Ahhoz, hogy más nyelvet alaposabban megismerjünk és elsajátítsunk, nemcsak arra van szükség, hogy szavakat, ragozási formákat, mondattípusokat tanuljunk meg, hanem arra is, hogy tudatosítsuk az illető nyelvnek a világhoz való sajátos viszonyulási rendjét, hogy beleilleszkedjünk abba kultúrába, amelyhez az elsajátítandó nyelv tartozik.
Nyelvi szemléletünk rendszerében bizonyos fogalmaknak van külön nevük, másoknak viszont nincs. Vannak nyelvünkben olyan szavak, amelyekkel megkülönbözetünk egymástól egyes fogalmakat, más nyelvek viszont ugyanezeket a fogalmakat egy szóval jelölik. Például a magyarban külön szó jár a szerencsének és a boldogságnak. Németül mindkettőre a das Glück szó vonatkozik. A szerb sreća szintén jelent szerencsét is, boldogságot is. A magyarban a német handeln igének is tagoltabb a jelentése: cselekszik és kereskedik. A szerb nyelv a ljubav szóval a szeretetet és a szerelmet egyaránt kifejezheti; az učiti ige nemcsak azt a jelentést hordozza, hogy 'tanul', hanem azt is, hogy 'tanít'; a proizvoditi magyar megfelelői (termel, kitermel, termeszt, alkot, előléptet) még differenciáltabb jelentéstagolódást rögzítenek. A plav a szerbben kékre is és szőkére is vonatkozhat, a zrno lehet mag (valaminek a szeme) és golyó (azaz lövedék), a mesec jelölheti a hold nevű égitestet és az évnek a tizenketted részét (amelyet mi a hónap szóval fejezünk ki), a radnik munkás vagy dolgozó, a tuča verekedés is és jégeső is lehet, a loviti igét a magyar vadászik, illetve halászik igével helyettesíthetjük, a rađati jelentése ’szül, terem vagy okoz', a zima nemcsak a télnek, hanem a vele járó hidegnek is a neve stb.
Az is előfordul, hogy több idegen nyelvi szónak csak egy magyar megfelelője van. Például a német különbséget tesz az élő fa (der Baum) és a vágott fa (das Holz) között, a magyar viszont mind a kettőt fának nevezi. Aki hallgat valamit, németül arra a hören ige vonatkozik, aki pedig nem szól, nem beszél, arra a schweigen. A magyarban az évi pihenő is szabadság, és a rabsággal ellentétes állapot is szabadság. A németben az előbbit a der Urlaub szóval, az utóbbit pedig a die Freiheit szóval jelölik. Ez a különbség a szerbben is megtalálható: odmor és sloboda. A németnek nem mindegy, hogy valami vagy valaki általában pontos-e vagy pedig időben (az előbbi genau, az utóbbi pünktlich). A nyelv németül lehet die Zunge (a szájunkban levő testrész) és die Sprache (a gondolatközlést szolgáló jelrendszer).
A magyar és a szerb nyelv között több hasonló jellegű szemléleti különbség akad. Ezek különösen nekünk, vajdasági magyaroknak okoznak gondot, rendszerint csak körülírással tudjuk az efféle szerb szavakat megkülönböztetni egymástól. Ide tartozik a tanács jelentésű savet és veće, a bizottság jelentésű komisija, odbor és komitet, az intézetet jelentő institut és zavod, az elvnek megfelelő načelo és princip, a levessel azonosítható čorba és supa, és a többi.
A nyelvi szemléletből eredő sajátságok nemcsak a szókincsben mutatkoznak meg, hanem a toldalékokban, a mondatformákban és más nyelvi elemekben is kifejezésre juthatnak.
.jpg)
