A nemzetközi szavak

A huszadik században vált világméretűvé a szavaknak a vándorlása, a közlekedés és a hírközlés felgyorsulása és bővülése következtében. Ez a trend századunkban is folytatódik.

A nemzetközi szavak számos nyelvben megtalálhatók ugyan, de rendszerint nem mindegyikben. A világ népeinek kultúrája, az egyes nyelvek logikája között olykor igen nagy eltérések tapasztalhatók, ezért mindig akad olyan nyelv, amely valamilyen oknál fogva nem fogadja be az egyik vagy a másik nemzetközi szót.

Főleg klasszikus műveltségszavak (latin és ógörög eredetűek) válnak nemzetközivé, mégpedig az úgynevezett világnyelvek (angol, francia, orosz, spanyol stb.) közvetítésével. A görög demokratia francia közvetítéssel terjedt el a világ nyelveiben, a latin veto szót az angol újította fel politikai és parlamenti műszóként, a latin statistica szó elsősorban a németből indult el, a latin faun elterjedéséhez a francia nyelv segített hozzá stb.

Számos nemzetközi szó latin vagy görög elemekből valamely más nyelvben jött létre: a rádió az amerikai angolban, az autó a franciában, a telefon szintén a franciában, a benzin a németben stb.

A világnyelvek segítségével egyéb nyelvek szavai is széleskörűen elterjedhetnek. Az azték chocolatl szót a spanyol közvetítette a világnak (belőle lett a csokoládé), a tabu szó polinéz eredetű, az európai nyelvekbe az angol közvetítette, és utóbb nemzetközivé lett.

Egy-egy világnyelv saját belső keletkezést szavaival is gazdagította a nemzetközi szó-készletet. Ilyen például az angol sport, football, tennis, a francia toilette, jaquette stb.

A nemzetközi szavak némelyike a magyarban nem honosodott meg. A bibliotékát kiszorította a könyvtár, a teátrumot a színház, a románt a regény. Az európai nyelvek szókészletében a humanizmus hatására honosodott meg a latin bibliotheca szó. A XVIII. században a magyarba is eljutott, de csak néhány évtizedig használták. A könyvtár fogalmát a régi magyar nyelvben jobbára szókapcsolattal fejezték ki: könyves ház, könyves kamra, könyvtartó hely stb. A teátrum szó a XVII. században színpadot jelölt, a XVIII. században színházat, a XIX. században pedig színjátszásra is kezdték vonatkoztatni. Magyarul a felvilágosodás korában nevezték meg előbb színnek, majd játékszínnek, a reformkorban aztán létrejött a napjainkban is élő színház összetétel. A román francia eredetű szó, a magyarba német közvetítéssel is bekerült az 1700-as évek derekán. A nyelvújítás idején a rege főnévből alkotott regény néhány év alatt kiszorította a használatból. Elsőként Jósika Miklós alkalmazta műveinek címlapján.

Egyes szavak nemzetközivé válása meglehetősen kalandos módon történt. A vámpír szó például valószínűleg az egyházi szláv upir nyomán jött létre a szerbben egyrészt olyan halott emberre utalva, aki a régi néphiedelem szerint éjjel elhagyja sírját, fojtogatja az élőket, és vérüket szívja, másrészt pedig egy denevérfajtát jelölve. Az európai nyelvekben a német sajtó révén terjedt el a XVIII. században olyan esetekkel kapcsolatban, amikor állítólagos vámpírok több embert megkínoztak és megöltek. A trolibusz szó a franciában keletkezett az 'áramszedő, illetve ennek görgője' jelentésű angol trolley és az autobus szóból elvont bus összevonásával. Ez az esemény 1923-ban játszódott le. Az új szó felváltotta az addig használatos électrobus szót. A magyarba a németből kerülhetett át. Az ötvenes években magyar fejleményként rövidített változata is létrejött, a troli.