Helységet túlélő nevek

Az elnéptelenedett helységek különféle régiókban találhatók. A mi vidékünkön is számos régi falu neve maradt fenn a népi emlékezetben. Ada és Zenta közt egy határrésznek Peszér a neve. Ma szántóföldek vannak rajta, hajdan azonban falut jelölt. A Peszér nevű helységről már 1440-ből, illetve 1441-ből van adatunk. Ez a révjoggal és vámszedő joggal bíró falu Becse várához tartozott. Brankovics György (azaz Đurađ Branković) szerb despotától került Birinyi Pál birtokába. A XVI. és a XVII. században is többször említik a nevét. A XVIII. század derekáig elnéptelenedett.

Határrészt jelöl Óbecse és Péterréve közt a Perlek név, Topolya és Kishegyes közt a Töviskés, Zentától délkeletre a Bátka, Szenttamástól északkeletre a Devecser, Péterrévétől nyugatra a Kutas, Tornyostól északra a Likas, Zentától délnyugatra a Kalocsa, Moholtól nyugatra a Csanalas, Tornyostól nyugatra a Gyantáros stb. A középkorban ezek mind helységnevek voltak.

Az Óbecsétől északnyugatra, a régi Tisza-parton levő Perlek-puszta annak a középkori településnek a nevét őrzi, amely a XV. században állt fenn, és a Torontál megyei Becse várához tartozott. Ez a helység arról is nevezetes, hogy 1514-ben a Dózsa-féle parasztlázadás egyik vezére, Nagy Antal itt ütött tábort seregével. A katonák kedvező ígéretet kaptak a királyi táborból, ezért elpártoltak vezérüktől. Nagy Antal kétségbeesésében a perleki templom udvarába menekült, ott ejtették foglyul a király hívei.

Egy XVII. századi török térképen Zentától délre egy templommal ellátott, Bátka nevű helység van feltüntetve a Tisza partján. Az ásatások során számos lelet került felszínre, többek között olyan bordatéglákat is találtak, amelyek a gótika stílusjegyeit viselik magukon. Ebből arra lehet következtetni, hogy a bátkai templom nem a XV. században épült (mint ahogyan a források Bátkát először említik), hanem jóval korábban.

A Likas név a hajdani Likasegybáz helység emlékét őrzi. Likasegyház pusztát Mátyás király 1462-ben anyjának, Szilágyi Erzsébetnek ajándékozta. 1518-ban a Bácsban tartott országgyűlés úgy határozott, hogy Likasegyházat Bács megyéhez kell csatolni (addig ugyanis Csongrád vár megyéjéhez tartozott). Ezután a pusztán álló helység ismét benépesült, erről nemcsak korabeli dézsmajegyzék, hanem két török defter is tanúskodik. A település feltételezett helyén a szántóföldeken XI. századi edénycserepeket is lehet találni, tehát az Árpádok korában lakták Likasegyházát.

Némelyik régi helységnek a neve módosult alakban élte túl a helységet. Az Óbecsétől délre fekvő Botra rész neve Bether falu nevével van összefüggésben, a Zentától északnyugatra levő Csésztó a  középkorban még Csecstó volt, az Újvidék és Temerin közt elterülő Mertvályos viszont Martályos. Futak és Petrőc határában a Dragovo név őrzi a valamikori Drág falu nevét, a Nádalj közelében levő Borony pedig Boronét. Zentától délkeletre a Mákos gyümölcsöseinek a helyén Mágocs helység volt hajdanában található.

A rég eltűnt helységekre egyéb földrajzi nevek is utalnak. Például Zentán a Karjadi út (délnyugat felé, a hajdani Karjad irányában halad), a Bátkai-lejáró, a Likasi-kút, a Kalocsai-völgy stb.