A kiadvány a magyarországi Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelent meg, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének kiadásában. A kiadvány szerkesztője Muhi Béla. A kiadvány díjmentesen kerül kiosztásra az iskolákban, könyvtárakban, tanári továbbképzéseken, szakmai szemináriumokon, diákversenyeken, illetve ingyenesen átvehető a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének irodájában.
A könyv bevezető gondolatai:
Sokat foglalkoztat az a kérdés, mi teszi lehetővé azt, hogy egy nyelv fennmaradjon, mitől lesz versenyképesebb, mint a többiek tucatjai. Kutatásaim során arra a következtetésre jutottam, hogy a nyelv beszélőinek nagy száma önmagában még nem elegendő a nyelv prosperálásához, bizonyos tekintélyt is szereznie kell a nyelvek körében. Alapvetően szükség van arra, hogy legyen írásbelisége és kötődjön valamely nemzethez. Az is fontos, hogy megmutatkozzon valahogy a nyelvnek a tekintélye, és más nyelveknek a beszélői törekedjenek arra, hogy elsajátítsák, fordítsák le saját nyelvükre a szóban forgó nyelven írott könyveket, látogassák meg az ezen a nyelven működő honlapokat stb.
A nyelv érvényesülését az is biztosítja, hogy beszélői létrehozták standardizált, szabályozott változatát, amely iskolában tanítható és alkalmas arra, hogy közvetítő eszköze legyen társadalmi kapcsolatoknak, tudományos gondolatoknak, gazdasági folyamatoknak. A standard elfogadásával a nyelvközösség tagjai elismerik, hogy a regionális nyelvváltozatok nem teszik lehetővé az olyan széleskörű kommunikációt, amilyenre ők egységes nemzetként igényt tartanak. Ezt a nyelvváltozatot nemzetinek is lehet nevezni a népivel szemben, köznyelvnek a regionális változatokkal (például nyelvjárásokkal) szemben. A nemzeti nyelv, illetve a köznyelv rendszerint valamely államnak a hivatalos nyelveként szerepel.
A nyelv nemzeti változatának a kifejlesztése olykor szervezett újítómozgalom keretében történik. Erre azért lehet szükség, mert nincs garancia arra, hogy a népnyelv spontán nyelvfejlődés által nemzeti nyelvvé lépjen elő. A magyar nemzeti nyelv esetében a hivatalos státus megszerzését nyelvújítás előzte meg. Ennek az volt a célja, hogy a nyelvet alkalmassá tegyék a neki szánt szerepre, és kellőképp műveltté váljék.
A nyelv fennmaradása szempontjából tarthatatlannak tekintem azt a nézetet, amely szerint nincsen szükség arra, hogy az anyanyelv nyelvtanát iskolában tanítsák. Sok beszélő csak a regionális nyelvváltozatot ismeri, mielőtt iskolába kerülne, úgyhogy a köznyelvet ugyanúgy módszeresen kell elsajátítania, mint az idegen nyelveket. Az iskolai nyelvtantanításnak nem kell az idegen nyelvekre korlátozódnia, az anyanyelv kiművelt változatát is fel kell ölelnie.
A köznyelv csak látszólag szorítja háttérbe a regionális nyelvváltozatokat, ezek szlengként, illetve nyelvjárásként élvezik a közvetlen kifejezésformákat előnyben részesítő városi, illetőleg falusi beszélők bizalmát. Vagyis a szabályozott nemzeti nyelvvel párhuzamosan (szlengként vagy nyelvjárásként) a bizalmas népnyelv is éli a maga életét.
A kötetben szereplő tanulmányaim különböző nézőpontokból kiindulva fejtegetik a nyelveknek az erőviszonyait, a rétegzettségük természetét és szükségességét, a normarendszerüket, a standardizáltságuk szintjét, a folyamatos újulásukat és az újításukra irányuló törekvéseket stb. A magyar nyelv rangját és helyzetét akkor értékelhetjük a legjobban, ha összehasonlítjuk más nyelvek rangjával és helyzetével, ha a nyelvek használatára vonatkozó adatok alapján ítéljük meg.
A szerző
.jpg)
