Regionális anesztézia

A regionális anesztéziának több módját különböztetjük meg. Ezek közé tartozik a helyi (lokális) érzéstelenítés, idegblokkok, idegfonat (plexus) blokkok, epidurális és szubarachnoidális (spinális) anesztézia.

A klinikai gyakorlatban az egyik leggyakrabban alkalmazott eljárás a spinális érzéstelenítés, amely során a gerincvelőből kilépő érző, mozgató és vegetatív ideggyökök működésének a gátolására kerül sor. A kívánt érzéstelenítést a gerincvelőt körülvevő agy-gerincvelői folyadékba (likvor) juttatott helyi érzéstelenítővel lehet elérni. Ennek következtében az érintett ideggyökök által beidegzett területeken érzéstelenítés lép fel.

A bőr fertőtlenítése után a megfelelő helyen (leggyakrabban L2-3 vagy L3-4 ágyéki csigolya között) egy hosszú vékony tűvel áthatolnak a hát bőrén, a csigolyák között, majd a csigolyaíveket összetartó ínszalagon (ligamentum flavum) és a gerincvelőt körülvevő kemény agyhártyán (dura mater). A kemény agyburkon belül található a gerincvelői folyadék, így a tű végén megjelenő folyadék jelzi a tű megfelelő elhelyezkedését. Miután a tű végén kifolyt likvor által a tű kívánt elhelyezkedése igazolt, ezen keresztül beadják az érzéstelenítő szert és a tűt kihúzzák. A megfelelően kivitelezett spinális érzéstelenítés teljesen biztonságosnak tekinthető – a gerincvelő sérülése kizárt, mivel a gerincvelő a gerinccsatornában a szúrás helye fölött, az L1-L2 agyékcsigolya szintjén végződik.

Az alkalmazott helyi érzéstelenítőszer fajtájától függően az érzéstelenítés leggyakrabban 2-15 percen belül áll be és 60-120 percig tart. A spinális anesztézia alkalmazási területe meglehetősen széles, ugyanis ideális feltételeket biztosít az alsó végtagokat, medencei illetve alhasi szerveket érintő műtéti beavatkozásokhoz. Gyakran alkalmazzák nőgyógyászati vagy urológiai beavatkozások során, illetve ortopédiai műtétek alkalmával. Kiváló eszköznek tekinthető akár a műtét utáni fájdalomcsökkentés során is (főleg opioidok hozzáadásával kis dózisban).

A spinális anesztézia alkalmazása ritkán vezet szövődményekhez. Leggyakrabban enyhe vérnyomásingadozás várható, ami az esetek többségében könnyen helyreállítható. A szúrást követő néhány napon belül fejfájás jelentkezhet, ami a likvor elszivárgásának a következménye, azonban ez az állapot megfelelő folyadékpótlással javítható. Javasolt a spinális érzéstelenítés után 24 órán keresztül feküdni – ez csökkenti a későbbi fejfájás kialakulásának az esélyét.

A spinális anesztézia számos pozitívuma miatt bizonyos műtéti beavatkozások esetében előnyt élvez az általános anesztéziával szemben. Kivitelezése nem vesz igénybe sok időt és a szükséges eszközök is könnyen elérhetők. Fontos megemlíteni, hogy mivel csak egy gyógyszer alkalmazására kerül sor (kivételes esetekben kiegészíthető néhány más gyógyszer használatával), a gyógyszer-kölcsönhatások gyakorisága alacsony.

A regionális anesztézia minden bizonnyal egyenrangúnak tekinthető az általános anesztéziával, valamint bizonyos esetekben a két technika ötvözése vezet a beteg számára legkedvezőbb kimenetelhez.