A gyorsolvasás jelentősége

Az emberi kommunikációnak egyik fontos tényezője az olvasás, vagyis az a művelet, amikor szemünkkel végighaladva az írásjelek során felfogjuk a szöveg értelmét. Az olvasás útján való tájékozódás, ismeretszerzés azonban az utóbbi évtizedekben eléggé nehezen tartja a lépést a tudomány és a technika fejlődésével, az ember alig győzi elolvasni azokat a szövegeket, amelyek őt érintő vagy érdeklő információkat tartalmaznak.

Az információáradat, a publikációk (cikkek, tanulmányok, monográfiák) tömege igen megnehezíti az olvasással való ismeretszerzést. Voltaképpen azért akadozik az effajta kommunikáció, mert az információk terjedelmes szövegekben vannak elrejtve, nincsenek kellőképpen rendszerezve, és számos alkalommal több forrásban is szerepelnek. A kommunikációs folyamatot terminológiai problémák is nehezítik, különösen az olyasmi, amikor ugyanazt a fogalmat más-más néven említik az egyes források.

Az egyik lehetséges megoldás az olvasás gyorsaságának és hatékonyságának a növelése az egyéni befogadóképesség fejlesztésével. Ennek jegyében dolgozták ki a gyorsolvasás (rapid reading) módszerét. Amerikai pedagógusok már a XX. század húszas éveiben felfigyeltek arra, hogy az ember olvasási készsége évszázadok során a betűzgetéstől a szóképek felismeréséig fejlődött csupán. Kutatni kezdték azokat a tényezőket, amelyek az olvasás hatékonyságát gátolják, keresték a hibák és rossz szokások leküzdésének módjait. A harmincas években gyorsolvasási tanfolyamokat indítottak diákok számára. A további kutatások nyomán szélesebb körben terjedtek a tanfolyamok. A negyvenes években a hadügy is érdeklődni kezdett az olvasási készség fejlesztése iránt. Pszichológusaik megállapították, hogy vizuális érzékelésnél képességeinek egyötödét használja ki az ember, olvasási sebessége pedig legfeljebb a fele annak, amelyre vele született adottságainál fogva képes lenne. Az olvasásfejlesztő módszerre a hivatalok és a vállalatok is felfigyeltek. Rájöttek arra, hogy a szakemberek és a vezetők részére szinte elengedhetetlen a gyorsolvasás tanítása. Efféle tanfolyamokat Angliában is indítottak az ötvenes években, majd pedig Nyugat-Európa más országaiban is. Magyarországon a hetvenes évek elején kezdték népszerűsíteni a gyorsolvasási módszereket.

A gyorsolvasásnak csak egyik célja az olvasás sebességének a növelése, sokkal fontosabb a hatékonyság fokozása. Alapszabály, hogy mindig a célnak megfelelően olvassunk. Másként járunk el, ha keresgélünk, válogatunk a dokumentumok, az információk között, és másként, ha meg akarjuk jegyezni az ismeretanyagot.

A gyorsolvasásnak fontos mozzanata az előzetes tájékozódás, a válogatás. Ennek segítségével biztosabban jutunk a valóban szükséges információkhoz, a számunkra felesleges információk kiszűrésével igen meggyorsíthatjuk olvasásunkat. A dokumentumok, az olvasmányok közötti válogatásnak a módszerét skimmingnek nevezik. Ez felületes olvasásra, a felszín futó érintésére utal. Afféle terepszemlének számít. (Esetünkben az olvasmánnyal való ismerkedést jelenti.) Általa képet kaphatunk az olvasmány jellegéről, szerkezetéről, olvashatóságáról stb. Az információk közötti válogatásnak a gyorsolvasás fogalomtárában skipping a neve. Ez szökdécselést, ugrándozást jelöl. Voltaképpen keresgélés az információhalmazban, meghatározott adatra való vadászás. A figyelem nagyfokú összpontosítását igényli, nagy körültekintésre van hozzá szükség.

Az olvasás végső célja az információknak a későbbi felidézés érdekében való felfogása és megőrzése. Az emlékezés kevésbé adottság, mint készség. Megfelelő szabályok tiszteletben tartásával és gyakorlással fejleszthető. Meg kell keresnünk az olvasmány fontos mozzanatait, és pontos benyomást kell szereznünk róluk. Gondolategységeket kell az olvasónak befogadnia, miközben a szerző szavait szinte átülteti a maga nyelvezetére.