Ki köszön előbb?

Az udvariasságnak olyan megnyilvánulásáról van szó, amely az emberek találkozásakor jelzi a kapcsolat felvételére való készséget, illetőleg kifejezi embertársaink iránti tiszteletünket vagy együvé tartozásunkat, általa tudatjuk valakivel, hogy felismertük (például a tömegben), segítségével hívjuk fel jelenlétünkre a figyelmet, vele kezdeményezünk ismeretlen emberrel beszélgetést stb.

A köszönésnek többféle formája is lehet: nyelvi és nyelven kívüli. A nyelvi jelekből felépülő köszönések között vannak hagyományosak és alkalmiak. A hagyományosaknak egy része hivatalos (jó napot, a viszontlátásra, jó reggelt), ezek idegenek között, hivatalos érintkezés alkalmával, illetve nagy korkülönbség vagy rangkülönbség esetén használatosak; más részük pedig bizalmas (szervusz, csókolom, szia, viszlát stb.), ezek ismerősök, barátok, családtagok között jutnak kifejezésre. Alkalmibb jellegűek a köszönéspótló üdvözlésformák. A beszélők olykor nem konvencionális formát használnak, hanem a beszédhelyzetnek megfelelő megszólítást, kérdést, felkiáltást tesznek alkalmilag az üdvözlés, a köszönés funkciójába (Ezer éve nem láttalak!, Hogy vagy?, Hát te hol jársz itt?, Mi szél hozott erre?, Nahát, kit látok!). Az efféle üdvözlések sajátos színezetet adnak a társalgásnak, az emberek közötti érintkezésnek. A köszönés, köszöntés történhet gesztusokkal, mozdulattal vagy arckifejezéssel (kézfelemeléssel, integetéssel, kézfogással, meghajlással, főhajtással, kalaplevétellel, mosollyal, kacsintással, biccentéssel stb.).

Általában az köszön elsőnek, aki belép valahová, továbbá a fiatal az idősebbnek, az alacsonyabb beosztású a rangosabbnak stb. Az egyforma korúak vagy rangúak közt tetszőleges a köszönési sorrend: amelyik előbb észreveszi a másikat, az köszön elsőként. Abban az esetben, ha kombinálódnak a szempontok, alkalmi mérlegelésre van szükség. Ha például idősebb személy lép be fiatalabbnak a lakásába, az érkezőnek kell előbb köszönnie. Ilyen helyzetben akkor lehet indokolt a házigazda előzékenysége a köszönésben, ha a vendég egyúttal rangosabb is, vagy ha jóval idősebb, tehát amikor a tiszteletadás mozzanata fokozottabban jut kifejezésre.

Vendéglőben, üzletben, műhelyben, rendelőben és mindazokon a helyeken, ahol valamilyen szolgáltatást nyújtanak az embernek, célszerű, hogy az alkalmazott, a szolgáltatást végző köszönjön elsőnek. Ezzel voltaképpen jelzi, hogy fontosnak tekinti az ember látogatását, hogy betért egy italra, hogy itt vásárol, hogy ide hozta javítanivalóját, hogy egészségi állapotának javítását szakembertől reméli. A szolgáltatást végzőnek ez a gesztusa bizalmat ébreszt a betérőben maga és szolgálata iránt, bátorítja a szolgáltatás igénybevételére. Ez még akkor is követendő modell lehet, ha a szolgáltatást végző rangosabb az átlagosnál, például orvos.

Köszönésre persze nem mindig van alkalom: nagy a zaj, nagy a forgalom, rosszak a látási viszonyok. A szolgáltatást nyújtónak azonban a nehézségek ellenére is arra kell törekednie, hogy elköszönjön a vendégtől, a vásárlótól, az ügyféltől, a pácienstől, hogy az illető ne keserű szájízzel távozzon, hanem azzal a gondolattal, hogy ide máskor is szívesen eljön.

Ismeretlen ember megszólításához mindenképpen odatartozik a köszönés, hiszen általában valamilyen segítséget várunk tőle, nem ok nélkül fordulunk hozzá. Kortól és rangtól függetlenül illik köszönni annak az ismeretlennek, akit megszólítunk, hiszen, ha rövid időre is, személyes kapcsolatba kerülünk vele azzal, hogy útbaigazítást kérünk tőle, felvilágosítást szeretnénk kapni vagy csomag felsegítésében várunk segítséget.