Szentek a magyar nyelvben

A szó vagy a bizánci, vagy a nyugati típusú keresztény terminológia elemeként került be a magyarba. (Zaicz, 2013)

A további szótári elemzés azt mutatja, hogy a szent szó előfordulása nagy gyakoriságot mutat, a leggyakrabban használt magyar szavak közé tartozik. Olyan melléknévi és főnévi használatban létező lexéma, amelynek a jelentése összetettnek tekinthető, ugyanis több profilú kognitív bázist hív elő: I fn 1. szentté avatott személy. 2. (kedveskedő megszólításként:) Kis szentem, drágám, mindenem! II mn 1. A legfőbb vallási tiszteletet érdemlő. 2. (A katolikus és az ortodox vallásban:) Olyan, akit az egyház halála után ilyennek nyilvánított. 3. A vallás alapjául szolgáló: Szent könyv: a Biblia. 4. Istentiszteleti, valláséleti célokat szolgáló. 5. Szent Korona: a magyar királyok koronája mint a magyar államiság jelképe és mint nemzeti ereklye. 6. Nagyon vallásos, erényes. 7. A legnagyobb, legbecsesebb értékű. 8. Vitathatatlan, kétségbevonhatatlan. 9. (nyomatékosító jelzőként:) Abban a szent pillanatban a nyakába is ugrott. (Eőry, 2007)

A teljes cikk itt olvasható.