Különleges -ékony, -ékeny képzős melléknevek

A Magyar Televíziónak egyik magazinműsorában használta egy orvos az esékeny szót, 'betegségre érzékeny, aki könnyebben megbetegszik' értelemben élt vele. A mai nyelvben ritkán bukkan fel ez a szó, a tizenkilencedik században is csupán az esedékeny alakváltozataként szerepelt. Annak idején arra mondták, hogy esedékeny, ami esésre hajlandó, ami könnyen esik. Átvitt értelemben gyarló emberre vonatkoztatták. Voltaképpen mind az esékeny, mind az esedékeny szóra szükség lehet a mai nyelvhasználatban, gazdagíthatjuk velük nyelvi eszköztárunkat. A megbetegedésre hajlamos személyt mondhatjuk esékenynek, a gyarló embert pedig esedékenynek (nemcsak esendőnek).

Egyébként más olyan eset is akad, amikor -andó, -endő, illetve -ós, -ős képzővel ellátott melléknévnek -ékony, -ékeny képzős változata is van. A romlandót romlékonynak is mondhatjuk, a nyúlóst nyúlékonynak, a hajlóst hajlékonynak, a fázóst fázékonynak stb. A múlandó és a múlékony között már jelentésmegoszlás következett be. Az első szükségszerűen elmúlóra, elpusztulóra utal, a második pedig hamar elmúlóra (mindkettőt a választékos stílus használja).

A régi nyelvben még néhány egyéb különleges -ékony, -ékeny képzős melléknév is előfordult, mint a mondékony (azaz beszédes), a botlékony (aki botlásra hajlamos), a feladékony (vagyis magát könnyen feladó), a félékeny (ugyanazt jelentette, mint a félénk), a szunnyadékony (az ilyen könnyen elbóbiskolt), az omlékony (manapság inkább omlósnak mondjuk) stb. A nyelvjárási használatúak közül érdemes megemlíteni a fekiszékenyt vagy feküszékenyt (lustára, heverészőre mondják), az izzákonyt (voltaképpen izzadós), a huzákonyt (hosszas, lassú beszédű emberre vonatkozik) stb. Érdekes, hogy a két utóbbi szóban a toldalék megváltozott, teljesen mély hangrendűvé vált.

A mai magyar nyelv számos -ékony, -ékeny képzős melléknevet ismer: békülékeny (békülésre hajló, hajlandó), engedékeny (engedni kész, engedményekre könnyen rávehető, a műszaki nyelvben pedig 'rugalmas, hajlékony'), érzékeny (számos jelentés kifejezhető vele: csekély külső ingereket is felfogó, külső hatásokat fokozottan megérző, finom érzésű, könnyen sértődő, valakit fájdalmasan érintő, kis fokú hatást is kimutató stb.), fáradékony (aki könnyen elfárad), feledékeny (arra utal, aki könnyen, hamar elfelejti a dolgait, teendőit), féltékeny (elsősorban olyan személyre mondják, aki attól fél, hogy szerelmese, házastársa hűtlen hozzá, megcsalja valakivel, de olyanra is utalhat, aki valamilyen érdekét, tulajdonát félti, vagy aki rossz szemmel néz valamire, valakire, nehogy háttérbe szoruljon miatta), fogékony (a választékos kifejezésmód eszköze: külső hatásokat érzékenyen felfogó, gyors felfogású, valamely betegségre nagyon hajlamos), gördülékeny (olyan beszédre, írásmódra, stílusra vonatkoztatható, amely könnyedén folyik, jól halad, szinte gördül), gyúlékony (könnyen gyulladó), hajlékony (könnyen hajlót vagy hajlíthatót; alkalmazkodót, rugalmast, a tartalomhoz könnyen idomulót jelöl), hatékony (vagyis a kívánt hatású), hiszékeny (bármit könnyen elhívő), jótékony (azaz valakire, valamire kedvezően ható; elavulóban van 'szegényeknek adományokat gyűjtő és juttató' értelme), kártékony (olyan növény vagy állat, amely a hasznos növényeket, állatokat pusztítja; kárt, bajt okozó esemény, ártalmas, káros dolog), képlékeny (a fizikában és a műszaki szóhasználatban 'könnyen gyúrható, alakítható' a jelentése), lobbanékony (olyan természetű emberre mondják a választékos szóhasználatban, aki könnyen heves indulatra gerjed), mozgékony (könnyen, fürgén mozgó; fürge, tevékeny), olvadékony (nem csupán könnyen olvadóra vonatkozhat, hanem könnyen elérzékenyülőre is a választékos beszédben), találékony (vagyis a megoldást gyorsan megtaláló, ötletes, leleményes), tanulékony (valamely készséget könnyen, gyorsan elsajátító, ember vagy állat is lehet), törékeny (nemcsak arra mondják, ami könnyen eltörik, hanem gyenge testalkatúra, illetve az ártalmakat nehezen viselőre is).