben megkönnyítik és gyorsabbá teszik a különböző egészségügyi rendellenességek diagnosztizálását. Tágabb értelemben az orvosi képalkotás magában foglalja az endoszkópiát, mikroszkópiát vagy akár az orvosi fotográfiát, azonban az elnevezés hallatán leggyakrabban a különböző radiológiai eljárásokra (röntgen-, ultrahang-, mágneses rezonancia- vagy komputált tomográfia-vizsgálatokra) gondolunk.
Az elmúlt évek során az ultrahangvizsgálat alkalmazási köre jelentős növekedésnek indult. Ez az eljárás megahertz nagyságrendű, magas frekvenciájú, széles sávú hanghullámokat (ultrahangokat) használ, amelyeket a különböző szövetek különböző mértékben vernek vissza. Az ultrahang alkalmazásának nincs ismert mellékhatása, negatív következménye, így a beteg számára teljes mértékben biztonságos és fájdalommentes, klinikai szempontból pedig olcsó és könnyen végrehajtható eljárásnak tekinthető. Jelentős előnye, hogy nem bocsát ki ionizált sugárzást, valamint megfelelő eljárás bizonyos mozgó struktúrák valós időben történő vizsgálatára. Azonban kevésbé alkalmas aprólékos anatómiai struktúrák elemzésére.
Az ultrahang klinikai alkalmazási területe szinte végtelen és a modern orvoslás során általában az első diagnosztikai eszköz, ugyanis a vizsgáló azonnal látja az eredményt és a vizsgálat szükség szerint többször is elvégezhető (mellékhatások és esetleges negatív következmények nélkül). Az ultrahang-vizsgálat megfelelő módszer a hasi- és kismedencei szervek vizsgálatára, így fontos információ kapható a vesék, máj, lép, hasnyálmirígy, epehólyag, nagyobb vérerek, illetve a nyirokcsomók állapotáról.
A modern nőgyógyászat szinte elképzelhetetlen lenne ultrahang alkalmazása nélkül, ugyanis a méh és a petefészkek, petevezetékek elváltozása mellett a terhesség kimutatásában is kulcsfontosságú szerepet játszik. A terhesség során legtöbbször ultrahang használatával követik a magzat fejlődését, érettségét, elhelyezkedését. Az utóbbi évtizedekben különösen elterjedtté vált egy speciális technika, a color-Doppler, amely segítségével nem csak a szervek anatómiája, hanem vérellátása is megfigyelhető. Ily módon megállapítható a vérerek átmérője, szűkület, elzáródás megléte, illetve a keringés iránya.
Továbbá, a szívultrahang (echokardiográfia) az EKG és a laborvizsgálatok mellett az egyik legfontosabb kardiológiai vizsgálómódszerré vált. A vizsgálatot mellkason, bizonyos esetekben nyelőcsövön keresztül végzik és pontos információt nyújt a szív és a környezetében levő erek anatómiájáról, a szívbillentyűk működéséről, a szívüregek tágasságáról, esetleg szív körüli folyadék meglétéről.
Hasonlóképpen, mellkason keresztül végezhető tüdőultrahang-vizsgálat, amely segítségével megállapítható, hogy van-e a tüdő körül folyadék, illetve amennyiben szükséges, a punkció pontos helye ultrahang segítségével identifikálható. A szemészetben a különböző bevérzések, idegentestek megítélése szintén ultrahanggal történik, valamint ultrahang használatával végzik a pajzsmirigy- illetve emlődaganat diagnosztizálását (bizonyos esetekben biopsziavételt is).
Egyre gyakoribbá válik az ultrahang intraoperatív alkalmazása, amikor műtét közben, steril körülmények között nagy felbontású speciális ultrahangot használnak. Ily módon lehetővé válik a rendkívül kis méretű máj-, illetve hasnyálmirígydaganatok ábrázolása. Az aneszteziológia és intenzív terápia terén az ultrahang értéke felbecsülhetetlen, ugyanis az orientációs echokardiográfia és tüdőultrahang mellett rutinszerűvé vált az ultrahang alkalmazása a centrális vénás (bizonyos esetekben artériás, perifériás vénás) katéter bevezetése során, így jelentős mértékben csökkentve az esetleges komplikációk kialakulásának esélyét.
Megállapítható, hogy az ultrahang alkalmazása jelentős előrehaladásnak tekinthető az orvoslás minden területén, így biztonságosabbá és hatékonyabbá téve a modern betegellátást.
.jpg)
