Az érzéstelenítés az az állapot amely fennállásakor különböző gyógyszerek hatására a külvilág ingereinek az érzékelése részben vagy teljesen blokkolva van, azaz a beérkező információkat az idegrendszer meghatározott ideig nem dolgozza fel. Az általános anesztézia jellemzői a megfordítható eszméletvesztés, a test egy részén vagy egész felületén megjelenő érzéketlenség, valamint az izomreflexek blokkolása, így ennek az állapotnak a kiváltását gyakran nevezik altatásnak is. Az érzéstelenítés másik módja a lokális (regionális) érzéstelenítés, amely során a test csak egy meghatározott részén következik be az ingerületátvitel blokkolása (pl. helyi érzéstelenítés fogjavítás alkalmával). Az általános anesztézia és a regionális anesztézia bizonyos modalitásai lehetővé teszik a fájdalom- és stresszmentes sebészeti eljárás lebonyolítását.
Az általános anesztéziát, vagyis a műtét elvégzéséhez szükséges alvás állapotát többféleképpen el lehet érni az alkalmazott gyógyszerek a szervezetbe juttatásának a módjától függően. Inhalációs anesztézia során a tudat elnyomása illékony, belélegezhető altatószerek belélegzésével következik be, míg teljes intravénás anesztézia alkalmazásakor a gyógyszerek a vénákon keresztül jutnak a szervezetbe és vezetnek a tudat kikapcsolásához. A klinikai gyakorlatban leginkább a kombinált anesztézia terjedt el, vagyis a bevezetés intravénás úton történik, míg az érzéstelenítés megtartása a műtét során inhalációs szerekkel folytatódik.
Az altatás alkalmával többféle gyógyszercsoportba tartozó orvosságot használnak a biztonságos anesztézia elérésének érdekében. Az esetek többségében először benzodiazepin típusú szorongáscsökkentőt és opioid fájdalomcsillapítót adnak a betegnek, ami elősegíti a műtétre váró páciens ellazítását és a nyugodt bevezetést az érzéstelenítésbe. Ezután a propofol nevű anesztetikum bevitele következik, aminek hatására a beteg elalszik. Ez az orvosság karakterisztikus tejfehér színű, így nagyon könnyen megkülönböztethető a többi gyógyszertől. A propofol adagolása után szükséges az izomrelaxáns alkalmazása, ami az izmok ellazulását és mozdulatlanságát idézi elő. A teljes izomrelaxáció elérése több okból is fontos, egyrészt a sebészeti eljáráshoz elengedhetetlen mozdulatlanság biztosítása érdekében, másrészt viszont az intubálás lehetővététele miatt. Az intubálás az anesztézia egyik sarkallatos pontja, mivel íly módon lehetséges a légutak biztosítása a legmegbízhatóbb módon. Ez a folyamat során egy rugalmas műanyag csövet vezetnek a beteg légcsövébe a szájon, ritkábban az orron keresztül, majd ezt a csövet az altatógéphez csatlakoztatják és így lehetővé válik az oxigén és a belélegezhető altatószerek adagolása. Kombinált anesztézia alkalmával az intubálást követően elkezdődik a szevofluran nevű belélegezhető anesztetikum bevitele, míg a többi orvosság szükség szerinti alkalmazása folytatódik a műtét teljes időtartama alatt. Az operáció befejeztével az aneszteziológus csökkenti a gyógyszerek bevitelét a páciens szervezetébe, így a beteg lassan ébredni kezd, majd pedig a spontán lélegzés visszatérése után a műanyag csövet eltávolítják a légcsőből. A műtét befejeztével a beteg fájdalomcsillapítókat kap, amelyek biztosítják az operáció utáni minél fájdalommentesebb felépülést. Az operáció teljes időtartama alatt folyamatosan történik az életfunkciók követése.
Nagyon fontos hangsúlyozni a műtét előtti felkészülés fontosságát, ugyanis az aneszteziológus ilyenkor értesül a páciens esetleges krónikus betegségeiről és a beteg által használt gyógyszerekről, esetleges korábbi allergiás reakciókról és ezek a tényezők nagyban befolyásolhatják az érzéstelenítés folyamatát és kimenetelét. Hasonlóan fontos a műtét utáni ébredést követő megfigyelés is, mivel ilyenkor kell meggyőződni arról, hogy a páciens összes életfunkciója helyreállt és a beteg nem érez fájdalmat.
A cikket pedig egy aneszteziológus tanárom bölcs gondolatával zárnám: “Altatni mindenki tud, de a beteg felébresztése a valódi tudomány...”
.jpg)
