Az -atag, -eteg képzős főnevek és melléknevek

A görgeteg igen régi szava a magyar nyelvnek, a rá vonatkozó első adat 1193-ból származik, a forgatag szóról először 1395-ben tesznek említést, a förgeteg főnév legkorábban egy 1416-ból való dokumentumban fordul elő, a viszketeg az 1435 körül keletkezett Soproni Szójegyzékben 'kiütés' jelentésben szerepel.

A rengeteg szó a reng igének -atag, -eteg képzős származéka, mind melléknévként, mind főnévként használatos. Előbb valószínűleg főnévi jelentése alakult ki. Eredetileg rengő talajú, ingoványos területet jelölhetett, vagy pedig olyan helyet, amely földindulás, földomlás következtében szakadékossá vált. Ezzel párhuzamosan azonban szélben rengő, hajladozó növényzetre vagy széltől zúgó erdőre, hegyoldalra is vonatkozhatott.

A rengeteg főnév a XVIII. század végén került az irodalom nyelvébe a székely nyelvjárásból. Elterjesztésében nagy szerepe volt Kisfaludy Sándornak, a neves költőnek. Idővel köznyelvivé vált. A 'nagy kiterjedésű, sűrű erdő' jelentésű székely tájszó a köznyelvben melléknévi jelentést is felvett, mégpedig azt, hogy 'nagy méretű, sejtelmes, félelmetes'. Egyúttal határozatlan számnévként is használni kezdték, a 'roppant sok' jelentést tulajdonítva neki. Egy további jelentésfejlődés fokhatározói szerepre is alkalmassá tette, ugyanis 'nagyon, roppantul' értelmet is felvett.

A rengeteg erdő szókapcsolat a magyar nyelven beszélőknek azzal a szokásával van összefüggésben, hogy olykor ugyanazt a dolgot kétszeresen is kifejeznek. Például a sorrend szóban a hasonló értelmű magyar sor és szláv red főnév található. A rengeteg szó eredetileg maga is erdőre vonatkozik. Az Ezt a kerek erdőt járom én kezdetű dalban szereplő kerek szó hajdanában szintén 'erdő' jelentést hordozott. Így válik érthetővé számunkra a Becskerek helynév, ez ugyanis egy Becse nevű személynek az erdejére utalt a középkorban.

Az -atag, -eteg képzős főnevekhez visszatérve a görgeteg szóról elmondhatjuk, hogy művelődéstörténeti jelentősége van. A rá vonatkozó korai forrásokban helységnévként fordul elő. A Somogy megyei Görgetegről már 1193-ból van adat. A Szerémségben szintén van egy Görgeteg, ez egyike a Fruska Gorában levő kolostoroknak. Szerbül Grgeteg a neve. A förgeteg és a forgatag ugyanannak az igének magas, illetve mély hangrendű változata. Ugyanabból a feltételezett igetőből keletkezett a ferde, fergettyű, fetreng, fürge, fürdik, illetve a forgat, fordul, forog, forgolódik, forgás, forgatás, forgattyú stb. A förgeteg eredetileg valószínűleg a forgószelet jelölte, majd viharos szélre, viharra is kezdték vonatkoztatni, illetve örvényre, forgatagra utaltak vele.

Némelyik szó esetében szófajváltásra került sor. Így például a reszketeg a középkorban még főnévként szerepelt. A XVI. század elején 'reszketés, reszketeges betegség' jelentésben fordult elő, azzal, hogy a 'reszkető' jelentést a reszketeges melléknév fejezte ki. A nyelvújítás idején melléknévként kezdték el használni a reszketeg szót, és ezzel feleslegessé vált a reszketeges melléknév. A sivatag szó története is érdekes. A XV. század elején fordul elő első ízben a Stephanus Syuathagus személynévben. Feltehető, hogy ezt a sivatagos melléknevet megelőzte egy sivatag főnév, de hogy voltaképpen mi lehetett a jelentése, nem tudhatjuk. A XVII. században a sivatag vad, barbár, műveletlen személyre vagy embercsoportra utaló melléknévként jelentkezik, a század végén viszont inkább kopár, terméketlen, illetve zord, kietlen vidékre vonatkoztatják. A XVIII. és a XIX. században további jelentésekkel bővül: sivító, hideg (szél), sírós, nyafka (gyerek), csupa, merő. Jelenlegi főnévi jelentése ('kopár, többnyire homokkal vagy kővel borított pusztaság') viszonylag későn, a tizenkilencedik század elején alakul ki.