Kétjegyű betűnek is olvasható betűjelek elválasztása

A hosszú mássalhangzókat azzal különböztetjük meg a rövidektől, hogy betűjelüket megkettőzzük. Így tehát a két bb voltaképpen hosszú b hangot jelöl, nem pedig két b hangot, a két mm hosszú m hangot, a két kk hosszú k hangot, a két zz hosszú z hangot és így tovább. A kétjegyű mássalhangzók hosszúságának a jelölése kissé bonyolultabb, nem kettőzzük mindegyik jegyüket, csupán az elsőt, a hosszú gyét például két g-vel és egy ipszilonnal írjuk, a hosszú csét két c-vel és egy essel, a hosszú dzsét két d-vel és egy zsével stb. Elválasztáskor azonban nem élünk ezzel az egyszerűsítéssel, a szóban forgó hosszú mássalhangzónak a teljes betűjelét tüntetjük fel a sor végén és a következő sor elején is.

Mindezt általában tudják a magyar anyanyelvűek, különösen pedig azok, akik magyar tannyelvű iskolában sajátították el a betűvetés tudományát. Annak eldöntése szokott problémát okozni, hogy hol kell elválasztani az olyan szavakat, amelyekben többjegyű mássalhangzókban is szereplő betűk kerülnek egymás mellé, mint például arcszín (a cé es zé betűkapcsolatból csét is és azt is ki lehet olvasni), házsor, hússzínű (az es es zé betűkapcsolatot hosszú esz-nek is értelmezhetjük), kisszámú, kisszerű, egészség, (az es zé es betűkapcsolatból s-t és zsét is kiolvashatunk) stb. Az idegen anyanyelvűek, főleg pedig a magyarul nem tudó nyomdászok nemigen ismerik fel a szóelemek határát az efféle szavakban, sőt azt sem érzékelik, hogy összetétellel vagy egyszerű szóval állnak-e szemben. Sőt, akik nem tudják, hogy mit jelent a szó, a betűjelek alapján még azt sem állapíthatják meg, hogy miféle mássalhangzókat jelölnek: cs-t és z-t, vagy c-t és s-t, z-t és s-t vagy zs-t, s-t és sz-t vagy hosszú s-t, esetleg hosszú s-t és z-t.

A nem magyar anyanyelvűek kétjegyű mássalhangzónak is felfoghatják az alábbi szavakban levő s és z, c és s, z és s betűjeleket: hallászavar (a hallás és a zavar főnév összetétele), alvászavar (az alvás szóból és a zavar szóból áll), világoszöld (a világos melléknév és a zöld melléknév összetétele), gerincsérülés (a gerinc és a sérülés szó alkotja),  különcség (a különc főnévnek -ság, -ség képzővel alkotott származéka), ínyencség (az ínyenc főnévből képzett szó), malacság (a malac szónak a származéka), palócság (a palóc népnévből alkotott szó), kurucság (a kuruc főnévből képezzük), labancság (a labanc főnév származéka), hátgerincsorvadás (három főnévnek az összetétele: hát, gerinc, sorvadás), pénzsóvár (a pénz főnévből és a sóvár melléknévből alkotott összetétel), gőzsíp (a gőz és a síp szó összetétele), vízsugár (elemei a víz főnév és a sugár főnév) és a többi.

A megoldás abban lenne, ha kötőjellel választanánk el egymástól a kétjegyű betűnek is olvasható betűjeleket, tehát: hallás (kötőjel) zavar, gerinc (kötőjel) sérülés, pénz (kötőjel) sóvár stb. Csupán azoknak a szavaknak az írásmódja tűnne szokatlannak, amelyekben a tő végén és a képző elején vannak a problematikus betűk: ínyenc (kötőjel) ség, kuruc (kötőjel) ság.

 A helyesírási szabályzatba sajnos nem került be ilyen részletező és különleges utasítás, pedig ez tisztázná az efféle szavak írásában jelentkező kisebb-nagyobb problémákat.