A méterrendszer előtti hosszmértékek

Petőfi Sándor ugyanúgy meglepődne, mint ahogyan Mikszáth Kálmán Új Zrínyiász című regényében ámul-bámul Zrínyi Miklós, aki az író szerint belecsöppen a XIX. század végi társadalomba. Petőfi korában még mérföld, láb, hüvelyk és más hagyományos mértékegység segítségével fejeztek ki hosszúságot.

A méterrendszert Magyarországon (az 1874. évi VIII. törvénycikk rendelkezései alapján) csak 1876. január l-től kezdték alkalmazni. Ausztriában néhány évvel korábban (1871-ben) vezették be. Voltaképpen nehezen szánták rá magukat az egyes országok, hogy regionális és lokális mértékeiket egységesekkel cseréljék fel. Azt többnyire felismerték, hogy szükség van közös mértékrendszerre, de a régiről egy újra való átállást nem igyekeztek minél előbb végrehajtani. Az emberek hozzászoktak a meglevő mértékekhez, idő kellett ahhoz, hogy meggyőződjenek az egységes mértékrendszer előnyeiről, és meghonosítsák közösségükben.

A méterrendszer francia találmány. Franciaországban a polgári forradalom vihara a feudális rendszernek számos intézményét megsemmisítette, többek között a régi mértékeket is eltörölte. Helyettük a matematikusok által megállapított mértékegységeket kezdték alkalmazni, a métert, a decimétert, a centimétert, a millimétert, továbbá a dekamétert, a kilométert és a miriamétert (ez 10.000 méternek felel meg). Már 1792-ben törvényt hoztak a méterrendszer alkalmazásáról. A nép azonban nemigen lelkesedett ezért a tudományosan megalapozott újításért, úgyhogy még 1840-ben is törvénnyel kellett tiltani a régi mértékek használatát.

Melyek voltak azok a magyar hosszmértékek, amelyeket a méterrendszer bevezetése előtt használtak? A legrégibb minden bizonnyal a sing. A Müncheni Kódexben seng alakban jelenik meg, valószínűleg könyökmérték neveként. A régi magyar rőfnek számító sing „a közdivatban levő bécsi rőfnél valamivel rövidebb" volt. A csapók és a szűrszabók használták, Erdélyben is el volt terjedve. A sing két lábat, illetőleg huszonnégy hüvelyket tett ki. A szabók rőfje általában hosszabb volt a singnél, harminc-harminckét hüvelyknyi. A kelmék mérésére használt hosszmérték körülbelül 78 centiméternek felelt meg. A méteráru mérésére való négyszögletes rudat is rőfnek nevezték. Az öl szintén elterjedt hosszmértéknek számított hajdanában, földterületet, épületeket, fát stb. mértek vele. Az öl eredetileg a kinyújtott karok egész hosszúságának vagy összehajtott körvonalának a neve. Hat lábra oszlik, egy méter kilencven centimétert tesz ki. Az ún. erdei öl abban különbözik a bécsi öltől, hogy egy vagy két lábbal magasabb (tudniillik farakásnak a mérésére szolgált). Az öl nevű mértéknek megfelelően fából vagy vasból rúd készült, lábakra és hüvelykekre való beosztással.

A láb körülbelül 30 cm (olykor nyomnak is mondták) tizenkét hüvelykre oszlik. A hüvelyk tehát hozzávetőlegesen 2,5 cm (azaz egy férfi hüvelykujjának a vastagsága). Az arasz népi mértékegység, a kinyújtott hüvelykujj hegyétől a kisujj hegyéig terjedő hosszúság; mintegy negyed rőfnek felel meg (vagyis 19-20 centiméternek). A bakaraszt a hüvelykujj hegyétől a mutatóujj hegyéig számították. Régente négy hüvelyk egy markot, három marok pedig egy lábat tett ki. A marok a méterrendszerben 105 milliméterrel egyértékű. A lovak magasságát mérték vele. Egy marok búza, árpa, nád, káka annyinak számított, amennyit az arató vagy a nádvágó egy nyalábban a földre fektetett. A hüvelyknek a tizenketted részét vonalnak nevezték. A könyök is a testrészről elnevezett mértékek közé tartozott (44,36 cm-nek felelt meg). A mérföld 24000 láb, 12000 lépés, illetve 4000 öl hosszúságú táv. A magyar mérföld mind az ausztriainál, mind a földrajzinál nagyobb, nyolc egész egyharmad kilométert tesz ki.