Az alvási rendellenességekről

A Nemzeti Alvásalapítvány (ang. – National Sleep Foundation) felmérése szerint a serdülőkorban levő fiatalok alvásigénye napi 9 óra, míg a felnőtteknek napi 7-9 óra alvásra van szükségük. Az életkor előrehaladtával az alvásigény és az alvással töltött órák száma fokozatosan csökken.

Számos kutatás eredménye bizonyítja azt, hogy a napi 6 óránál kevesebb alvás a szellemi és fizikai teljesítőképesség gyengüléséhez és különféle nehézségekhez vezet a mindennapi teendők végzése során. Bizonyított tény, hogy a munkahelyen és a közlekedésben bekövetkezett balesetek jelentős százalékának hátterében az alváshiány áll.

Ismert tény, hogy a napi ritmus és az alvásigény szabályozásában jelentős szerepet játszik a melatonin nevű hormon. Fény hatására a szervezetben csökken, majd leáll ennek a szubsztanciának a termelődése, ami ébredéshez vezet. Fordított esetben viszont, éjszaka, a fény hiányának következtében növekszik a melatonintermelődés, ami álmosságérzethez, majd alváshoz vezet. Ennek a folyamatnak a módosulása áll számos alvási rendellenesség hátterében, amikor a szervezet belső órája és a küvilág órája nincsenek összhangban (pl. éjjeli műszak, időzónákon keresztüli utazás, stb.)

Alváskutatók magyarázata szerint maga az alvás folyamata több alvásciklusból áll, amelyek időtartama egyenként kb. 90-120 perc. Egy alvásciklus pedig további szakaszokra bontható: 4 NREM (ang. - Non-Rapid-Eye-Movement – gyors szemmozgás nélküli) és 1 REM (ang. - Rapid-Eye-Movement – gyors szemmozgásos). Ezek a szakaszok a szem körüli izmok mozgása alapján kapták a nevüket, mivel az izmok mozgása és tónusa az alvás során szabályszerűen változik. Fontos tudni, hogy a NREM szakaszok alatt történik a szervezet energiájának a megújulása, azaz maga a pihenés, míg a REM szakasz folyamán az álmokért felelős folyamatok nagyrésze játszódik le.

Fontos hangsúlyozni azt, hogy az elegendő mennyiségű alvás mellett számos más tényező is befolyásolja az alvás minőségét. A nyugodt és pihentető alvást megakadályozó kóros elváltozásokat az orvostudomány két nagy csoportba sorolja: a disszomniák és a paraszomniák csoportjaiba. A disszomniák elsősorban az alvás mennyiségét érintő problémákat érintik, míg a paraszomniák inkább az álom minőségére vonatkoznak, de jól ismert közös tulajdonságuk, hogy jelentős mértékben csökkentik az érintett személy életminőségét.

1. Disszomniák:

1. Inszomnia (álmatlanság) – nehéz elalvást jelent, amelynek következtében a reggeli ébredés is kifejezetten kellemetlen. Ez a probléma jelentős mértékű szorongást generálhat az adott személynél, aki hosszú órákon keresztül próbál elaludni, majd másnap reggel fáradtan és kimerülten ébred. Hátterében általában stressz, szorongás, hormonális elváltozások, különböző gyógyszerek mellékhatásai, túlzott koffeinbevitel, illetve az időskor állhatnak.
2. Hyperszomnia (fokozott alvásigény) – gyakori alváskésztetés, amely rend szerint napközben is jelentkezik. Számos esetben az álmatlanság következményét képezi, azonban más elváltozások (pl. depresszió) vagy traumatikus életesemény is kiválthatja ezt a jelenséget.
3. Narkolepszia – igen ritka, de annál komolyabb kóros elváltozás, amelynek jellemzői a váratlan, hirtelen napközbeni rohamszerű elalvás általában valamilyen monoton tevékenység közben, összeesés, elalvás előtti, illetve ébredés utáni bénultság és ébredés körüli hallucinációk. Hátterében minden bizonnyal genetikai rendellenesség áll.
4. Légzéssel kapcsolatos alvászavar (alvási apnoe) – jellemzője a légutak rövidebb-hosszabb időre történő elzáródása alvás közben, miközben a légzés akár több percre is leállhat. Amikor az oxigénszint a vérben, majd a sejtekben jelentősen lecsökken a légzés hiánya miatt, a páciens felébred. Mivel ez a jelnség egy éjszaka alatt több tízszer is megismétlődhet, jelentősen rontja az alvás minőségét. Ennek az elváltozásnak egy alfaja a Pickwick-szindróma, amely rend szerint túlsúlyos embereknél jelentkezik és az elhízás áll a légúti elzáródás hátterében.

2. Paraszomniák:

1. Lidérces álom – hirtelen ébredés és rémísztő álomra történő visszaemlékezés jellemzi, azonban az érintett személy gyorsan újra tájékozottá válik.
2. Alvási rémület – hasonló a lidérces álomhoz, azonban az ébredést intenzívebb reakció követi (hangadás, hirtelen végtagmozdulatok, verejtékezés, rémület).
3. Alvajárás – a páciens alvás közben hangokat hallat, felül, majd akár sétálni kezd. Bizonyos esetekben kommunikáció is folytatható az adott személlyel, azonban biológiai szempontból az ébredés nem történt meg. Háttere a mai napig megmagyarázatlan, azonban nagyon fontos, hogy ezeket a betegeket alvajárás közben nem szabad felébreszteni, mivel az hirtelen zavart jelentene számára, ami komoly következményekkel járhat.
4. Fogcsikorgatás – fogzáródási rendellenességgel, stresszel, szorongással hozható összefüggésbe, amely fájdalmat és fogászati problémákat okozhat.
5. Alvási paralysis – a REM szakasz ideje alatt a mozgásközpont nincs működésben, azonban ez a jelenség akkor jelentkezik, hogyha ébredéskor, ritkábban elalváskor a mozgásközpont nem áll vissza a megszokott működéséhez. Ilyen esetekben a páciens nem tud mozogni, lebénultnak érzi magát. Ez a jelenség néhány másodpercig tart, azonban heves pánikreakciót von maga után.

Fontos tudnunk, hogy a fent említett kóros állapotok ismételt előfordulása esetén mindenképp indokolt szakorvos tanácsát kérni.