A pikkelysömör

A pikkelysömör egyike a legrégebben ismert makacs, sajátos bőrbetegségeknek, melynek precíz leírását már az ókori görög és római orvosok műveiben is olvashatjuk. Minden életkorban és mindkét nemben egyaránt előfordul, leggyakrabban azonban a 2–3. évtizedben jelentkezik először. A legtöbbször klíma- és étrendi változások, krízishelyzetek után, vagy lázas betegséget követően jelentkezik és – ez egy nagyon fontos információ! – spontán is visszafejlődhet. Az európai országokban átlagosan a népesség mintegy 1,5–2%-át érinti, vagyis előfordulási gyakorisága hasonló, mint a szintén népbetegségnek tekinthető cukor-betegségnek.

Érdekességként: a földrajzi és etnikai faktorok a betegség előfordulási gyakoriságát jelentősen befolyásolják, így pl. a trópusi és szubtrópusi klímájú területeken ritka, az eszkimók között pedig gyakorlatilag elő sem fordul.

Alvadt gyertyacseppre emlékeztető pikkelyes felrakódások

Kezdetben csak meghatározott helyeken jelentkeznek a viaszfehér, alvadt gyertyacseppre emlékeztető, vaskos pikkelyes felrakódásokkal borított kiütések. Máskor, főleg a gyermekkori esetekben, az egész testen egyszerre, kölesnyi, rövid idő múlva hámló, apró, élénkvörös elváltozások keletkeznek. A tünetek nem nedveznek, nem fertőződnek felül (nem gennyesednek el) és nem fekélyesednek ki. A beteg egyének belső szerveiben a bőrbetegséggel összefüggő működészavart kimutatni nem lehet (mint ahogyan az más autoimmun betegségek esetében gyakran előfordul). A felsorolt jellegzetességek alapján a helyes diagnózis felállítása általában nem okoz nehézséget.

A psoriasis leggyakoribb előfordulási helye a térd és könyök „külső” területe és a hajas fejbőr, de lokalizálódhat a nemi szervekre, vagy az testhajlatokra is. Jellemző még a körmök érintettség (a körömlemezek „szurkáltsága”) is. A leggyakoribb forma, az ún. psoriasis vulgaris mellett ritkán szövődményes (pl. bőrsorvadással stb. járó) változatok is előfordulhatnak. A kór lefolyása betegenként különböző. Vannak, akiknél a tünetek kis területre lokalizálva évtizedeken át szinte ugyanazon állapotban mutatkoznak, míg másoknál az akut fellángolásokat tünetmentes időszakok követik. Mindezt előre senkinél sem lehet megjósolni.

Immunológiai, idegi, hormonális, táplálkozási és külső környezeti hatások

A betegség kóreredete ma sem tisztázott. A psoriasist – mivel egyes családokban halmozottan fordul elő – az öröklődő betegségek közé sorolják. Mind a klinikai megfigyelések, mind a laboratóriumi vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a pikkelysömörös alkat lényege egy speciális reaktív gyulladáskészség. A betegség kialakulását és lefolyását – mint a bevezetőben már szó esett róla – immunológiai, idegi, hormonális, táplálkozási és külső környezeti hatások egyaránt befolyásolják. Sokszor szerepel provokáló tényezőként bakteriális gócfertőzés vagy akár a bélrendszer Candida albicans gombával való fertőzöttsége is. Ennek tisztázása miatt célszerű fogászati, fül-orr-gégészeti, nőgyógyászati, urológiai, ultrahangos és laboratóriumi vizsgálatokat végeztetni, majd a fellelt gócot szanálni (pl. gennyes fogtő eltávolítása, a köves-gyulladt epehólyag megoperálása, a krónikus prosztatagyulladás következetes és célzott gyógyítása stb.) kell.

A psoriasis lefolyását előnyösen befolyásolják az immunrendszer sejtjeire ható gyógyszerek (például cyclosporin A, methotrexat). Ezek az adatok a pikkelysömör autoimmun eredetére („önkárosító mechanizmus”) utalnak.

Gyorsabban szaporodó, éretlen hámsejtek

A bőr olyan önszabályozó szervrendszer, melynek elsődleges feladata a szervezetnek és a külső környezetnek az egymástól való harmonikus elválasztása. Ezen funkció legfontosabb eleme a felhám (epidermisz). A bőr hámsejtjei az egészséges bőrben 21–28 nap alatt jutnak el az alsó sejtsorból a legfelsőig. Ez az idő a psoriasisos hámban 3–4 napra rövidül, ami azt eredményezi, hogy a legfelső réteg hámsejtjei éretlenek, és könnyen leválnak (dörzsöléssel, vakarással könnyen eltávolíthatók). A szubjektív kellemetlenségeken túl a baj az, hogy ezek a még mindig sejtmaggal rendelkező hámsejtek képtelenek biztosítani a bőr külvilág felé történő lezárását (normálisan a bőr felszínén sejtmagjukat elveszített, elszarusodott hámsejteket találunk).

Terápiás metódusok

Azért nem úgy szól az alcím, hogy „kezelés”, mert itt jobbára csak kezelési próbálkozásokról van szó, nincsen egységes, jól bevált recept. Ennek az oka a genetikai hajlamban keresendő, ezért nem létezik olyan konkrét gyógyszer vagy kezelési eljárás, amelynek segítségével végleges gyógyulás lenne elérhető.

A terápiás lehetőségek azonban biztosítani tudják a tünetmentesség elérését, ám ehhez általában négy-hat héten át tartó folyamatos kezelésre van szükség. A hosszabb-rövidebb ideig fennálló panaszmentes időszakot azonban bármikor újabb fellángolás, illetve kiújulás követheti.

Kenőcsöktől a stressz mentes környezetig

Kis kiterjedés esetén a helyi terápia általában elegendő a tünetmentesség biztosításához, ennek elérését követően javasolt vitaminokat (A, D, E) tartalmazó krémek használata.

A lokális kezelés első lépése a pikkelyek leoldása, melyet általában 5–10% szalicilt tartalmazó kenőcsökkel érhetünk el, szükség esetén karbamiddal is kombinálva.

A kátrányszármazékokat (paszta, kenőcs, sampon) több-kevesebb sikerrel már régóta használják a lemezesen hámló formáknál, ám kellemetlen szaguk és színező hatásuk miatt alkalmazásuk mára már háttérbe szorult.

A pikkelyek eltávolítása után a fokozott hámsejtosztódás és a gyulladásos folyamat gátlása, valamint a hámsejtek érésének serkentése a cél. Ezeket a hatásokat például dithranol-, kortikoszteroid- és D-vitaminszármazékot tartalmazó kenőcsökkel érhetjük el a leghatékonyabb módon. Kortikoszteroid tartalmú külső terápia esetén, mivel krónikus, recidiváló betegségről van szó, számolni kell a hosszan tartó kortikoszteroidkezelés mellékhatásaival. Régóta ismert, hogy a makacs, idült psoriasisos betegeknél jó hatású lehet a fürdőkezelés (balneoterápia). Elsősorban a nagy kéntartalmú gyógyvizek ajánlottak. A balneoterápia jó hatásának létrejöttében a kénen illetve a gyógyvizekben fellelhető egyéb ásványi anyagokon kívül fontos szerep jut a klímaváltozásnak, a napfénybesugárzásnak, a megváltozott étrendnek, valamint a stresszmentes környezetnek is.

Alapvető és minden pikkelysömörös számára kiemelkedően fontos az általános bőrápolás, a bőr szárazsága, a gombás bőrfertőzések és a seborrhoeás bőr (zsíros arcbőr, korpás, zsíros haj) elleni védekezés is, ugyanis ezek mind rontják a meglévő pikkelysömörös tüneteket.

A belsőleg alkalmazott kortikoszteroidok ellenjavalltak

Ha a betegség a testfelszín több mint 10–15%-át érinti, a helyi kezeléssel elérhető eredmény korlátozott. Ilyenkor a leggyakrabban használt szer az ún. aromás retinoid, amely elősegíti a hámsejtek érését. Másik lehetőség a methotrexat adása, amely elsősorban a hámsejtekre kifejtett osztódást gátló tulajdonsága révén hat. Mindkét kezelés alkalmazásakor figyelemmel kell lennünk az esetleges mellékhatásokra, melyek miatt a betegek rendszeres ellenőrzése indokolt. A kortikoszteroidkezelés belsőleg alkalmazva is javítja a bőrtüneteket, azonban a szteroid leépítésekor az eredetinél súlyosabb tünetek kialakulásával kell számolni, ezért ez a kezelés psoriasisban ellenjavallt.

Fényterápiás eljárások

A látható fényt hullámhossz alapján a fizikusok három tartományra osztották, így UV-A, UV-B és UV-C fénysugarakról beszélhetünk. A napsugárból származó UV-C bőrre kifejtett hatásával praktikusan nem kell számolnunk, mivel ez a tartomány még a légkörben elnyelődik.
Napjainkban több modern fényforrást alkalmazó eljárással rendelkezünk, melyek lehetővé teszik számos bőrbetegség hatékony kezelését. A fény által kifejtett hatást kedvezően befolyásolhatjuk külsőleg vagy belsőleg adott fényérzékenyítő szerekkel. Kimutatták, hogy a 330–370 nm-es hullámhosszú fénybesugárzás hatására a psoralen (fényérzékenyítő szer) átmenetileg meg tudja akadályozni a hámsejtek osztódását.

Korábban a fényérzékenyítőt külsőleg, ecsetelő formájában alkalmazták, újabban azonban inkább a szájon át történő adagolás terjedt el. A kezelés PUVA (psoralen + UV-A) terápiaként vált ismertté, világszerte elterjedt és napjainkban ez a kezelés tekinthető a legelőnyösebbnek.
Hosszan tartó fénykezelés esetén azonban számolni kell a fény károsító mellékhatásaival, melyek közül a legfontosabb és legveszélyesebb a rákkeltő hatás.

Gyermek-, sőt csecsemőkorban is előfordulhat

A psoriasis – mint már említettük – bármely életkorban előfordulhat. Sajnos nem ritka a gyermek-, sőt csecsemőkorban kezdődő pikkelysömörös megbetegedés sem. A típusos tünetek mellett gyermekkorban gyakori a nem típusos tünetek fellépte is, melyek megnehezítik a betegség felismerését.

Csecsemőkorban leggyakrabban a pelenkás terület makacs, hagyományos kezelésre nem gyógyuló, élénkvörös, éles széllel elhatárolódó gyulladása (pelenkapsoriasis), valamint a hajlatok (hónalj, köldök) és a hajas fejbőr megbetegedése jelentkezik. Az említettek mellett jellemző a testszerte, főként a törzsön elszórtan megjelenő 0,5–2 cm átmérőjű pikkelyesen hámló, viszkető tünetek megjelenése is.