Kémiai elemek névcseréje

Korunk vegyésze, technológusa mit sem tud kezdeni ezekkel e nevekkel. Ugyan melyikük jelöli a nátriumot, melyikük a klórt? Vajon a hidrogén is köztük van? A kénnek is más neve volt annak idején? A mai szakkönyvekből nem lehet választ kapni ezekre a kérdésekre.

Pillantsunk vissza a nyelvújítás korára! Lázasan folyik a magyar szókészlet bővítése, gazdagítása, felújítása. Többek között a vegyészeti szakterminológia átalakítására is sor kerül. Az arany szóból való elvonással megalkotják az -any, -eny képzőt, és egyre-másra cserélik fel a kémiai elemeknek addigi latin nevét mesterségesen gyártott magyar nevekkel. A nátriumot például szikenynek nevezik el a sziksóról, melynek egyik alkotórésze (a sziksó egyébként nem más, mint szikes talajon kikristályosodó szóda), a stroncium neve pirany lesz, mivel némelyik vegyülete bíborpirosra festi a láng színét; a bárium a sulyany nevet kapja, minthogy vegyületeinek úgymond „tetemes fajsúlyok van". A szelént retenynek nevezik el, azért, mert égés közben jellegzetes retek-szagot terjeszt, a klórt halvanynak, ugyanis halványító hatással van a szerves anyagokra, a bróm kellemetlen bűzéről a büzeny nevet veszi fel, az antimont pedig dárdanynak kezdik el hívni, minthogy szálai a dárdára emlékeztetnek.

Hasonlóképpen lett mireny az arzén, éreny a platina, iblany a jód, hamany a lítium, kesreny a magnézium, lavany a lítium, olany a molibdén, köneny a hidrogén, timany az alumínium, pallany a palládium, cseleny a mangán stb. A köneny szó Bugát Pál nevéhez fűződik. Előtte különböző szerzők vízi matéria, víz-része, víz-alj, vízanya, víztárgy, vízszer, víz-szesz, vízítő, gyúló néven említették a hidrogént.

A XX. századra az efféle nevek zöme kiszorult a használatból. Az oxigént helyettesítő éleny szó elég sokáig tartotta magát, végül azonban elavult. A számos nyelvújítás kori elemnév közül csupán a higany és a horgany maradt fenn. A higanyt évszázadokig kéneső néven tartották számon (ez egy ótörök eredetű szó népetimológiás változata, ma nyelvjárási használatú). A higany szót Bugát Pál alkotta -any képzővel a híg melléknévből. A horgany szó a horgas melléknév származéka, a horgas arany szókapcsolat elemeinek az összevonásával jött létre. Főleg a műszaki nyelvben él, a köznyelv a cink szót használja helyette.

A kémiai elemek latin nevének belső keletkezésű szóval való helyettesítésére nemcsak a magyar nyelvben történtek próbálkozások, hanem más nyelvekben is. A szerbben például az oxigénnek kiseonik a neve, a hidrogénnek vodonik, a nitrogénnek azot, az ónnak kalaj, a higanynak živa, a kénnek sumpor stb. A német nyelv szintén saját szavával nevezi meg a nitrogént (der Stickstoff), a hidrogént (der Wasserstoff), az oxigént (der Sauerstoff), a higanyt (das Quecksilber), a ként (der Schwefel) stb. Mind a magyarban, mind a szerbben, mind a németben hagyományosan a latintól eltérő neve van az aranynak (zlato, das Gold), a szénnek (ugalj, die Kohle), a vasnak (gvožđe, das Eisen), a réznek (bakar, das Kupfer), és így tovább.

A kémia szempontjából nyilván előnyösebb, ha az egyes nyelvekben a kémiai elemeknek inkább nemzetközileg ismert, etimológiailag összefüggő nevük van, hogy a különböző nyelvű szakemberek közötti tapasztalatcserében minél kisebb legyen a félreértés veszélye. A nemzeti nyelvek szempontja viszont a belső keletkezésű szavak használatát kívánná meg. Ez azonban, mint láttuk, mesterséges úton nemigen érhető el.