Pontosság az ismeretterjesztésben

A bonyolult, nehezebben érthető ismeretek egyszerű, könnyen felfogható formában kerülnek az olvasó elé, a tudomány töménységének az oldása azonban nem jogosítja fel a cikkírót arra, hogy pontatlanul vagy helytelenül közöljön bizonyos adatokat.

A tudományos ismeretterjesztés fontos szerepet tölt be abban, hogy az érdeklődő nagyközönséghez is eljussanak olyan ismeretek, amelyek egyébként csak szűkebb szakmai körökben élnek. Egy-egy ismeretterjesztő újságcikk nemcsak szórakoztatja, hanem tanítja is a laikus olvasókat. Sok érdekes és hasznos dolgot tudhat meg belőlük az érdeklődő, például hogyan élt és alkotott Herman Ottó, a nagy magyar természettudós, néprajzkutató, polihisztor; milyen az elektronikusan böngészhető digitális térkép; mit rejt Amazóniának a maga ősi természetességében mindig megújuló vadona; miért különbözőek a vasúti nyomtávok a világon; mennyire haszontalan, sőt káros szenvedély a dohányzás stb.

Az ismeretterjesztő cikk a pontatlanul vagy helytelenül közölt adatokkal félrevezeti a jóhiszemű olvasót. Íme néhány efféle szövegrész, amelyet egyik hetilapunkban találtam: "A zseniális polihisztor-természettudós, világhírű botanikus, zoológus és geológus, Kitaibel Pál 1757-ben született Nagymarton.”; ,,1861-ben Kossuth Olaszországba költözött és 1865-től Turinban élt (innen az elnevezés: a turini remete)"; „l865-ben kiütköztek (Semmelweiss Ignác) magatartásán az elmezavar jelei és még ez évben a Bécs melletti döblini elmegyógyintézetben meghalt."

Az első mondat esetében Kitaibel Pál születési helyének az azonosítása jelenti a problémát. A cikk alapján azt hinnénk, hogy ez a helység Nagymart. Ilyen nevű település viszont nincs, nem tud róla egyik magyar helységnévtár sem. A nevezetes tudósnak voltaképpen Nagymarton a szülővárosa. Ma Ausztriához tartozik, Mattersburg a német neve. Annyit jelent, hogy 'Márton vára'. A helység magyar nevében a Nagy- előtag azért szerepel, hogy meg lehessen különböztetni a tőle északkeletre fekvő Kismartontól (azaz Eisenstadttól), Burgenland tartomány székhelyétől. Az idézett szövegrészben tehát a Nagymarton nem –on. –en, -ön határozóragos szóalak, hanem teljes településnév (Nagymarton), ezért el kell látnunk a -ban, -ben raggal: Kitaibel Pál 1757-ben született Nagymartonban.

Hiába keresik az olvasók Olaszország térképén Turint, nem találják meg, ugyanis a szóban forgó városnak Torino a neve. Az igaz, hogy a tizenkilencedik században német hatásra Turin néven emlegették, manapság azonban Torinóként ismeretes. Az észak-olaszországi város neve egyébként a latin Augusta Taurinorumra vezethető vissza, amely a taurinusoknak császári városát jelöli. A Kossuth Lajosról szóló cikkben többször is előfordul a Turin név, legalább első előfordulásakor fel kellett volna tüntetni, hogy Torinónak régebbi magyar nevéről van szó.

A harmadik problematikus név a Döblin. Nos, Bécsnek egyik északi városrészét Döblingnek hívják, tehát g is van a végén. Semmelweiss, akinek sikerült leküzdenie a halálos gyermekágyi lázat, a döblingi elmegyógyintézetben fejezte be életét. Noha mostani hangzásából nem látszik, ez a név szláv eredetű, a 'nyárfa' jelentésű topola vagy a 'meleg' értelmű topli szóval lehet összefüggésben.

Hogy ne csupán rossz alakban használt földrajzi nevekre hívjam fel a figyelmet, hanem különlegesekre is, szót ejtek Benczúrfalváról és Zsebedombról. Ezekről is olvashatunk a tudományos ismeretterjesztő cikkekben. A XIX. század második felének egyik legnagyobb festőjéről, Benczúr Gyuláról nevezték el halála után Dolányt, amely szülőfaluja volt. Így kapta Érmindszent is nagy szülöttéről 1977-ben az Ady Endre nevet. Zsebedomb a baranyai Cserkút határában van. A népmonda ahhoz a személyhez köti a nevét, aki törökök közt nevelkedett, és Zsebe vitéz néven vált ismertté. Részt vett a cserkúti török vezér kincses pincéjének a betemetésében, de társaival együtt odaveszett. A nép szerint Zsebedomb alatt most is még ott rejtőzik a kincs.