Amennyiben a testfelületet a testhőmérsékletnél jelentősen magasabb hőmérsékletű folyadék, gőz, gáz, láng, fém éri, égési sérülésről beszélünk. Súlyosságuk alapján az égési sérüléseket négy fokozatba soroljuk, azonban a kórkép alakulását jelentősen befolyásolja az érintett felület nagysága, elhelyezkedése és az égés foka.
Elsőfokú égési sérülésről akkor beszélünk, hogyha a baleset következtében a bőr legfelső rétege, az epidermisz, azaz felhám sérült. Az égett felület erősen piros, a bőr feszes és fájdalmas. Ilyen jellegű sérülés hátterében gyakran áll a Nap okozta sérülés és a szolárium túlzott használata. Másodfokú sérülés esetében a felhám minden rétege és az irha, azaz dermisz is károsodik. Jellemző a bőr felületén kialakuló hólyagok megjelenése, amelyek további sérülés esetén könnyen fertőzéshez vezetnek. Harmadfokú sérülés alkalmával az epidermisz és a dermisz károsodása mellett az égés a kötőszövetet is eléri. Ilyenkor a bőr felszíne szürkés szinű és fájdalmatlan, ugyanis az idegvégződések a sérülés következtében elhaltak. A szövetelhalás jelentős mértékben jelen van. A negyedfokú égési sérülés kinézete nem különbözik jelentősen a harmadfokú sérüléstől, azonban ebben az esetben a szövetek elszenesedése lép fel, ami a kötőszövet sérülése mellett az izomszövet és a csontszövet sérülését is magába foglalja.
Az égési sérülések előfordulását illetően, leggyakrabban napégésre kerül sor, ami rendkívül fájdalmas következményeket von maga után. Forró folyadékokkal történő érintkezés esetén akár másod- vagy harmadfokú sérülés is kialakulhat, azonban az eset súlyossága nagyban függ a veszélyforrással való érintkezés időtartamától. Hasonlóan, robbanás esetében a sérülés mértékét jelentősen befolyásolja a veszélyforrástól való távolság. Kémiai ártalom esetén, amikor a bőr savval vagy lúgos anyaggal érintkezik, a kémiai energia hőenergiává alakul. Ebben az esetben is a sérülés mértéke jelentősen függ az érintkezés időtartamától. Továbbá, elektromos ártalom és mechanikus sérülés alkalmával is a kifejtett energia hőenergiává alakul, ami égéshez vezet.
Diagnosztikai szempontból fontos felmérni az égési sérülés fokát és az érintett testfelület nagyságát. Ez általában a Wallace-féle 9-es szabály alkalmazásával történik. Gyógykezelés szempontjából az első legfontosabb lépés a kiváltó tényező megszűntetése. A sérült testrészt hideg, lehetőleg folyó víz alá kell helyezni, ami megakadályozza a hőhatás szöveteken belül történő terjedését. Ezt minél előbb, lehetőleg a sérülés bekövetkezésétől számított 20 percen belül meg kell kezdeni, máskülönben nem tekinthető hatékony eljárásnak, azonban a fájdalmat csillapíthatja. A sokak által hasznosnak hitt különböző krémek alkalmazását mindenképp mellőzni kell, ugyanis ez további lehetőséget biztosít a fertőzés kialakulására. Hidratáló krémek alkalmazása csak az ellátás későbbi fázisában javasolt. Súlyos, nagy kiterjedésű égési sérülés esetében rendkívül fontos a vénás út biztosítása és a megfelelő folyadékpótlás. Az elhalt bőrterületeket műtéti úton szükséges eltávolítani, amit későbbi pótlás követ sorozatos plasztikai sebészeti beavatkozások által. Mivel a bőr a külső tényezőkkel szemben nyújtott védelmező szerepe megszűnt, javasolt az antibiotikumos kezelés megkezdése.
Összegzésképp, amennyiben az égési sérülés nagysága meghaladja a tenyér méretét és a sérülés mértékét másodfokúnál súlyosabbnak ítéljük meg, indokolt az azonnali egészségügyi segítség kérése. A mentők érkezéséig elengedhetetlen az égett felület folyó vizes hűtése és a szájon át történő folyadékpótlás.
.jpg)
