Tényleg veszélyes a tetoválás?

A tetoválások jelenleg igen nagy népszerűségnek örvendenek, a 18-30 éves korosztály 25%-ának már van valamilyen tetoválása. A jelenlegi tendencia mellett ez a szám néhány éven belül akár a 40%-ot is elérheti, vagyis egy eléggé elterjedt „hóbortról” van szó. Veszélyeiről mégis keveset olvashatunk. Aki azt hiszi, hogy ez csak a fiúkra jellemző divathullám, nagyot téved, a tetoválást kedvelők 65%-a ugyanis nő.

Az emberek miért csináltatnak tetoválást? Egyesek általa saját egyéniségüket, egyediségüket szeretnék kihangsúlyozni, míg mások – éppen ellenkezőleg – az egyezőség, a valahová tartozás céljából készíttetnek maguknak tetoválást.

Sokan állítják, hogy a tetoválás nem fáj. Nos, ez nem igaz. Persze, a fájdalom mértéke erősen függ attól, hogy milyen felületet érint a rezgő tű. Ahol sok az idegvégződés és vékonyabb a bőr (a kar belső oldala, bikini-vonal, nyak) és a csontosabb részeken (könyök, kulcscsont) jobban fáj a művelet, míg a kar külsején, vagy a vállon kevésbé kellemetlen.

Festékanyagnak a bőrbe juttatása

A testfestészet lényege, hogy a bőr alsó, úgynevezett irha rétegébe tű segítségével különböző színű festékanyagokat juttatnak. A közhiedelemmel ellentétben, a tetoválásra használt festékanyagok (pigmentek) nagy része nem növényi eredetű. Napjainkban elsősorban az autóiparban használatos festékek és az írószerek gyártásában is használt festékanyagok, fémsók kerülnek alkalmazásra.

Egyes publikációk szerint a tetovált emberek több mint 50 százaléka (!) idővel meggondolja magát, és szabadulni szeretne a testfestésétől. Sokan a múltat akarják ily módon lezárni, mások felnőtté válva szégyellik a fiatalkori lázadás jeleit, de olyanok is vannak, akik attól tartanak – joggal –, hogy álláslehetőségtől, karriertől esnek el egy tetoválás miatt. Érdemes tehát alaposan átgondolni egy ilyen döntést, és ha az elhatározásunk végleges, akkor is körültekintően választani a tetováló szalonok közül.

Egy kis kultúrtörténeti kitérő

A bőr színezése – esztétikai célzattal – elsőként talán az egyiptomi kultúra részeként jelet meg. A koreaiak, maorik, szamoaiak, inkák, mayák és az aztékok is alkalmazták, de ezen ősi kultúrákban a test tetoválása a törzsekben elfoglalt rangot jelezte, illetve esetenként még ma is jelenti. Az ókori rómaiak a tetoválást a rabszolgák és a bűnözők megjelölésére alkalmazták.

Szomorú tény, hogy a 20-ik század közepén is hasonló módszereket alkalmaztak civilizált nemzetek más nemzetiségű, vagy nemi identitású embertársaik megjelölésére.

Ma a tetoválás célja művészi ábrák készítése meghatározott testfelületen, ugyanakkor része a kozmetika eszköztárának is, esztétikai élményt nyújtva. 

A tetoválások típusai

Amatőr tetoválás: ezek saját kezűleg, vagy egy többé-kevésbé hozzáértő barát által készülnek, többnyire a legkezdetlegesebb módszerrel: tinta, szén vagy hamu bőr alá juttatása egy tűvel. Gyakorlatilag csak az alapelv azonos a professzionális tetoválással (valamilyen színező anyag bőr alá juttatása), semmi művészi nincs benne. Egyszerű motívumok, ábrák, vagy szavak lehetnek. Mivel ezek házilag készülnek, gyakorlatilag nulla fertőtlenítés mellett bizonytalan eredetű festék és tű segítségével, ezért nagy a fertőzés veszélye.

Kulturális hovatartozást kifejező tetoválások: összetartozást, csoporton belüli rangot jelentenek. Lehet rituális jel, szociális összetartozást (vagy kivetettséget) hangsúlyozó, vagy csak kozmetikai/díszítő funkciójú. Többnyire mindig látható helyen viselik, leginkább szimbólumokból áll.

Kozmetikai tetoválás: akár maradandó smink is készíthető tetoválással, leginkább szem- és szájkontúr. De lehet szempilla, vagy haj imitáció is. Mivel a tetoválások idővel halványulnak, ezért az eljárást idővel meg kell ismételni. Más esetben műtéti hegek, sérülések, bőrhibák eltüntetésére is használják.

Traumás tetoválás: ezek akkor keletkeznek, ha baleset során idegen anyag kerül a bőr alá, például biciklis baleset, grafitceruzával való szurkálás során, vagy más olyan idegen anyag miatt, ami nem tud távozni a bőr alsó rétegéből.

Professzionális tetoválás: végül is erre vágyik a testfestészet kedvelőinek java része. Hivatásos tetováló művészek végzik, többnyire komoly tanulás és vizsgák után. A tetoválások művészi kivitelűek, ahol már az alkotó egyénisége is érvényesül. Jelentésük többnyire csak a viselője számára ismert, változatosak az egyszerű nonfiguratív ábráktól az egyén saját, vagy más fontos személy portréjáig. Lehet egyszínű, de akár színes, kicsi, vagy az egész testre kiterjedő alkotás. A komoly szakmai tudás, jó felszerelés és megfelelő munkakörülmények (sterilitás) biztosításáért cserébe nem kevés pénzbe kerül egy-egy ilyen művelet.

Milyen tanácsot adhatunk a fiataloknak? Tetkó, testékszer, extrém hajfestés, illetve hajviselet - mindezek sok szülő számára fejfájást okozó tini őrületek, melyekről nehéz a lázadó kamaszokkal higgadtan beszélni. Ha lebeszélni nem is tudjuk őket, legalább felhívhatjuk a figyelmüket néhány dologra. Mindenképpen javasoljunk a végleges megoldás helyett az ideiglenes tetoválást, mint lemosható változatot, vagy a henna festéket. Hívjuk fel gyermekünk figyelmét arra, hogy így sokkal inkább kiélheti a kreativitását, váltogathatja a stílusokat, és 30 éves korában nem kell megbánnia hirtelen kamaszos fellángolását. Ha ez sem győzi meg, próbáljuk rávenni, hogy olyan helyre tetováltasson, amit később eltakarhat.

Még Amerikában sem sikerült szabályozni ezt a területet

A www.usnews.com című amerikai honlap egyik tetoválással foglalkozó cikke 7 pontban összegzi, mi az, amit érdemes megfontolni, mielőtt az ember tetováló szalonba megy. A cikkből kiderül, hogy a tetováló „iparág” még az USA-ban sincs megfelelően ellenőrizve, ez pedig igencsak furcsa, hiszen ők általában módszeresen igyekeznek az élet legapróbb területét is rendszabályozni. De ennél a kényes témánál ők is alaposan belekeveredhettek a jog útvesztőibe és ellentmondásaiba.

Mivel a tetováló festék nem minősül sem kozmetikumnak, sem pedig gyógyszernek, az amúgy igencsak szigorú FDA-nak (Food and Drug Administration, azaz Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hatóság) nincs joga ellenőrizni azok összetételét. Tulajdonképpen nincs senki, aki a forgalomban lévő, illetve a saját kezűleg gyártott tetováláshoz használt anyagok mibenlétét pontosan ismerné. Az eddigi vizsgálatok számos egészségtelen anyagot mutattak ki benne, mint amilyen pl. a higany, a grafit, vagy a fagyálló folyadék.

A tetoválás veszélyei

Első helyen a fertőzések említendők. Valaha a tetováló minden egyes szúrást saját kezével végzett, ma azonban a tetoválógép percenként 3000 alkalommal átdöfi a bőrt, és a szakemberek szerint egy órányi kezelés 180 ezer parányi, vér útján terjedő betegségforrást jelent.

Mivel a tetováló tűk a vérrel, a testfolyadékokkal kerülnek közvetlen kapcsolatba, ha ezeket nemcsak egyetlen személy kezelésére használják, ha nem sterilizálják tökéletesen, a legkülönbözőbb fertőző betegségeket terjeszthetik. Ráadásul a festékeket sok helyen nem steril tartályokban tartják, így azok is továbbíthatják a fertőző vírust, vagy az allergiás tényezőt. A tetoválással okozott komolyabb betegségek között leginkább a B és C típusú májgyulladás fordul elő, de a tetanusz, a vérbaj és HIV-fertőzés is átvihető. 

Ezektől gyakrabban fordul elő helyi gennyesedés, baktériumok által okozott gyulladás. Kezeletlen esetekben ezekből vérmérgezés, szepszis is kialakulhat, emellett a tetanusz fertőzés veszélyével is számolni kell. Az ivarszervek környékének tetoválásai a nemi betegségek szempontjából is behatolási kaput jelentenek, például a szifilisz számára.

A fertőzések elkerülése érdekében fontos, hogy szigorúan betartsák a higiéniás előírásokat: kizárólag sterilizált eszközökkel szabad behatolni a bőrbe, valamint kifogástalan, egyszeri használatra készült tűt, kesztyűt, törlőruhát kell alkalmazni.

Fertőző forrás lehet a művész maga is, amennyiben nyálában, vagy légúti váladékaiban cytomegalovírus, Epstein-Barr vírus, herpes simplex vírus van. Ilyenkor van egy bizonyos kockázata annak, hogy a hosszú művelet alatt a felsorolt vírusok bejuthatnak az ügyfél felsebzett bőrébe, fertőzést okozva. Szájmaszk viselésével bizonyos mértékig csökkenteni lehet a kockázatot.

A fertőzések átvitele után a második leggyakoribb probléma az allergiás reakciókból adódik. Némely embernél túlérzékenység következik be a festékkel való érintkezéstől. Ha bármikor a tetovált terület viszketni, vörösödni kezd, a bőr begyullad, esetleg felhólyagosodik, akkor az allergiás reakció. Esetenként kontakt dermatitis, vagy fotoxikus reakció is kialakulhat.

Minél színesebb a festék, annál „veszélyesebb”. A fekete festék általában szénszármazék, de előállítható fekete tintából és börzsönyfából is. Ezek egyike sem fémszármazék, de a fekete tinta tartalmaz apró faszénrészecskéket, amelyek gyulladást okozhatnak. A legproblémásabb szín a vörös. Ennek alapféme a higany, pontosabban annak higany-szulfid vegyülete. A sárga festékben kadmium, a kékben kobalt, a zöldben króm található. A bíbor és a lila mangánból, a barna vas-oxidból vagy kadmiumsóból, a fehér titánból vagy cink-oxidból készül.

Azoknak, akiknek kóros sebgyógyulási-, azaz keloid-hajlamuk van, szintén vigyázniuk kell, mert tetoválás után a bőrük heges, egyenetlen lesz, hol kiemelkedik, hol besüpped. E hajlamot onnan lehet felismerni, ha valakinek a korábbi sérüléssel vagy műtéttel szerzett sebei nehezen, csúnyán, hegeket hátrahagyva, túlburjánzással gyógyultak.

A megunt tetoválás eltávolítása

A tetoválások többnyire eltávolíthatóak, főként, ha csak fekete festéket használtak az elkészítés során, akkor egész jó eredményre lehet számítani. De gyakran előfordul, hogy a bőr már nem hozható vissza az eredeti állapotába sem színre, sem minőségre vonatkozólag.

Három alapvető eljárás létezik: a  tetovált bőrrész kivágása, a tetoválás maró vegyszerrel, vagy eszközzel (bőrcsiszolóval) való eltüntetése, és a lézeres beavatkozás.

A legtöbb orvos a lézeres beavatkozást tartja a legjobbnak, mivel ez a megoldás a legkíméletesebb, és ez hagyja maga után a legkevesebb nyomot. Érdemes tudni, hogy a színes tinták egyike-másika nehezebben tüntethető el, akár többszöri kezelés után sem lehet véglegesen megszabadulni tőlük. Hegek, foltok maradhatnak a megunt motívum helyén, ezért érdemes alaposan meggondolni, mielőtt a tű alá fekszünk.

Egy amerikai orvosi tanulmány arra is felhívta a figyelmet, hogy a lézersugarak amellett, hogy a festékkristályokat szétroncsolják, olyan kémiai anyagokat szabadítanak fel, melyek rákkeltők lehetnek.

A hennáról A henna egy gyors növekedésű, örökzöld bokor, a Lawsonia inermis (egyiptomi fagyal, rezeda) levelének szárított, por formában elterjedt, rendkívül népszerű festékanyaga. A növény egyébként nemcsak a színéről, hanem az illatáról is híres: apró, fehér, rózsaszín vagy piros virágaiból parfümolaj is készül. A trópusi országok legtöbbjében termesztik, de valószínűleg Észak-Afrikából és Ázsiából indult világhódító útjára. Természetes vöröses-barna színét a növény levelében jelen lévő festékanyag, a lawsone adja. A festékanyag a bőrben, hajszálban, körömben lévő keratinnal érintkezve vörös elszíneződést okoz, emiatt is nevezik vörös hennának. A természetes vörös henna biztonsággal használható, csak nagyon ritkán okoz allergiás reakciót. A fekete henna a természetes vörös festékanyagon kívül azonban már mesterségesen hozzáadott PPD-t (p-phenylenediamine) is tartalmaz, mely a sötét szín kialakulásáért felelős. A fekete hennát főleg hajfestésre, szempillafestésre, vagy átmeneti tetoválásra használják. A PPD viszont gyakran okoz allergiás tüneteteket. A fekete henna festék alkalmazásának helyén az arra érzékeny egyéneknél 1-3 nap múlva jelentkeznek viszkető, vörös hólyagocskák, míg a henna tetoválást követő 1-2 hét múlva a mintázat helyén duzzanat, vörös kiütések, ekcéma jelentkezhet. A hajfestékek, szempillafestékek az arcon, fejbőrön súlyos allergiás tüneteket okoznak, ritkán komoly arc- és szemhéj-duzzanat, légzési nehezítettség is felléphet.

Ezen is érdemes elgondolkodni…

Egy tetoválás tervezésekor nemcsak abba kell belegondolni, hogy hol látszik jól, vagy éppen hol nem látszik a tattoo, de azt is érdemes belekalkulálni, hogy egy nagyobb súlyváltozás (hízás, terhesség) mely testrészeinket érintheti. A legszebb, legmesteribb módon megkomponált tetoválásból is csúf maszat lehet, ha az a bőrfelület, melynek dísze volt, megrepedezik, és az ábra szétfolyik. A köldököt keretező, igen erotikus ornamentikus és más keleti minták ma nagyon népszerűek, de ha a lapos has megnő, akkor az ábra szétfolyik, a terhességi csíkok pedig egyszerűen átszelik, szétvágják a tetoválást.