Jelentéstapadás a magyarban és a szerbben

Azóta számos egyéb ilyen szó keletkezett: tokaji (< tokaji bor), debreceni (< debreceni kolbász), párizsi (< párizsi szalámi), kolozsvári (< kolozsvári káposzta), pálpusztai (< pálpusztai sajt), csabai (< csabai kolbász), rétes (< rétes tészta), rostélyos (< rostélyos hús) stb. Ma már nem szükséges teljes megnevezésüket használnunk, maga a jelző is elég a fogalmunk azonosítására. Hozzájuk hasonlóan elvesztette melléknévi jelentését és főnévként használatos a béles (hajtogatott tésztából való, ízesítővel töltött sütemény), a lángos (kenyértésztából zsírban vagy olajban sütött lepény alakú tésztaféleség), a ménes (együtt legeltetett lovak nagyobb csoportja, ill. lótenyésztő intézmény, gazdaság) vagy a sertés is (a disznó hivatalos megnevezése).

Más nyelvekben is tapasztalható jelentéstapadás. Például tinta szavunk latin eredetije, a tincta szó jelentéstapadással jött létre a 'festett víz' jelentésű tincta aqua szókapcsolatból. A Termini kárpát-medencei kutatóhálózat határon túli szóanyagában jó néhány olyan szó fordul elő, amely már a szerb nyelvben jelentéstapadáson ment keresztül, és a vajdasági magyarok szóhasználatába ebben az alakban került be: briszács (’ablaktörlő’) brisač < brisač stakla (’ablaktörlő’), hemijszka (’golyóstoll’) hemijska < hemijska olovka (’golyóstoll’), infektivno (’fertőző osztály’) infektivno < infektivno odeljenje (’fertőző osztály’), interno (’belgyógyászat’) interno < interno odeljenje (’belgyógyászat’), licsna (’személyi’) lična < lična karta (’személyi igazolvány’), ocsno (’szemészet’) očno < očno odeljenje (’szemészeti osztály’), prijemno (’felvételi osztály’) prijemno < prijemno odeljenje (’kórház felvételi osztálya’), meszecsna (’hónapos jegy’) mesečna < mesečna karta (’havi diák- vagy munkásbérlet’), piszmeni (’írásbeli’) pismeni < pismeni rad `írásbeli dolgozat`, poszebna (’közönséges felvágott, parizer’) posebna < posebna salama (`különleges szalámi`), povratna (`menettérti`) povratna < povratna karta (`menettérti jegy`).  

Bogner József a két világháború között a szerb nyelvnek a magyarra gyakorolt hatásával foglalkozott, a szerb nyelvből átvett szavak közt olyanokat is felismert, amelyek a szerbben jelentéstapadás révén jöttek létre: turszka (< turszka kafa), isztrazsni (< isztrazsni szudija) stb. Bölcsészdoktori értekezésének szövege „A szerb uralomnak a bácskai magyarság nyelvére tett hatása” címmel jelent meg a szegedi alföldkutatók és a kolozsvári néprajz- és nyelvészet-kedvelők közérdekű havi folyóiratának, a Nép és Nyelvnek II. és III. évfolyamában.

Más nyelvről való fordításkor azt tapasztalhatjuk, hogy egy-egy tapadásos szónak szókapcsolat a megfelelője a másik nyelvben, és fordítva, szókapcsolatnak tapadással létrejött szó felel meg. Egy óbecsei pékségben láttam többek között kiírva a Rétes sütemények szókapcsolatot mint a pékség kínálatának egyikét. Szerbül Lisnata peciva volt feltüntetve. Látszólag meg is felel a kettő egymásnak, csakhogy a mai magyar nyelvhasználatban a rétes csak főnévként fordul elő, már nincsen ’réteges, leveles’ melléknévi jelentése. Nyilván az is elegendő lett volna, ha azt írták volna ki, hogy Rétesek. Érdekes a magyar rostélyos és a szerb roštilj közötti megfelelés. Láttuk, hogy a rostélyos szó a rostélyos hús szókapcsolatból jött létre, a rostély a sütés eszköze. A szerb roštilj a meso sa roštilja vagy a meso pečeno na roštilju szókapcsolattal van összefüggésben. A készítmény átvette az eszköz nevét. Újabban már vendéglátóipari létesítmény nevébe (roštiljnica) is bekerült.