Lábunk nem kis megterhelésnek van kitéve. Kiszámolták, hogy mintegy 150 ezer kilométert teszünk meg vele életünk során. Ennyi lépéssel négyszer megkerülhetnénk a Földet.
Kérdés azonban, hogy gyalogol-e ennyit életében az ember, ha fájós lábainak nem esik jól a járás. A legtöbb lábfájást ugyanis a visszérbetegségek okozzák. A vénás betegségek igen sok embernek okoznak különböző tüneteket és panaszokat. Az aktív népesség 35 százaléka, míg a nyugdíjas korúak több mint fele szenved valamilyen vénás eredetű kórban. A nők körében ezek a betegségek némely statisztikák szerint egyenesen háromszor gyakoribbak. A számok aláhúzzák e betegségek társadalmi és orvosi jelentőségét, megismerésük szükségességét és a megelőzésük fontosságát. Habár a háttérben családi halmozódás, illetve genetikai okok is komolyan felmerülnek, az esetek zöméért életmódbeli tényezők a felelősek.
Genetikai hajlam, ülőmunka, mozgáshiány és miegyéb
A vénás rendszerek kötőszöveti elemeinek, a billentyűknek gyengesége már eleve kedvez a visszeres tágulatok (varixok) kialakulásának. A folyamat fiatal korban elindulhat és felnőttkorban, gondozás és kezelés nélkül egyre több panaszt és szenvedést idézhet elő.
Kezdetben a visszeres elváltozás csak mint kozmetikai hiba látszik, de elhanyagoltan, az évek multával már trombózis és a lábszár fekélyes elváltozása is lehet a szövődménye. A szervezet általános állapota – mint mindenre –, így az érrendszer állapotára is kihat. A szervezetben lévő gennyes góc, idült gyulladás (rossz fog, idült vesemedence- vagy arcüreggyulladás stb.) szintén oka lehet a visszeres gyulladás kialakulásának. Az anyagcsere-betegségek (itt is első helyen a cukorbetegség említendő) ugyancsak hozzájárulnak az érbetegségek kialakulásához, az immunrendszer működésének zavarához, a védekező készség nagyfokú csökkenéséhez. Az ülőmunka és mozgáshiány, a túlsúly, a dohányzás, a hormonális fogamzásgátlók használata olyan faktorok, amelyen az ember maga is változtathat.
A bevezetőben említett nemek közötti megbetegedési arány (nő-férfi: 3 az 1-hez) a hormonális tényezők fontosságára hívja fel a szakemberek figyelmét. Bár közvetlen összefüggés nem bizonyított a terhességek száma és a visszeresedés kialakulása között, mégis figyelembe kell venni a terhességet, mint kockázati tényezőt. Ilyenkor egyrészt megváltozik a hormonális rendszer, másrészt a test súlypontja, a gerinc alátámasztása és a jelentős súlygyarapodás miatt az alsó végtagok terhelése is. A megnövekedett méh úgyszintén nyomást gyakorolhat a kismedencei vénákra. A másállapot természetesen nem betegség, de a várandósság ideje alatt fokozatosabb figyelmet kell fordítani a saját és magzat egészségének megőrzésére.
Már fiatalkorban is jelentkezhet, és közbeavatkozás nélkül mind több panaszt okoz
A kezdődő visszérbetegségnek eleinte csak annyi jele van, hogy este hazaérve jól esik lerúgni a cipőt a beledagadt lábról. Egy-egy fárasztó nap után a boka kicsit megvastagszik, a bőr viszket, a láb kissé fájdalmas. Azután mindez egyre erősebben jelentkezik, és a dagadás nem csak estére lesz zavaró, illetve már minimális megterhelés is előhozza. Később az éjszakai izomgörcsök, a bőr vöröses-barnás elszíneződése, a bőr hámlása, nedvezése sem marad el. A vénák egyre erőteljesebben látszanak a bőrön át, kisebb-nagyobb lila dudorok formájában.
Mindez akkor alakulhat ki, ha a vénás érrendszer és a nyirokérrendszer nem tudja elszállítani a szövetekből az elhasznált vért, illetve a szövet közötti térből a nagy molekulájú, mérgező anyagcseretermékeket. A szövet közötti térben maradó méreganyagok viszont gyulladásos folyamatokat indítanak el a kapilláris erek szomszédságában, ami rövidesen nyiroködémával és a kötőszövetek felszaporodásával jár.
Az egészséges vénák csak akkor tudják megfelelően elszállítani a vért a szív felé, ha faluk ép és rugalmas, a jól funkcionáló vénabillentyűk pedig meg tudják akadályozni a vér visszafelé áramlását, és az ereket körülvevő izmok izompumpája – ezért olyan fontos a mozgás! – is a megfelelő irányba nyomja a bennük lévő folyadékot. Természetesen ehhez a szív szívóereje, a vénafal megfelelő állapota is szükséges. Mindebből látható, hogy mindenféle keringési rendellenesség, a vénafal sérülése vagy a vénabillentyűk gyengesége is veszélyeztetheti a megfelelő vénás keringést.
Egyértelmű kórisme
A diagnózis a tünetek ismeretében viszonylag könnyű. A visszeres, ödémás láb önmagáért beszél, így bár rendelkezésre állnak laboratóriumi és műszeres vizsgálatok, a kór felismerése lényegében ezek híján is egyszerű.
Az eszközös vizsgálatok közül a leggyakrabban az ultrahang (Doppler-féle áramlásmérő) segítségét vesszük igénybe, de létezik még több (mára már ritkábban használt) vizsgálómódszer is, mint pl. a pletysmographia vagy az izotópvizsgálatok.
A jellegzetes klinikai tünetek sorát a talp „szélén” futó kiserekben fellépő túlnyomás miatt kialakuló lilás erezettség nyitja meg. Második fázisként a kezeletlen lábon mintegy öt év elteltével jelennek meg a tipikus visszeres dudorok, majd a dagadtság, ödémák, a pangás következtében kialakuló kötőszövet-szaporulat. Az elhanyagolt visszérbetegség mintegy 15-25 év alatt vezet el a lábszárfekélyig, amely már csak nehezen kezelhető. Próbáljuk tehát megőrizni a láb egészségéért, mert így a szubjektív kellemetlenségek mellett a súlyos szövődmények is teljesen megelőzhetők.
Mit tehetünk a lábunk egészségének megóvásáért?
A megelőzés fortélyai az okokból következnek. A legfontosabb teendők:
- Hordjunk puha, hajlékony talpú cipőt, és ragadjunk meg minden alkalmat a mozgásra, lábtornára. A rendszeres könnyű séta nem megterhelő, inkább hasznos, mert a lábszárizmok ritmusos összehúzódása segíti a visszerek kiürülését, s így javítja az alsó végtagok keringését. Emellett visszereink védelmében is előnyös sport az úszás.
- Ülő munka mellett időnként szánjunk alkalmat kis lazításra, végezzünk légzőgyakorlatokat, mert annak szívóhatása is segít a vénás áramlást.
- A terhesség idején óvjuk a lábunkat, ha dagadna, üljünk sokat feltett lábbal, ne adjunk esélyt a vénáknak, hogy kitáguljanak.
- Nemcsak a várandósoknak érdemes kompressziós harisnyát, kényelmes cipőt hordani. Csak a gyógyászati segédeszközboltban kapható speciális harisnyával lehet megfelelő hatást elérni. A rugalmas harisnyát fekvő helyzetben kell felhúzni, mielőtt a vénák telítődnének. Először a gyengébb szorítóerővel bíró gyógyharisnyákkal próbálkozzunk.
- Igyekezzünk az ideális testsúly elérésére és megtartására!
- Kerüljük a hosszan tartó állást, cipekedést! Ne, vagy csak rövid ideig keresztezzük a lábainkat ülés közben.
- A visszérre hajlamosaknak kerülni kell a meleget, termálfürdőt, szaunát, mert melegben az erek kitágulnak, s így fokozódnak a visszérbetegség panaszai, illetve könnyebben jön létre szövődményes visszérgyulladás. Ezért a napozással is csak nagyon mértékkel szabad élni.
Amikor már nem elegendő az odafigyelés és megelőzés
A vénás visszaáramlás igen hatékony módja a hajszálerek és a nyirokerek keringésének javítása - gyógyszerek segítségével. A bioflavinok mint gyógynövények már az ókorban is használatosak voltak az ilyen betegségek kezelésében. A gyógynövények közül ma is elterjedten használatosak a különböző vadgesztenye-kivonatok, vagy pl. a feketenadálytő, de hasonlóan hatékonyak a helyileg alkalmazott gingko-biloba, körömvirág vagy orbáncfű-kivonatok is.
A pangó szövet közötti folyadék mennyiségét (enyhe) vízhajtók segítségével lehet csökkenteni.
A szájon át szedhető készítmények közül az ún. venotonikumok (venoaktív anyagok, mint pl. Detralex, Phlebodia, Erbaven) és a sérült erek regenerálódását segítő készítmények említendők (pl. Doxium, Endothelin stb.) Ha a vénák falát bélelő endothel-sejtek jól zárnak, akkor csökken a vénafal átjárhatósága többek között a nagy szérumfehérjék, fehérvérsejtek számára is, ezáltal csökken a gyulladás. A megfelelő gyógyszerrel már 3-4 napi szedés után érezhetően és mérhetően csökken a láb kellemetlen dagadtsága, a feszítő érzés és viszketés. És amit még feltétlenül érdemes megjegyezni, hogy szerencsére ezeknek a gyógyszereknek gyakorlatilag nincsen mellékhatásuk.
A helyi kezelésben a már említett növényi hatóanyagot tartalmazó géleken és kenőcsökön túl alkalmazhatók heparintartalmú gélek és kenőcsök (Hepatrombin, Hepalpan), valamint az erek rugalmasságát szabályozó-helyreállító készítmények is (pl. Doxivenil). Végleges megoldás az említett szerektől nem várható, de nagyon sokat segíthetnek a beteg szubjektív tünetein.
A sebészeti megoldás a tágult vénák eltávolítását és az megfelelő erek lekötéseit szolgálja. Természetesen az elváltozások mértéke, kiterjedése határozza meg a műtéti beavatkozást. Ugyancsak hatásos a tágult vénák eltömeszeléses (scleroterápiás) gyógykezelése is. A tágult érbe befecskendezett, lokális gyulladást keltő anyag kötőszövetes szaporulatot okozva elzárja a tágult vénát. Avatott kézben a kozmetikailag zavaró, kékes színű, felületes, „seprű alakú” vénák lézeres kezelése igen kedvező eredménnyel jár.
Felszínes visszér-gyulladás
Szólni kell a felszínes erek gyulladásairól (thrombophlebitis) is, mely esetenként olyan szövődménnyel is járhat, mint az orbánc. (A mélyvénás gyulladásáról és trombózisáról lapunk egy későbbi számában részletesen is foglalkozni fogunk.) A visszerek ér-belhártyájának gyulladása általában bakteriális vagy vírusos eredetű, de kialakulásukban véralvadási zavarok is közrejátszanak. Ilyen esetben a beteg a legtöbbször az alsó végtagon egy kissé meleg, vöröses udvarú, enyhén fájdalmas csomót vagy köteget érez. A folyamat a véna és a nyirokerek lefutása mentén tovaterjedhet a közvetlen környezetére is.
Vénagyulladás esetén a látható és tapintható helyi reakciók mellett láz, rossz közérzet, valamint a végtag mozgáskor jelentkező fájdalma lép fel. Olykor a lábszáron a bőr éles szélű, lángvörös színű gyulladása is megfigyelhető, ami orbánc (erysypelas) gyanúját kelti.
A kezelése antibiotikumok és kisdózisú aszpirin adagolásából, hűtőborogatásból (én legtöbbször 3%-os acidi borici oldatot szoktam erre a célra javasolni), gyulladáscsökkentő kenőcsök alkalmazásából, és a végtag pólyázásából és felpolcolásából áll.
A felületes visszérgyulladásokat elhanyagolva, kellő kezelések hiányában a keringési viszonyok egyre jobban romlanak, és a legvégső esetekben már kórházi gyógykezelést is igényelnek.
Létezik a betegségnek egy olyan változata, amikor a felszínes vénagyulladás hol az egyik, hol a másik felszínes vénát érinti. Ezt a ritka jelenséget thrombophlebitis migrans-nak nevezzük, ami sokszor a szervezetben még fel nem fedezett rosszindulatú daganatot jelez.
Varixruptúra
A varixruptúra a visszeresség egyik elég gyakori szövődménye lehet. Rendszerint a lábszáron alakul ki, mikor a csomósan kitágult véna felett az elvékonyodott bőr apró trauma hatására is megreped az elvékonyodott vénafallal együtt. Észrevétlenül – fájdalom nélkül – is jelentkezhet, emiatt nagyfokú vérveszteség lehet a következménye.
Elsősegélynyújtásként nyomókötéssel kell a vérzést megállítani. A végleges megoldás sebészeti: a megrepedt varixcsomó eltávolítása, vagy a visszeresség minél előbb történő – végleges – műtéti megoldása. Ennek hiányában, a csak „beöltött” visszeres csomó bármikor újra kinyílhat, illetve a lábszárak egyéb helyein is felléphet hasonló esemény.
.jpg)
