Kandi kamera

Ezekben a műsorokban olyan jeleneteket közvetítenek, amelyekben gyanútlan szereplők kerülnek zavarba a tévések "jóvoltából", szervezett, gondosan előkészített helyzetekben vesznek filmre egyszerű embereket, akik nem is sejtik, hogy felvételezik őket. A néző jól mulat embertársainak zavarán, meglepődöttségén, megilletődöttségén, netán talpraesettségén. A végén persze a beugratott személy is megtudja, hogy miről van szó, és aztán ő is nevethet: megkönnyebbülten, felszabadultan vagy kényszeredetten, attól függően, hogy kinek milyen a temperamentuma és a humorérzéke.

A magyar kandi kamera szókapcsolat csupán hangzásában rokona az angol candid camerának, a jelentésük azonban különböző. A kandi kíváncsira, leskelődőre utal a népnyelvben és az irodalmi nyelvben, a candid pedig egyrészt őszintére, nyíltra, nyíltszívűre, másrészt igazságosra, méltányosra vonatkozik az angolban. Ez a szókapcsolat jóval előbb megszületett, mint ahogyan az itteni nézők is láthattak volna rejtett kamerával készült jeleneteket. Egy először 1967-ben megjelent kiadványban, Gál Zsuzsannának "Feleség voltam New Yorkban" című útleírásában is előfordul már. A mű arról számol be, miért nem maradt Amerikában a szerző és családja, noha egy évig élt ott. A kandi kameráról az amerikai kultúrának egyik színfoltjaként szól, mintegy mentegetőzve, hogy nagyon is szabadon fordította a műsor nevét. Mi viszont hozzátehetjük: azért igen ötletesen.

A magyar kandi melléknév a kandikál igével van etimológiai kapcsolatban, ez pedig egyrészt a kampó főnévvel, másrészt a kanyarodik igével. A kampónak rokona a konyul, a konyít és a konya, a konyának pedig a konnyad. A kanyarodik összefüggésben van a kanyarít és a kanyarog igével, belőlük vonták el a kanyar főnevet. A kandikál lopva nézeget valahova, leskelődik jelentésben él a népnyelvben, illetve az irodalmi szóhasználatban. A kampó valaminek horgas, begörbülő végére, illetve ilyen végű eszközre vagy alkatrészre utal. A kanyarodik ige görbülő mozgással kapcsolatos: ív alakban fordul valamerre, ill. így jut valahova, valameddig. A konyul értelme 'lefelé görbül'. Ehhez hasonlít a konyít népnyelvi jelentése: 'lazán leereszt' (például ló a fülét). A konya annyi mint lekonyuló, kajla a népnyelvben (nyelvjárási jelentése pedig 'ilyen fülű’). A konnyad szintén nyelvjárási szó, a konyul, a fonnyad, a hervad megfelelője. A kanyarodik igétől eltérően a kanyarít nem helyváltoztatással kapcsolatos, hanem ívelő kézmozdulattal: vág, szel valamiből; valamire vet, dob valamit; ír valahova valamit; gyors iramban készít, ír valamit. A kanyarog jelentése 'többször erre-arra kanyarodik', illetve 'csigavonalban, forogva száll, halad'. (A kanyar főnév elsősorban útnak, folyónak ív alakban hajló szakaszára vonatkozik, jelentheti továbbá ennek környékét, ritkán pedig az elfordulás, kanyarodás ívét.)

A kandi szó családjába néhány régi, illetve elavult szó is beletartozik. Először is a kand ige, amelynek a Czuczor–Fogarasi szótár szerint 'görbén néz, félre tekint, hamis pillantásokat vet' a jelentése. (Ennek feltehetően a 'görbe' értelmű kan vagy kam melléknév a töve). A kandics kíváncsian kukucskálóra, ide-oda tekingetőre, mindent vágyakozva nézőre, vizsgálódóra vonatkozik. A székelyeknél 'félszemű' a jelentése. Főnévként egy vizekben élő szárnyatlan féregfajt jelöl, amely úszó lábakkal van ellátva, szemei egymás mellett állnak, és a hátpajzsába nőttek (Monoculus). A kandicsálnak hasonló az értelme, mint a kandikál igének: alattomosan vagy kíváncsian nézeget, tekinget, kukucskál. A kandít viszont a kacsint igével van rokonságban, 'kancsalul, görbén, félre tekint' a jelentése. A kandiablak a háznak szögletén vagy a házsorból kiálló oldalán levő kis ablak neve volt, amely arra szolgált, hogy a jövő-menőket látni lehessen.