Tatárok helységneveinkben

A besenyő, illetve a tót elemű neveket gyakoriság szerint követi az orosz 74 előfordulással, majd a német 66-tal, az olasz 43-mal, a magyar és a cseh egyenként 36-tal, a székely 34-gyel, a szász 33-mal, a bolgár 29-cel, a kun 24-gyel, a horvát 23-mal, a kazár 21-gyel, a jász 16-tal, a lengyel 14-gyel, és így tovább. Akad továbbá néhány avar, bercel, böszörmény, görög, káliz, kavar, koroncó, korontál, kölpény, marót, nándor, oszlár, szabir, szerecsen, talmács, türk, úz, varang, várkony, varsány, zsidó, különféle változatban. Az etnikumjelölés rendszerint azoknak a helységeknek az esetében volt indokolt, amelyeknek lakói környezetüktől eltérő nemzetiségűek vagy nyelvűek voltak.

A sokféle népnév közül némelyik kevésbé ismert. A bercel például egy Kaukázus vidéki népnek, illetve volgai bolgár törzsnek a neve volt, a böszörmény mohamedán vallású népek gyűjtőneveként szerepel, a káliz az Aral-tó vidéki khorezmiek magyar neve (ezek iráni nyelven beszéltek), a kavar név arra a három kazár törzsre vonatkozik,amely annak idején fellázadt és a magyarokhoz csatlakozott, a koroncó a kálizok mongol neve, egyúttal a székelyek egyik ágát is jelöli, a korontálok voltaképpen karintiai szlovének voltak, a kölpények pedig a besenyők egyik törzséről kapták a nevüket; a morvák magyar neve marót volt, a dunai bolgároké nándor, az irániakhoz tartozó alánoké oszlár, a honfoglalás előtt a magyaroktól elszakadt néprészé szabir; a szerecsen eredetileg nem négerre vonatkozott, hanem általában mohamedán vallásúra, a talmács a besenyők egyik törzsének a neve volt, az úz a fekete kunoké, a varang az észak-európai varégoké, a várkony az avaroké, a varsány pedig az alánoké (ez jóval gyakrabban fordul elő helynevekben, mint a hasonló jelentésű oszlár).

A számos ismert és kevésbé ismert népnévből alakult helységnév közt néhány olyanra is felfigyelhetünk, amely tatárokkal hozható összefüggésbe: Tatárszállása (a jász-kun vidéken), Tatárfalva (a volt Hunyad vármegyében, ma Romániában), Tatárlaka (a volt Kis-Küküllő megyében, szintén Romániában), Tartaria (a volt Alsó-Fehér megyében), Tatarya (a jász-kun vidéken). Tatárszentmiklós (ugyanott), Tatárszentgyörgy (Pest megyében). Említésre méltó továbbá az a Tatár nevű Krassó megyei falu, melyről a XIV. századbeli források szólnak. Ennek emlékét őrzi a Tatarska sreča nevű dűlő Berzászkától északra, a lokvai úttól nyugatra; a dűlő északi részén egy szabályozott bara húzódik, melynek Canal Tatara a neve. A XV. században említik a Temes megyei Tatárfalvát (Nagy-Köveres és Újlak tájékán). Ezenkívül Liget határában van a Kimpu Tataruluj nevű rész. A Veszprém megyei Sarvaly nevű falu területén három Tatárverés földrajzi név is tanúskodik egy középkori falu létéről. Mindenesetre ezek a nevek nem kerültek bele a Kristó Gyula szerkesztette Adattárba (Adatok „korai” helyneveink ismeretéhez).

Azt, hogy a középkori Magyarországon tatárok is éltek, többek között László királynak egy, Mátyás királynak pedig két oklevele is tanúsítja. Ezek a tatárok nyilván kunokkal együtt költöztek be. Ifj. Szinnyei József szerint egymásnak valószínűleg közeli nyelv- és törzsrokonai voltak. A szóban forgó helységnevek többsége minden bizonnyal rájuk vonatkozik, habár azt a körülményt sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a XVI. században a török hódítókkal sok tatár lovas katona is érkezett.