Régi gyártók, mai gyárak

A gyárt ige ótörök eredetű, a török szó az 'illik, megfelel' jelentésű yara- ige -t műveltető képzős származéka. A törökség minden ágában vannak megfelelői. A török yarat szóból a magyarban járat, gyárat, majd pedig gyárt lett, valószínűleg folyamatos cselekvésű melléknévi igenevének képzésekor (ugyanis kiesett a nyílt szótag magánhangzója): járató v. gyárató = jártó v. gyártó. A j és a gy kettőssége számos középkori foglalkozásnévben megtalálható.

Jellegzetes régi foglalkozásnév a szíjgyártó vagy szíjjártó, a középkorban gyakoribb volt, mint a megfelelő jelentésű tímár vagy szíjas, továbbá az üstgyártó v. üstjártó, az aknajártó v. aknás (aki sóaknakészítéssel foglalkozott), a pajzsgyártó, pajzsjártó v. pajzsos (azzal, hogy ez az utóbbi pajzzsal fölszerelt katonára is utalhatott), az erszénygyártó, erszényjártó v. erszényes stb. Az asztalost annak idején olykor asztalgyártónak v. asztaljártónak is nevezték; a kádast vagy kádárt hordógyártónak, hordóverőnek, pintérnek; a szekerest vagy kerekest szekérgyártónak, szekérmívesnek, bognárnak, kerékgyártónak, kerékjártónak v. kerékfúrónak; az üvegest üvegjártónak v. üvegablakjártónak; a tegzest tegezgyártónak; a nyergest nyereggyártónak v. nyeregjártónak; a szitást szitagyártónak v. szitakötőnek; a kötélverőt vagy kötelest kötélgyártónak v. kötélszaggatónak; a teknőst tekenőjártónak v. tekenőcsinálónak stb.

Miután a kézműipar jelentősége fokozatosan háttérbe szorult a gyáriparral szemben, megszaporodtak a gyár utótagú megnevezések. Az előtag rendszerint azt a jellegzetes terméket nevezi meg, amely a gyárban készül: papírgyár, cukorgyár, bútorgyár, textilgyár, cipőgyár, gépgyár, csokoládégyár, konzervgyár, üveggyár, téglagyár, gyufagyár stb. Ezeknek az összetételeknek az analógiájára a későbbiek során különféle olyan, részint népnyelvi, részint sajtónyelvi szavak jöttek létre, amelyek első hallásra furcsának tűnnek: tejgyár, kendergyár, vasgyár, házgyár, baromfigyár v. csirkegyár stb. A tejgyár voltaképpen olyan üzem, amelyben a tejet szállítható és tárolható állapotba hozzák, valamint tejtermékeket készítenek. A kendergyárban kendernek fonallá való feldolgozását végzik. A vasgyár olyan létesítmény, ahol különféle árucikkeket készítenek vasból. A házgyárnak nevezett üzemben nagy épületelemeket gyártanak, melyeket gyorsan össze lehet szerelni az építkezés helyszínén. Ezt a megnevezést nem annyira a népnyelv, mint a sajtónyelv használja. A baromfigyár (illetve csirkegyár) viszont a baromfikombinátnak a sajtónyelvi megnevezése.

Még a szójagyár főnév is előfordul a nyelvhasználatban. Csupán az igen tájékozatlanok vélhetik, hogy a szója gyáripari termék (akiknek tejeskávét adó tehénről is vannak elképzeléseik). Azt olvashattuk egy alkalommal az újságban, hogy a becsei labdarúgóklubnak a szójagyár és az agráripari kombinát a fő támogatója. Az óbecseiek szójagyárnak a Sojaprotein üzemet nevezik, amely szójalisztet, szójakockát, szójapelyhet egy egyéb, szójából készült terméket állít elő. A szójának, egy hüvelyes növénynek a termése, a szójabab szolgál alapanyagul ezekhez a készítményekhez.

Noha első hallásra furcsa szó a szójagyár (és a többi hasonló megnevezés), voltaképpen hasznos, hiszen a kevésbé igényes szóhasználatban hosszabb, bonyolultabb megnevezést helyettesít. A mindennapi társalgás nyelvében, riportban, magánlevélben stb. fölösleges a szójafeldolgozó üzem megnevezést használni, megteszi a közönségesebb szójagyár is. A nyelvhasználatban az efféle logikátlan szavaknak is lehet létjogosultságuk, meghatározott szerepük, nem kell feltétlenül kárhoztatnunk őket. Voltaképpen számos logikátlanság él és virul nyelvünkben: szénát kaszál, halászlé, napfelkelte, csillaghullás, leszáll a vonatról stb., noha a füvet kaszálják, halnak a levét főzik, a Föld fordul reggel a Nap felé, meteoritok hullnak, az ember lelép a vonatról stb.