Jogi szavak a köznyelvben

A fellebbez ige a jogi nyelvben 'bíróság, hatóság döntése ellen felsőbb szervhez folyamodik' jelentésben használatos, a köznyelv pedig választékos kifejezőeszközként 'valaminek az orvoslását kérve fordul valakihez vagy valamihez' értelemben él vele. A fellebbez ige összefüggésben van a feljebb szóalakkal. Eredetileg 'kevélykedik, fennhéjázik' jelentést hordozott (a XVII. században). Használták 'magasabbra tör', illetve 'rangsorban feljebb emel' értelemben is. Faludi Ferenc, Pázmány Péter írásaiban 'felsőbb polcra, hivatalra, méltóságra vágyik, törekszik' a jelentése. A tizenkilencedik század negyvenes éveiben kezdte felvenni a 'felsőbb igazságszolgáltatási szervhez fordul' értelmet. Efféle, a középfok jelével ellátott szóalakból képzett ige még a hosszabbít, a hosszabbodik, a meghosszabbít, a nagyobbít, a nagyobbodik, a megnagyobbít, a megnagyobbodik, a kisebbít, s kisebbedik, a kevesbít, a kevesbedik, a megkevesbedik, a jobbít, a rosszabbodik, az öregbít stb.

Elsősorban jogi fogalom jelölője a szembesít. Arra az eljárásra vonatkozik, amikor a hivatalos vizsgálat, per során a vizsgálat vezetője a felek és a tanúk vallomását egymás előtt megismételteti. A köznyelv inkább valamit valamivel szembesít (rendszerint állítást vagy tételt a valósággal), hogy igazságát ellenőrizze. A tizenkilencedik században még helytelenítették az olyan szóalkotásmódot, mint amellyel a szembesít létrejött (határozóragos főnévből melléknév, majd pedig ige). Ma már elfogadjuk a hozzá hasonló kézbesít szóval együtt. Mindenesetre a szembeállít inkább köznyelvi, mint a szembesít.

Az apellál régen a fellebbez rokon értelmű szava volt, ma a választékos beszédben 'hivatkozik valakire', illetve 'kéréssel vagy panasszal, tiltakozással fordul valamihez' jelentést fejez ki. Az apelláta a régi jogi nyelvben föllebbezésre vonatkozott, ma pedig tiltakozásra utalnak vele a bizalmas szóhasználatban. A paragrafus törvénycikk megnevezése a jogi nyelvben, a választékos beszéd 'szakasz, cikkely' értelemben él vele, olykor pedig paragrafusjelre vonatkozik. A prókátor az ügyvéd régi neve, néha rosszalló értelemben fordul elő, átvitt értelmet is kifejeznek vele: a fogadatlan prókátor voltaképpen kéretlen szószóló. A prolongál eredeti, jogi jelentése: 'okirat érvényét, a benne megszabott határidőt meghosszabbítja'. A kereskedelmi szóhasználatban már kiveszőben van 'a fizetés határidejét meghosszabbítja' jelentése. A sajtónyelvben műsoros előadások, filmek sorozatának a meghosszabbítására vonatkoztatják.

Egy alkalommal a Családi Kör hetilapban a vajdasági fiatal értelmiség "ellehetetlenüléséről" olvashattunk. A cikkíró is érezte, hogy szokatlan ez a szó, ezért magyarázatot fűzött hozzá: a fiatal értelmiség nem hallat magáról túl sokat, ezért létezése megkérdőjelezhető. A köznyelv nem él a lehetetlen melléknévből képzett igével, viszont ismeri a lehetetlenülés fogalmát: ez jogi kötelezettség teljesítésének lehetetlenné válása. Az említett cikkben nem kötelezettség teljesítéséről van szó, hanem szerep betöltéséről: a fiatal értelmiség nem képes betölteni azt a szerepet, amelyre alkalmas lenne. Ezt ellehetetlenülésnek is mondhatjuk. Ez talán jobban is hangzik, mint a tartalmilag megfelelőbb, de még szokatlanabb képtelenülés vagy tehetetlenülés.

Az ellehetetlenülés szóval kapcsolatban elmondhatjuk, hogy a nyelv viszonylag ritkán él azzal a lehetőséggel, hogy fosztóképzős melléknevet igésítsen. Jellegzetes típusuk az efféle igéknek az, amelybe az alapszó viselkedésmódra utal: csintalankodik, helytelenkedik, alkalmatlankodik, idétlenkedik, ügyetlenkedik, szemtelenkedik, és így tovább. Ezekből aztán főnevet is lehet alkotni: csintalankodás, helytelenkedés, alkalmatlankodás, idétlenkedés, ügyetlenkedés, szemtelenkedés.