Égitestek névalakja

A hír szövegében kétszer is Neptun olvasható a magyarban szokásos Neptunusz helyett. Nyilván nem elírással állunk szemben, inkább interferenciával: a hír eredeti angol, illetve szerb szövegében levő névformát a fordító átvette, és kritikátlanul alkalmazta a magyar szövegben. Ez a név egyike azoknak, amelyeket mi magyarok számos más néptől eltérően csonkítás nélkül használunk. A római mitológiában a tenger uraként szereplő Neptunus isten neve a magyar nyelvben a latinnak megfelelő teljes alakban vonatkozik a Naprendszer nyolcadik, a tizenkilencedik század derekán felfedezett bolygójára. A Neptunuszhoz hasonló formájú bolygónév még az Uránusz (az ég római istenének a nevéből), a Szaturnusz (a vetés és a földművelés istenének a nevéből) és a Vénusz (a szerelem és a szépség istennőjének a nevéből).

A szerb nyelv az említett égitestek nevének egyikében sem őrizte meg az -us végződést: Neptun, Uran, Saturn, Venera. A németben és a franciában Neptun, ill. Neptune, Saturn, ill. Saturne, de Uranus és Venus él.

A Merkúr bolygónév sajátos kivétel a magyarban. Mercuriusnak, a kereskedelem római istenének a nevéből ered az első bolygónak a neve. Az említett nyelvek sem alkalmazzák teljes formájában ezt a nevet. A magyar nyelv valószínűleg német hatásra használja csonka alakban.

Az égitestek nevének írásmódjával kapcsolatban más jellegű problémák is adódnak. Az egyikre maga a helyesírási szabályzat adott okot. A magyar helyesírás szabályainak 10. kiadásában sajátos ellentmondás volt, hogy bizonyos csillagneveket kis kezdőbetűvel íratott. Közéjük tartozott a Sarkcsillag, a Tejút és a Naprendszer. A Magyar értelmező kéziszótárban szintén kisbetűvel találhatjuk az esthajnalcsillagot illetve hajnalcsillagot.

A dologra nyilván azért kerülhetett sor, mert a szabályzat tizedik kiadása erről a kérdésről külön nem is rendelkezett, mindössze annyit mondott, hogy a tudományos műszavak nagy kezdőbetűs írásmódját az egyes szaktudományok gyakorlata határozza meg: Canis canis, Ardea alba; Föld, Nap, Hold stb. A tizenegyedik kiadás ezzel szemben félreérthetetlenül kimondja, hogy "a csillagok, csillagképek, bolygók, holdak stb. nevét nagy kezdőbetűvel írjuk: Ikrek, Fiastyúk, Orion, Tejút, Merkúr, Plútó, Vénusz stb." Tehát az Esthajnalcsillag és a Sarkcsillag is nagy kezdőbetűs. A tizenkettedik kiadás is megállapítja: A csillagok, csillagképek, bolygók, holdak stb. nevében minden szót nagybetűvel kezdünk, például: Fiastyúk, Ikrek, Orion, Tejút, Merkúr, Plútó, Vénusz; Bereniké Haja, Dél Keresztje, Nagy Medve.

Tulajdonnévként használva a föld, nap, hold szót is nagy kezdőbetűvel kell írni (pl. A Halley-üstökös közeledik a Föld felé.). A mindennapi írásgyakorlatban fölösleges erőltetni a nagy kezdőbetű használatát: Süt a nap, Égre-földre esküdözött, A hold fényénél is felismerte a fiút stb. A Tejút és a Naprendszer akkor nagy kezdőbetűs, ha a mi galaktikánkra, illetve naprendszerünkre vonatkozik, egyébként kisbetűvel kell írni, hiszen köznév: a szomszédos tejutak, egy távoli naprendszer stb.