Török eredetű -or, -ör végű szavak a magyarban

A bátor ótörök eredetű, összefüggésben van a 'jó' értelmű kun bayatur, a 'hős, merész' jelentésű oszmán batir, és a hősre vonatkozó mongol bayatur szóval. Már a XII. századi magyar forrásokban 'merész, hős' értelemben jelentkezik, a Bécsi kódex 'biztos' jelentésben használja, a XIX. században 'szelíd', illetve 'gyors' jelentéssel is felruházzák. A csődör valószínűleg kun-besenyő eredetű, a csagataj čavdur szóra vezethető vissza. Etimológiáját művelődéstörténeti okok támogatják, ugyanis a kunok és a besenyők híres lótenyésztők voltak. Eredeti jelentése 'ménló', később más nagyobb állat (például teve) hímjére is vonatkoztatták. A XX. század elején sajátos tájnyelvi értelme is kialakult: 'nagy nemi képességét gátlástalanul kiélő férfi'. A gyötör ótörök eredetűnek látszik, összefüggésben lehet a türk yitur ('elveszít, megsemmisít'), az ujgur yitur-, jitir- ('elveszít, elenged', az oszmán-török, türkmén yitir ('elveszít') igével. A magyarba került török szóalak jitür lehetett. Az egyeztetés jelentéstani szempontból nem meggyőző. A régi nyelvben nemcsak 'kínoz, bánt, fájdalmat okoz' jelentésben fordult elő, hanem 'büntet' értelemben is. A sátor kétségtelenül ótörök eredetű szavunk, türkmén megfelelője čadir, tatár čatir, baskír és karakalpak šatir, altaji satir, oszmán-török és azeri čadir stb. Ezek a szavak az 'összeilleszt' jelentésű čat- ige származékai. A sátor óriási területen elterjedt vándorszó, bekerült a perzsába, az arabba, az oroszba, az oszétba, a mongolba stb. A magyarból vette át a bolgár, a szerb, a szlovén, a szlovák a román, de lehet, hogy a lengyel, az ukrán és az orosz szó is a magyarból való. Eredeti jelentése 'szétszedhető vázra feszített, bőrből, ponyvából stb. összeállított építmény', de egyéb jelentései is kialakultak: 'fának sűrű árnyékot adó koronája', 'lugas', 'fedél, kupola, kupak', 'a koponyának egy bizonyos része', 'a mozdonyvezető és a fűtő tartózkodási helye'. A tükör is valószínűleg ótörök származék, eredetileg valami kerek tárgyra utalhatott. A magyarban számos jelentése jött létre: 'foncsorozott üveglap', 'példakép', 'csillogó vízfelület', 'nyomdaterméken a szedés által elfoglalt rész' stb.

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára a fodor és a bodor szót ismeretlen eredetűnek minősíti, mongol és török származtatását tévesnek tekinti, pedig az egyiknek is és a másiknak is vannak hasonló hangzású és jelentésű megfelelői a török nyelvekben. A török potor vagy potur éppen fodorra vonatkozik, a bodor, bodr lehet görbe, törpe, a bödörö pedig bodor, továbbá a bödör-, bodür- ige bodorít értelmű stb. Hogy nem véletlen egyezésről van szó, azt egyéb adatok is mutatják. Itt van még a bedrü, bödrü melléknév, amely 'görbe, hajlott' jelentésű, és a mai pödör igével lehet összefüggésben. Vámbéry Ármin, a neves XIX. századbeli turkológus a botor melléknevet is a török bodor származékának véli, de ez inkább magyar fejleménynek látszik, a botlik, botorkál, botránkozik szó családjába tartozik.

A fodor főnév valaminek hullámosan összeráncolódott, kunkorodott részére, kisebb vízhullámra, kis gomolyagra vonatkozik, leginkább azonban díszítő szalagcsíkot jelöl (amelyet női ruha-darabra, függönyre dúsan redőzve varrnak). A régi irodalom melléknévként is használta 'fodros, göndör' jelentésben. A hozzá hasonló értelmű bodor nyelvjárási, illetve szépirodalmi használatú, elsősorban melléknév, de főnévként is él. Melléknévként 'karikába hajlóan göndörödőt' jelöl, fő-névként pedig szálas anyagnak göndörödő részére utal, vagy pedig 'fodor' értelemben szerepel. A fodor igei jelentésben is előfordult a régi nyelvben, a sodor, a peder és a teker szinonimájaként: 'valamit lebegővé vagy keringővé alakít, toll vagy csiga és tölcsér alakúvá csavar'.

A magyar nyelvben levő török szókészleti elemek értékelését nagyban befolyásolja szemléleti hozzáállásunk. Ha ugyanis a magyart ugor-török keveréknyelvnek tekintjük, akkor nyilván nem tűnnek annyira idegennek a belső keletkezésűnek érzett török származékok.