Az artériák fala egészséges állapotban rugalmas, azonban az érelmeszesedés folyamatában az ütőerek érbelhártyája alatt először kásaszerű anyag (ateróma) gyülemlik fel, majd az azt követő kálcium-lerakódás következtében megkeményedik, úgynevezett meszes plakkokat létrehozva. Ezek a plakkok csökkentik az ütőerek rugalmasságát és bizonyos esetekben jelentősen szűkítik az artériák belső átmérőjét, így akadályozva a zavartalan vérkeringést, valamint a tápanyagok és az oxigén szervekhez való eljutását.
Az ateroszklerózis leggyakoribb rizikófaktorai közé tartozik a magas koleszterinszint, magas vérnyomás, krónikus gyulladásos betegségek, túlsúly, cukorbetegség és a dohányzás. Ezek a tényezők hozzájárulnak ahhoz, hogy az artériák belső fala ne maradjon sima, és így fogékonnyá váljon az ateróma lerakódásához. Ez a folyamat lassú, ami fokozatosan károsítja a vérereket.
A betegség tünetei főként attól függnek, hogy a szervezet melyik ütőerei érintettek a kóros elváltozásban. Amennyiben a koszorúerek meszesednek el, koszorúér-görcs jelentkezhet, amely a szegycsont mögött vagy szívtájékon érezhető, nyomó, szorító fájdalommal jellemezhető. A fájó érzés gyakran a felhasba, hátba, bal karba vagy a fogakba sugározhat és pihenésre enyhül, míg terhelés következtében vagy stresszes helyztekben fokozódik. Legsúlyosabb esetekben szívinfarktus alakulhat ki, ami akár hirtelen szívhalálhoz is vezethet.
Amennyiben az agyi ütőerek érintettek, fokozatos szellemi leépülés figyelhető meg, azonban a betegség súlyosabb stádiumában akár agyi infarktushoz is vezethet, aminek lehetséges következménye a féloldali bénulás. A végtagok artériáin kialakult elmeszesedés testmozgás esetén jelentkező fájdalommal, görccsel jellemezhető, ami pihenést követően enyhül. A betegség előrehaladtával a tünetek egyre kisebb terhelés következtében jelentkeznek, végső esetben pedig az érintett végtagrész teljesen elhal. Amennyiben a betegség a beleket ellátó ütőereket érinti, étkezést követő görcsös hasi fájdalom jelentkezik, majd súlyos esetben a bél adott szakasza elhal, kilyukad és hashártyagyulladást okoz. A veséket ellátó artériák elmeszesedése következtében a veseműködés jelentősen csökkenhet.
A rendellenesség diagnosztizálása a beteg részletes kikérdezésével, majd fizikális vizsgálattal kezdődik. Szükség esetén ultrahang-vizsgálatra vagy más képalkotó eljárásra kerül sor.
A betegség kezelésének első lépése az életmód-váltás, amit a gyógyszeres kezelés követ, végső esetben pedig sebészeti beavatkozásra kerül sor. Rendkívül fontos a folyamat megelőzése, kellő figyelmet fordítva a kiegyensúlyozott táplálkozásra és rendszeres testmozgásra.
.jpg)
