A királyok imádása

A festő azt a bibliai jelenetet örökíti meg, amikor a napkeletről jött három király Betlehemben a gyermek Jézusnak hódol, egyikük aranyat hozva ajándékba, másikuk tömjénnel kedveskedve neki, harmadikuk pedig mirhát adva a gyermeknek…

Aki nem tudná, hogy mi a mirha, elmondjuk róla, hogy vörös színű mézgaféléről (azaz gyantáról) van szó, amely egy bizonyos arábiai fából folyik ki, átlátszó, keserű és csípős ízű, a szaga viszont kellemes, ezért kultikus célú füstölésre használják, továbbá olajt is készítenek belőle.

Egyébként Maulbertschnak, a barokk mennyezetfestés kiváló osztrák mesterének számos alkotása készült Magyarországon. Dolgozott Győrött, Pápán, Székesfehérvárott, Egerben stb. Legjelentősebb freskói a sümegi plébániatemplom falain és mennyezetén találhatók.

Vajon mi okozhatja A királyok imádása címben a félreértést? Az, hogy az efféle nyelvtani szerkezetben a tárgyas igéből -ás, -és képzővel alkotott főnév egyaránt lehet cselekvő értelmű is meg szenvedő értelmű is. A szövegkörnyezetből általában kiderül, hogy miről van szó, végzi-e valaki a cselekvést vagy pedig elszenvedi. Amikor viszont nem kapunk elég információt a dologról (például címben, ha a birtokos szerkezet nem ágyazódik mondatba), felmerül a kétféle értelmezés dilemmája: az ember keresése (az ember keres valakit vagy valamit, illetve az embert keresik mások?), a család tájékoztatása (a család tájékoztat bennünket valamiről vagy a családot tájékoztatják), a vendégek üdvözlése (leginkább a vendéglátó szokta üdvözölni a vendégeket, de az is lehetséges, hogy a vendégek üdvözlik a vendéglátót), Zenga védése (aki nem tudja, hogy kapusról van szó, azt is hiheti, hogy Zengát kell megvédeni), Krisztus siratása (Adam Kraftnak, a gótika és a reneszánsz határán álló német szobrásznak a domborműve viseli ezt a címet, vele kapcsolatban megkérdezheti a tájékozatlan, hogy Krisztus sirat-e valakit vagy Krisztust siratják) stb.

Némelyik ige esetében a szenvedő jelentés külön igealakkal különül el a cselekvőtől. Ilyen igepár többek között a szül és a születik, a meglep és a meglepődik, a kever és a keveredik, az emel és az emelkedik stb. Természetesen a belőlük képzett főnevek is eltérnek egymástól: szülés és születés, keverés és keverődés, emelés és emelkedés; a meglep igének nincs használatban meglepés származéka, viszont nemcsak meglepődés főnév van, hanem meglepetés is, mely a meglepődés állapotát vagy váratlan ajándékot fejez ki, illetve meglepő eseményre vonatkozik.

Az -ás, -és képzős főnevekhez hasonlóan viselkednek egyes -at, -et toldalékos főnevek is (amelyek szintén tárgyas igéből vannak képezve. Az -ás, -és képzős főnév rendszerint folyamatban levő cselekvést jelöl, az -at, -et képzővel ellátott pedig egységes, teljes egészként fejezi ki a cselekvést. A régi nyelvben az -at, -et képző gyakran egyértékű volt az -ás, -és képzővel. A kódexek nyelvében a teremtet 'teremtés' értelemben fordul elő, a pusztulást pusztulatnak mondják, a sietet annyi mint 'sietés', a születet főnév születésre vonatkozik stb.

Napjainkban cselekvő és szenvedő értelme is lehet a szeretet, a tisztelet, a vadászat főnévnek. A gyermek szeretete egyrészt azt jelenti, hogy a gyermek szeret valakit, másrészt pedig azt, hogy őt szeretik mások (a szülők, a pedagógusok, a lelkipásztorok stb.). Az öregek tisztelete elsősorban idős személyek iránt tanúsított tiszteletet fejezi ki, de arra is utalhat, hogy az öregek éreznek tiszteletet valaki iránt (ez lehet orvosuk, gondozójuk, lelki atyjuk). A sólyom vadászata azt is jelentheti, hogy az ember sólyomra vadászik, és azt is, hogy a sólyom vadászik más állatra. Az efféle birtokos szerkezetek kétértelműek ugyan, de csupán apró zökkenői lehetnek a kommunikációnak.