Elsősorban azok a személyek érintettek, akik munkájuk során segítő funkciót látnak el és az átlagosnál nagyobb mértékű empátiára van szükségük. Így, a leggyakrabban veszélyben levő foglalkoztatottak az ápolók, orvosok, pszichológusok, jogászok, pedagógusok.
A burnout szindróma kialakulásának legfőbb okai a túlzott stressz, munkahelyi vagy magánéleti pozitív visszajelzés és elismerés hiánya, túl nagy munkahelyi felelősség, hosszú vagy rendszertelen munkaidő, elégtelen anyagi juttatás. Azok a személyek, akik az említett stresszfaktorok közül akár csak egynek is rendszeresen ki vannak téve, gyakran élnek meg krízishelyzetet, aminek következtében romlani kezdenek a munkahelyi kapcsolataik és csökken az önértékelésük.
A burnout szindróma kialakulásában fokozott veszélynek vannak kitéve azok a személyek, akiknek túl nagy elvárásaik vannak, rengeteg új ötlettel és ambícióval kezdenek új munkájukhoz. Amennyiben ezek az ideák nem valósulnak meg, beindul a kiégés folyamata. Kezdetben a dolgozó túlzott lelkesedést mutat, nem reális célokat tűz ki maga elé és a kollégákkal intenzív kapcsolatot ápol. Az igyekezetre és lelkesedésre pozitív visszajelzés érkezik, aminek következtében a dolgozó méginkább hatékonnyá és a munkája iránt elkötelezetté válik. Azonban ezt a magas teljesítményt hosszútávon lehetetlen megtartani, így az idő előrehaladtával a lelkesedés csökken, hanyatlani kezd az érdeklődés és a munka iránti nyitottság. Mivel a dolgozó érzi, hogy teljesítménye nem emelkedik és a pozitív visszajelzés is elmarad, egyre több időt kezd munkával és a tökéletesség hajszolásával tölteni, ami bizonyítási kényszerbe csúszhat át. Ennek következtében a magánélet háttérbe szorul, viszont a mukahelyi teljesítmény így sem mutat javulást. Az érintett kerülni kezdi a kollégákkal, ügyfelekkel való találkozást és minden segítő szándékot negatívan ítél meg és elutasít. Hogyha ez az állapot hosszabb ideig jelen van, a dolgozó teljesen érdektelenné válik a munkája iránt, ami a burnout szindróma meglétét jelenti.
Sok dolgozó nincs tisztában azzal, hogy a kiégési szindróma következtében tapasztal negatív testi és lelki szimptómákat, így nem is tud hogyan hozzálátni a probléma megoldásához. Az esetek többségében külső segítségre van szükség. A leghatékonyabb megoldás minden bizonnyal az lenne, ha a dolgozó munkakörülményei javulnának és a munkahelyi túlterheltség csökkenne, azonban erre a legtöbbször nincs lehetőség. Bizonyos személyeknél, akiknél a megfelelési kényszer korábbi eredetre mutat vissza, a pszichoterápia nyújthat megfelelő segítséget, ugyanis ilyenkor a probléma gyökerénél kell kezdeni a gyógyítást. Fontos lépés a krónikus stressz kezelése, amihez nem feltétlenül szükséges külső személy bevonása. Különböző sportaktivitások, séták vagy bármilyen hobbi előtérbe helyezése rövid időn belül javíthat az érintett közérzetén és így a kiégési szindróma tünetei is enyhülnek. Gyógyszeres kezelésre csak előrehaladott esetben van szükség, és a legtöbb érintettnek sikerül minőséges, kiegyensúlyozott életet élni terápiás segítség mellett.
Fontos figyelmet fordítani a probléma megelőzésére és időben észrevenni a túlterheltség jeleit. Bármennyire nehéz, a napi teendők közé be kell iktatni olyan aktivitások végzését is, amelyek hozzájárulnak a feszültség levezetéséhez - ezt legjobb még fiatalkorban megtanulni és megszokni. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ismernünk kell önmagunkat, a képességeinket és a korlátainkat egyaránt, annak érdekében, hogy elkerüljük az irreális célok kitűzését és az elérhetetlen tökéletesség hajszolását...
.jpg)
