A fülzúgás (latinul: tinnitus) külső hanginger nélkül fellépő szubjektív hangjelenség, melyet a beteg a fülében hallani vél. Nem önálló betegség, hanem valamilyen fülészeti- vagy neurológiai betegség, esetleg koponyán belüli történés kísérő jelensége. Kialakulhat a fül környékén zajló kórfolyamatok, valamint a vérkeringés helyi és általános zavarai következtében is.
A fülzúgás az alapbetegségtől függően nagyon sokféle karakterű lehet. A legfontosabb eldönteni, hogy vagy féloldali, vagy mindkét oldali. A zúgás fennállhat folyamatosan, de időszakos panasz is lehet, erőssége lehet állandó vagy változó. Egyes betegek mély hangokat, mások magasakat („fütyülést”) hallanak.
Fülészeti kórképek
A fülbetegségek közül a külső hallójárat, valamint a közép- és belsőfül betegségei egyaránt okozhatnak fülzúgást. Az első esetben legtöbbször a hallójárat elzáródásával járó folyamatok okoznak fülzúgást, mint pl. a banális fülzsírdugó (latinul. cerumen), vagy hallójáratba beékelődött idegentest (ez inkább gyermekkorban fordul elő).
A középfül betegségei közül a fülben érzett zúgás bevezető tünete lehet egy izzadmánnyal járó középfülgyulladásnak (a középfülben felszaporodó váladék gátolja az itt elhelyezkedő hallócsontok rezgését).
A fülzúgás leggyakoribb oka azonban a belsőfület érintő kórfolyamatoknál keresendő. Ezek közül is kiemelt jelentőségű a korral járó halláscsökkenés valamint a zajártalom okozta halláskárosodás illetve fülzúgás (hangos zene, zajos munkahelyek stb.). Az ún. heveny halláscsökkenést (ez egyik pillanatról a másikra jelentkező, hallóideg-károsodásból származó hallásromlás) szinte mindig fülzúgás is kíséri. Az ún. Méniére-kór illetve tünetcsoport ugyancsak jellegzetes tünete a halláscsökkenést és a forgó jellegű szédülést kísérő igen zavaró zúgás. A hallóideg-károsodást kiváltó gyógyszerek (pl. gentamicin, sztreptomicin, vízhajtók, citosztatikumok, szalicilátok stb.) is okozhatnak fülzúgást.
A középfülben vagy a hallóidegen előforduló daganatok első tünete szintén lehet a fülzúgás.
Gerincbetegség, érszűkület, magas vérnyomás
A fül környéki betegségek között a nyakcsigolya betegségek, pl. a nyakcsigolyák meszesedése, kopása, deformitása igen gyakran okoz fülzúgást. Gyakran jár fülzúgással az agytörzsi keringési zavar. Ez részben a nyakcsigolyák között futó erek mechanikus leszorításával magyarázható, másrészt érszűkületekkel, ritkábban veleszületett értágulatokkal (ilyenkor a szívösszehúzódásokkal szinkron, ún. pulzáló fülzúgás figyelhető meg).
A magas vérnyomás (sok szakember szerint ez a fülzúgás egyik leggyakoribb oka) és a szívbetegségekhez társuló keringésromlás szintén okoz fél- vagy mindkét oldali fülzúgást. Az érelmeszesedésben szenvedő betegek inkább fejzúgásról panaszkodnak, de kétoldali fülzúgás is kínozhatja őket.
Mint láthattuk, a fülzúgás igen sokféle, különböző természetű betegségek tünete lehet, ezért az alapbetegség kiderítése nélküli hatékony kezelése nem lehetséges.
A kivizsgálás menete
Az orvoshoz forduló betegnél elsődleges a fül-orr gégészeti kivizsgálás, de sokszor a nyaki gerinc vagy a koponya képalkotó vizsgálataira is sort kerítenek (röntgen-, CT – esetleg mágneses rezonancia-vizsgálat is). Néha neurológiai szakkonzílium valamint a nyaki és az agyalapi erek ún. Doppler-vizsgálata is szükségessé válik.
A családorvosnak a szív- és keringési betegségek, vérképzőszervi kórfolyamatok stb. felderítésében van szerepe.
Elsősorban az alapbetegséget kell kezelni
A fülzúgás kezelése igen összetett. A korábbiakból levezethetően, értelemszerűen elsősorban az alapbetegséget kell kezelni. Ha az alapbetegség kezelése mellett (pl. kezelt és egyensúlyban tartott magas vérnyomás) is megmarad a fülzúgás, tüneti kezelést – pl. a belsőfül mikrokeringésének javítását – alkalmazhatunk. A rendelkezésre álló tüneti kezelésekre a betegek nem egyformán reagálnak. Egy-egy beteg kezelése során ezért több gyógyszer illetve gyógyszer-kombináció (pl. Sermion, Betaserc, Torecan, Tanakan, Oicamid, Cavinton stb.) is sorra kerülhet, ugyanis biztos, mindenkire egyaránt hatékony kezelési mód nem létezik.
.jpg)
