Összevonással létrejött szavak

A bizalmas társalgás él a viszlát, a levlap, a becsszó, a sebváltó, az asszem, a köszszépen stb. szóval. A viszlát szó a viszontlátásra szóalakból jött létre összevonással. A manapság gyakran hallható Viszlát! köszönés bizalmas jellegűnek számít, olykor viszont pongyolának minősül.         A Nyelvi illemtan (amelynek szerzői Deme László, Grétsy László és Wacha Imre) szerint csak egyenrangú, tegeződő viszonyban levő ismerősök használhatják, idegenektől, idősebbektől vagy különösen tiszteletreméltó személyektől nem illik így elköszönni; ha alacsonyabb rangúaknak mondják, lekezelőnek számít. Az említett kézikönyv megengedi ugyan magázódó ismerősök közötti használatát, de ritkának minősíti. Megfigyeléseim szerint éppen gyakran együtt jár a magázással, különösen olyan személyek között, akik hasonló korúak, de gyermekkorukban nem ismerték egymást, és most sincsenek olyan bizalmas viszonyban, hogy tegeződjenek. Az ilyenek esetében a magázódásról a tegeződésre való áttérés rendszerint a köszönésforma megváltoztatásával is együtt jár (szervusz, szevasz, szia stb.).

A levlap a levelezőlapból egyszerűsödött, a becsszó a becsületszó származéka, a sebváltó a sebességváltó rövidebb formája, az asszem az azt hiszem összevonásával keletkezett, a köszszépen a köszönöm szépen szókapcsolaté. Régies hangulatú összevonás az alászolgája (ez az Alázatos szolgája! köszönés egyszerűbb változata), a ténsúr (teljesebb alakja tekintetes úr) és a ténsasszony (a tekintetes asszony összevont alakja) pedig népies. Régebben kisebb rangú tanult embereknek, mestereknek, boltosoknak járt a ténsúr megszólítás olyan személyek részéről, akik alacsonyabb társadalmi helyzetben voltak. Feleségüket ténsasszonynak szólították a népnyelven beszélő emberek.

A köznyelvi szavak közül szóösszevonással keletkezett a nyelvújítás idején az anyag, a csipesz, a csőr, az elnök, a higany, a könnyelmű, a lég, a tanár stb. Az anyag szó az anyagi dolog szókapcsolat elemeinek összevonásával jött létre, a csipesz a csípő eszköz származéka, a csőr a cső és az orr szó összevonásának az eredménye, az elnök nem más, mint elöl ülnök, a higany voltaképpen híg anyag, a könnyelmű a könnyű elméjű szókapcsolaton alapul, a lég a levegőég egyszerűbb változata, a tanár szó állítólag a tanítás árasztó szókapcsolat származéka. Napjainkban jött létre a tájfutó szó, amely nem közvetlenül a táj főnév származéka, hanem a tájékozódási futó szókapcsolatból való összevonás.

A nyelvújítók sok szót alkottak ugyan összevonással, közülük azonban nem mindegyik terjedt el. A bilcsirta például billegető pacsirtát jelentett volna, a cikabot (azaz cikázó habot) az apály-dagály megnevezésére szánták, a csöge csöves csigára vonatkozott, a fülbeg a füles bagoly szókapcsolatot kívánta helyettesíteni a gyümvir gyümölcsvirágra akart utalni, a mindógy nem más volt, mint mindent gyógyító szer, a virbur a virágburok összetétel jelentésében tetszelgett; a vöreg szót a skarlát magyar megnevezéséül alkották a vörös betegség szókapcsolatból, a ránt pedig a mágnestű jelentésének a kifejezésére az irányt mutató szókapcsolat alapján.

Külföldi minták nyomán a mesterséges szóalkotásnak ez a módja számos vállalatmegnevezést, szervezetnevet rövidített, egyszerűsített. Pl. Mahart (Magyar Hajózási Részvénytársaság), Malév (Magyar Légiforgalmi Vállalat), Gyümért (Gyümölcsértékesítő Vállalat), Kermi (Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet), Fidesz (Fiatal Demokraták Szövetsége) stb. Régebben az ilyen betűszókat csupa nagybetűvel írták, ugyanúgy, mint azokat, amelyek kezdőbetűkből álltak össze. Ma csak első betűjüknek kell nagynak lennie. A közszói szóösszevonásokat (mint a közért, gyes) végig kisbetűvel írjuk.