Idegen szavak magyar megfelelői

A társadalomban bekövetkezett változások egyik megnyilvánulási formája régiónkban az, hogy magánkézbe kerülnek vállalatok, cégek, intézmények. Egy ideje jobb híján a prívatizáció főnévvel jelöljük az efféle folyamatokat. A privatizáció a kollektivizáció antonímája, ellentétes értelmű szava, és ilyenként, úgy tűnik, jól megállja a helyét a közéleti nyelvhasználatban. A kollektivizáció vagy kollektivizálás hat-hét évtizeddel ezelőtt jelentkezett 'társadalmasítás, társadalmi tulajdonba való helyezés' értelemben. Magyarországon a mezőgazdaság szocialista átszervezését is a kollektivizáció nevében hajtottak végre. Ennek során különféle ráhatásokkal, erőszakos cselekedetekkel késztették a földműveseket, hogy szövetkezetbe adják földjüket.

A privatizáció főnéven kívül használatos még a privatizál ige és a privatizációs melléknév is (például: privatizációs stratégia, privatizációs kormánybiztos, privatizációs ügynökség stb.). A privatizál ige már korábban is élt nyelvünkben 'magánéletet folytat, nem dolgozik, magánzókent él' jelentésben.

Néhány évvel ezelőtt a privatizáció főnév magyar változata is megszületett, a magánosítás. Megalkotói azt a gondolatmenetet követték, hogy a kollektivizáció lehet társadalmasítás, akkor a privatizációt is mondhatjuk magánosításnak. Teljesen nem helyettesíti ugyan a privatizációt a magánosítás, egyhangúságát feloldó szinonimájaként azonban kiválóan alkalmazható. A Magyar Narancs című folyóiratnak egyik cikkírója például a "kereskedelmi bankok privatizációja" szintagma után "a magánosítás további menetét" említi, majd a "privatizáció szempontjáról'' szól.

A magánosítással egy tőről fakadt magánzó főnév létrejötte óta több jelentésváltozáson is átment. A XVIII–XIX. században még 'elkülönülő, magánosan élő, másokkal nem társalkodó személy' értelemben szerepelt. A huszadik század elején olyan személyre kezdték vonatkoztatni, akinek nincs hivatásszerű foglalkozása, aki a tőkéjéből él. A II. világháború után ’alkalmi jövedelmekből élő személy, szabadúszó’ jelentést is felvett, újabban viszont egyesek kisiparosra, magántaxisra utalnak vele.

A prívatizáció főnéven kívül számos hasonló végződésű szónak van egy vagy több magyar megfelelője. Az anticipációnak például sejtetés vagy előlegezés. Az irodalomban olyan célzásra, utalásra vonatkozik, amely később bekövetkező eseményre irányul (sejtetés), a zenében valamely harmónia egy vagy több hangjának a megelőző hangsúlytalan ütemrészben való megszólaltatása (előlegezés), a jogtudományban valamely később esedékes igény, érdek biztosítása érdekében való előzetes bejelentése (szintén előlegezés). A tudományos szóhasználatban 'csak később igazolt vagy bizonyított tétel előzetes alkalmazása' értelmében használják az anticipáció szót. A denacionalizáció lehet elnemzetietlenítés vagy denacionalizálás (a nemzeti jellegtől való megfosztás), illetve elnemzetietlenedés vagy denacionalizálódás (a nemzeti jelleg elvesztése). A detronizáció vagy detronizálás magyarul trónfosztás, a devalváció pedig leértékelés (vagyis egy pénzegység törvényes aranytartalmának, illetve külföldi valutában kifejezett értékének törvényhozási vagy kormányzati intézkedéssel történő csökkentése). Az elektrifikációnak vagy elektrifikálásnak a villamosítás felel meg.

Az -áció végű főnevek más részének a jelentését nem hordozza magyar szó. Ilyen például az extrapoláció. Ez a matematikában a függvény értékének közelítő meghatározását jelöli egy adott pontban a megelőző szakasz értékei alapján, kifejezi továbbá olyan valószínűségi változó értékének múltbeli adatok alapján való becslését, amely egy jövőbeli időponthoz tartozik. A polimerizáció általában órásmolekulájú anyag keletkezésére vonatkozik (gyakran láncreakcióval, melléktermékek kilépése nélkül). A lamentáció vagy lamentálás hosszas, egyhangú panaszkodásra, siránkozásra utal; nevezetes lamentáció Jeremiás siralmai (amelyet a nagyhéten énekelnek).