Sajátos alakú helynevek

Többes számú helynévből rengeteg van, ezek leginkább -földek, -kertek, -rétek, -szőlők utótagúak. Olykor elhalványodik a névben a többes számú jelleg (ahogyan az Egyesült Államok nevet egynek vesszük, tekintjük). Bizonyos esetekben földrajzi köznév jelzőjeként szerepel többes számú főnév: Baranya megyében Meggyfák-tető, Szénák-erdő, Szénák-mező, Szolnok megyében Katonák-dűlő, Tolnában Sóhajok-híd, Komárom megyében Urak-árok stb. Megszokottabb az olyan szerkesztésmód, amikor a többes számban levő főnév birtokos jelzői szerepet tölt be: Sóhajok hídja, Vermek sora (Tolna megyében), Hősök tere, Mártírok útja, Vértanúk tere (Budapesten).

Számos népi helynévben megtalálható melléknévvé vált formában egy-egy többes számú névalak: Baranya megyében Csíszároki-árok, Gólyásfáki-kút, Tolna megyében Bürüki-tábla, Gödröki-út, Veszprém megyében Búzaföldeki út, Laposaki őrház, Komárom megyében Hegyeki-fődek, Zala megyében Barátoki-hegy, Kalotaszegen Kenderfődeki patak stb. Az -i melléknévképző nyelvtörténeti előzménye, az -é birtokjel is előfordul helynevekben. Például: Kántoré, Szerencsés Péteré (Heves megyében), Nemesé, Bikáé, Csődöré (Szabolcs-Szatmárban), a papé (Kalotaszegen) stb. Olykor önállósul a birtokszó: Pincék süreje, Süreje ódal (Veszprém megyében).

Némelyik helynév határozói alakú, vagyis határozóraggal vagy névtóval ellátott főnév. Gyakori a -nál, -nél rag használata. Baranya megyéből való a Csárdánál, a Hidori határnál, a tőtösi erdőnél név, Tolnából a Buborkás meggyfájánál, Komárom megyéből az Ászári eresztéknél, Kalotaszegről a Bódizsáréknál, a Puskáséknál stb. Egyéb határozóragos névalakok is előfordulnak: A határon, Az ólban, Ugba, Ivánbattyánról (Baranya megyében), Sóstóra (Komárom megyében), Hidra (Veszprém  megyében), Pálfai útra (Tolna megyében), Ezeréves gesztenye (vendéglőnév Pécsett), A Bányapatakába a Juknál (Kalotaszegen).

A névutós helynevek száma meghaladja a ragosakét. Különlegesnek számítanak az olyanok, amelyekben a névutó megelőzi a főnevet. Például: Túll a köröszt, Túl a Lögön (Baranya megyében), Túl a Duna (Tolna megyében), Túlatápió (Szolnok megyében). Olykor a határozórag teljesen beolvad a névtestbe, elhomályosul a névnek ragos volta: Csentiba (Szlovéniában), Kotoriba (Horvátországban), Malomba (Kalotaszegen), Papcseriba (Szigetváron) stb.

Az indoeurópai nyelvekben gyakoriak a jelzői értékű hátravetett határozóval kifejezett földrajzi nevek (Ústí nad Lábem, Baden bei Wien stb.).  A magyar helynévanyag is tartalmaz ilyeneket. Tolnában található Farkas-hát-nyugatról, Orbó Dáron föjjű, Baranyában Kubik a Bakó-rámpánál, Szolnok megyében Tűzkő-tanya a Nagy árkonn, Kalotaszegen Szöllaji út a Kiskút felől stb. Bizonyos nevekben elöl van ugyan a határozó, de nincs jelzősítve (pl. melléknévi igenévvel): Kakas dombon kis tábla (Baranyában), Dáka felé út (Veszprém megyében), Éren innen tag (uott).

Sajátosak azok a nevek, amelyekben melléknévi igenév és a hozzája kapcsolódó határozóragos szó alkot szerkezetet: Fölső-rétre dűlő (Tolna megyében), Tóra dülő (Komárom megyében), Kéméndi útnál-dűlő Baranyában), Pécsre járó (uott), Uzdi útra fekvő (Tolna megyében).

Leginkább főnévből vagy melléknévből jönnek létre helynevek, olykor azonban számnév, névutó, ige is betöltheti ezt a szerepet: Nyolcad (Baranyában), Túlát (Szolnok megyében), Kínlód (Veszprém megyében), Muszáj (Szabolcs-Szatmár megyében) stb. Gyakori névelem a Bánom. Szabó Dénes kimutatta, hogy nem a bán ige paradigmájáról van szó, hanem a latin banum birtokjogi műszóról. Hangulatosak a mondatból eredő nevek: Bárnevóna (Veszprém megyében), Neszólj csárda (Szolnok megyében), Nincsliszt utca (Tolna megyében) stb.