Madárszereplős szólások

A természetre figyelő embernek kézenfekvő, hogy egy-egy emberi tulajdonságot valamely madár tulajdonságához hasonlítva fejezzen ki. Pl. Fekete, mint a csóka – mondták arra, ami csillogó fekete, kékesfekete volt. Vörhenyeges, mint a fürmony – tartja egy másik szólás (a fürj tojására utalva), vagyis pirossal tarkázott, szeplős. A szólás gyakran tulajdonságnak fokozottabban való meglétét jelzi: Ritka, mint a fekete hattyú = nagyon ritka; Tiszta, mint a galamb szedte búza = nagyon tiszta; Mint a veréb, oly szegény = nagyon szegény; Tarka, mint a babuka (vagyis banka) = feltűnően tarka; Háládatlan kakukk, elszállott = nagyon hálátlan. Olykor a madár lakóhelye kerül bele a hasonlításba: Egy fecskefészekben ellakhatni vele = nagyon szelíd, békés ember;

A madárral kapcsolatos szólás képszerű hasonlítással való jellemzésre is alkalmas lehet. Például: Mintha varjút nyelt volna = vastag, dús (és fekete) a bajusza; Szemtelen, mint a csibehordó kánya = szemérmetlenül lopkod; Ritka, mint kakukk a mezőn = kivételes, szokatlan (jelenség); Gyanakszik, mint a varjú = gyanakvó, óvatos; Tud hozzá, mint a bagoly az Ave Mariához = egyáltalán nem ért hozzá; Görbén hordja nyakát, mint a daru = görbe a nyaka; Cinkét fog a feje = tökfejű stb.

Az említettekhez hasonlóak azok a szólások, amelyekben az emberi cselekvést a madáréhoz hasonlítják a beszélők: Úgy néz, mint a bakcsó (azaz vakvarjú) = mereven néz; Örül, mint a cinege a tökmagnak (mondták tréfásan a régiek) = nagyon örül valami apróságnak; Tekereg, mint ősszel a daru = nem leli a helyét, kóborol; Csacsog, mint a fecske = sokat fecseg; Énekel, mint a fülemüle = szépen énekel; Ordít, mint az erdei fülemüle – tréfálkoztak régen az olyan emberrel, aki farkasüvöltéshez hasonló hangokat hallatott; Úgy néz, mint a fülesbagoly = mereven, kidülledt szemmel néz; Elvitte, mint a gólya a fiait = elvitt valamit, és biztonságba helyezte; Bujkál, mint az ökörszem a  sövényben = ide-oda bujkál. Annyit iszik, mint a veréb – mondták arról, aki keveset ivott a kínált italból; a Többet ivott, mint a veréb szokott szólás pedig arra a személyre utal, aki alaposan beivott; Mint a varjú a dögöt, úgy várja = epedve várja; Néz, mint varjú az üres koncba = értetlenül néz.

Egy-egy madárszereplős régi szólás cselekvésnek, történésnek képes kifejezését is lehetővé teszi. Pl. Nagyra viszi az ökörszemet = oktalanul felnagyít valamit, különösen azzal, hogy fölöslegesen sokat beszél róla; Kétfejű sast csinál valakivel = haragjában hátat fordít neki; Sast tanít repülni = olyasmire akar tanítani valakit, amit amúgy is pompásan tud; A kakukk nyer rajta = bereked, elmegy a hangja; Elverte a kakukkot (tehát elzavarta) – gúnyos vélekedés arról, aki megszerezte a dicsőséget; Nem fél éhomra a kakukkszólástól = Korán hajnalban munkához lát; Kánya begyébe tömi (vagyonát) = eltékozolja (amije van); Varjún varjat fog = együtt hazudik valakivel; Koppan a szeme, mint a kálvinista varjúnak = elesik valamitől, felkopik az álla (a szürke színű dolmányos varjút nevezik így, mert a fekete vetési varjútól elérően szereti a húst); Akár a baglyot a kőhöz, akár a követ a bagolyhoz = akár az egyik, akár a másik lehetőséget választom, egyre megy, mindenképpen rossz.

Bizonyos esetekben különböző madarak együtt való szerepeltetése, említése szolgál emberi tulajdonság, viselkedés kifejezésére: Büdös babuk berzenkedik a hattyúra = tudatlan vitázik a hozzáértővel; Bagoly a képe, sólyom a szeme = az arcáról ítélve ostobának látszik, de valójában éles esze van; Bagolyhoz kapván elszalasztotta a sólymot = jelentéktelen dologért elszalasztott valamit, ami sokkal értékesebb; Hattyú a ludak között = valamely közösségben a legkiválóbb, a többiekhez mérten a legértékesebb ember; Holló volt, hattyú lett = szép fekete haja teljesen megőszült; Igen örvend a rigó, felel néki a szajkó = együtt örül vele, örömében a szomszédja is részt vesz; Lapul, mint kánya előtt a csirke = félelmében meghúzza magát.