Szénanátha

A globális felmelegedés a világunkra gyakorolt sok – általában nem kedvező hatása mellett – még a pollentérképeket is átrajzolta: a néhány évtizede még csak a mediterrán vidékekre jellemző szénanátha mostanára egyre inkább felhúzódik az északi országokba, így néhány éve már megjelentek az első svéd parlagfű allergiások is. Hogy a dolog még összetettebb legyen: a szénanáthaszezon időben is eltolódott, egészen pontosan széthúzódott, azaz hamarabb kezdődik és hosszabb ideig tart. A mai pollenek – a környezetszennyezés miatt – sokkal agresszívebbek, mivel felületükön számos vegyi anyag maradványa is megtapad, ami tovább fokozza a panaszokat.

Ezek után már nem is tűnik meglepőnek, hogy évről-évre egyre több az allergiabeteg ember és, hogy egyre fiatalabb korosztályban is megjelenik. Míg 1980 előtt csak a lakosság 1-2 százaléka szenvedett a szénanátha vagy más nevén az allergiás nátha (allergiás rhinitis) tüneteitől, egy közelmúltban történt felmérés már 24 százalékuknál igazolta a betegség jelenlétét. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) egyes szakértői anyaga szerint 15 év múlva valószínűleg minden 2. ember allergiás lesz a Földön.

Míg korábban a szénanátha az iskoláskor betegsége volt, ma már egyre fiatalabb korcsoportokban is jelentkezik, ma már a két-háromévesek is nagy számban produkálják a jellegzetes tüneteket.

Túlméretezett, téves immunreakció

 A szénanátha a szervezet sajátos, túlméretezett immunreakciója az allergénekkel való találkozásra. Az emberi test idegen anyagként ismeri fel az allergéneket és védekező reakcióval válaszol. Allergénekkel számos formában találkozhatunk, ide tartozik a sokféle pollen, a por, a penészgombák, az állati korpa (állatokról lehámló elhalt bőr, a szőrrel együtt), a madártoll stb. Az allergiás megbetegedésben szenvedők túlérzékenyek ezekre az egyébként ártalmatlan anyagokra, és immunrendszerük úgy reagál, mintha károsak lennének.

Más megfogalmazásban: az allergia az immunitás egyik formája, mely során a szervezet természetes védekező mechanizmusa célt téveszt, és ahelyett, hogy védelmet nyújtana, lényegében betegséget okoz.

Attól, függően, hogy az a túlérzékenységi reakciót okozó allergén hová kerül, az allergiás megbetegedések különböző megjelenési formáival találkozunk. Szénanátha esetén az orrba, allergiás kötőhártya-gyulladás esetén a szembe, légúti asztam esetén a légutakba, ételallegia esetén a tápcsatornába, krónikus bőrgyulladás (ekcéma) esetén a bőrre kerül. Gyógyszerallergia valamint darázs- és méhcsípés esetén akár életveszélyes tünetek (anafilaxiás reakció) is felléphetnek, gégevizenyővel (fulladás) és a keringés összeomlásával (shock).

Miért szaporodik látványosan az allergiásak száma?

 Ennyi riasztó adat után a legtöbben feltesszük a kérdést, miért szaporodik látványosan az allergiások száma? Először is tudni kell, hogy az allergiás hajlam örökölhető. A legfontosabb, „kézzel fogható” felelősnek viszont a környezeti hatások (környezetszennyezés, vegyszerek, ételadalékok) és a dohányzás számítanak. Nem szabad kihagyni a felsorolásból korunk egyik igazi rákfenéjét, a krónikus stresszt sem, ami egyértelműen gyengíti, illetve megzavarja az immunrendszer működését. Bizonyítottnak látszik a túlzott higiénia (akik naponta többször is tusolnak, teljesen eltávolítják magukról bőrünk természetes, savas védőrétegét) és a nagymértékű antibiotikum-használat (egyrészt fokozott vegyszer-expozíció, másrészt a hasznos baktériumok kiölése, melyek helyett sokszor kórokozógombák telepszenek meg szervezetünkben) szerepe is. A kevés mozgás, a helytelen táplálkozás, a túlsúly immunrendszerre gyakorolt kedvezőtlen hatása, az allergia-elősegítő lakókörnyezet, iskola, munkahely már csak „hab a tortán”…

Jó tudni, hogy pontosan mire is vagyunk túlérzékenyek

 A szénanáthás (márciustól októberig) megpróbálhatja beazonosítani a tüneteit kiváltó anyagot: segíthet ebben, ha az első tüsszögések fűnyírás közben zavarják – ez a pázsitfű pollennel szembeni érzékenységre utal. Ha csak július végén jelennek meg a tünetek az a nyári gyomok pollenjétől ered: parlagfűtől, útifűtől, ritkábban fekete ürömtől.

Természetesen megbízható orvosi módszer is létezik az allergének beazonosítására, illetve az allergiás megbetegedés „hivatalos” diagnosztizálására.

A diagnózist az anamnézissel egybe vágó bőrteszt biztosítja. Nálunk az ún. Prick tesztet végezzük. Ez a vizsgálat bármikor elvégezhető. Fontos, hogy előtte a beteg 7-10 napig ne szedjen allegia-ellenes szert, pl. antihisztamin típusú gyógyszert vagy kortikoszteroidot.

A bőrteszt során az allergének kis mennyiségét juttatják a bőrre, a beteg alkarjának belső oldalára. Az allergén kivonatok egy-egy cseppjét egyesével felviszik a bőrre, majd a bőrt megkarcolva elősegítik, hogy az allergén érintkezhessen a szaruréteg alatti szövetekkel. Ezek után mérik a bőrön kialakuló allergiás tünetek mértékét. Ha a szervezetben az allergénnel szemben ellenanyagok találhatóak, az allergén cseppje alatt a bőr pár percen belül felduzzad, vörössé válik és viszket. Ez jelzi, hogy a szervezet allergiás az adott allergénre.

Az allergének felhelyezése pár percet vesz igénybe. A reakció leolvasásáig kb. 15 perc telik el. Minden tűpróbánál feltesznek egy biztosan negatív reakciót okozó anyagot (nem allergizáló fiziológiás sóoldat) és egy biztosan pozitív eredményt produkáló szert (hisztamin). Ezekhez hasonlítják a többi szerre jelentkező bőrelváltozást.

Ha a negatív kontrollként használt anyagra nincs reakció, akkor pozitív eredményként értékelik azt a (karcolás helyén megjelenő) duzzanatot, melynek átmérője meghaladja a 3 mm-t.

A bőrtesztet követően az allergénkivonatokat és a jelzéseket alkohollal eltávolítják a bőr felületéről. A viszketés, vörösség és duzzanat mérséklése érdekében helyi gyulladáscsökkentő kenőccsel kenik be a bőrt.

Mivel a bőrteszt során csak kis mennyiségben juttatnak allergént a szervezetbe, így szabályos kivitelezés esetén a teszt teljesen biztonságos.

Rossz gyakorlat, hogy a gyógyszer felírhatósága érdekében a pollenszezon előtt küldik vizsgálatra a szénanáthában szenvedő beteget, holott ez sokkal kedvezőbb lenne a szezon után. Szintén rossz szokás, hogy a Prick teszt indokolatlan ismétlését kérik. A tünetek változatlansága esetén felesleges évente, esetleg évente többször Prick tesztet csináltatni.

Az allergiás rhinitis diagnózisa és terápiája az anamnézisen és a bőrpróbán alapul, mégis szükség van fül-orr-gégészeti vizsgálatra is, legalább egy alkalommal, hogy a kezelés sikerét rontó esetleges anatómiai hibák (pl. orrsövény-ferdülés), valamint esetleges társuló fülészeti kórképek (pl. fülkürt-elzáródás, idült középfül-gyulladás stb.) kiderüljenek.

Veszélytelen, de nagyon kellemetlen

 A szénanátha az orrnyálkahártya gyulladását okozza. Emiatt az érintettek kellemetlen orr- és/vagy szemtüneteket élnek át – a betegek többsége, körülbelül 70 százaléka mindkettőt. A vezető tünet kétségtelenül az orrdugulás. A közel folyamatos tünetek fontos tényezőt jelentenek az allergiás nátha – asztma átmenet előidézésében, tényezői a krónikus orrmelléküreg-gyulladásoknak, polipképződésnek is. A szénanátha egyéb tünetei a orrfolyás, gyakori tüsszögés, orrviszketés. A szemtünetek közül a legjellegzetesebb a viszketés („dörzsölni kénytelen”), a könnyezés és a szemek bevörösödése.

A szénanátha önmagában nem veszélyes betegség, bizonnyal sok más, fájdalmas vagy rossz kilátású kórformában szenvedő egyén cserélne a szénanáthásokkal. Ezzel szemben az allergiások többsége súlyosnak érzi az állapotát, mert az egyébként nem veszélyes orrdugulás vagy orrfolyás, gyakori tüsszögés, orr - és szemviszketés, könnyezés, hónapokig fennáll. Ezekhez a napi kellemetlenségekhez jön azután még a tünetekből eredő alvászavar, ami krónikus kimerültség-érzést valamint munkahelyi-iskolai problémákat okoz. Így felvázolva, könnyen érthetővé válik, hogy miért is élik meg súlyosnak a betegségüket a szénanáthások.

Sem megelőzni, sem meggyógyítani nem lehet – csak kezelni!

Az orvostudomány igyekszik lépést tartani a szénanátha járványszerű terjedésével, amit lehet lassítani, talán átmenetileg meg is lehet állítani, de gyógyítani még nem lehet. Megelőzni sem, bár számos vizsgálat próbálja kutatni, melyek azok a táplálkozás- és életmódbeli tényezők, melyekkel az arra hajlamosak talán elodázhatják a betegség megjelenését.

Az orvosi kommunikációnak el kellene érnie – ez a mai cikk vezérgondolata is –, hogy a beteg megértse, elfogadja, hogy egy élethosszig tartó betegségben szenved, amely folyamatos gondozást, gyógykezelést igényel, még akkor is, ha a tünetek éppen nem jelentkeznek, ami sajnos nem egyenlő a gyógyulással.

A legtöbb szénanáthás tünetei lopakodva kezdődnek, egy időre el is múlhatnak, különösen csapadékos időben.

Sokan próbálkoznak orröblítéssel, recept nélkül kapható orrtisztító cseppekkel, spray-kel (nagy részüket csak néhány napig szabad károsodás veszélye nélkül alkalmazni), pollenszűrővel, arcmaszkkal, ha bicikliznek: sajnos csak a szerencsés kisebbség mondhatja el, hogy ezektől a tünetek elmúlnak.

A legtöbb esetben viszont gyógyszeres kezelésre van szükség. Az allergiás nátha gyógyszeres kezelésére ma már korszerű, jól használható gyógyszerek széles köre áll rendelkezésre.  A legtöbb beteg antihisztamint és lokális szteroidot kap. Az antihisztaminok elsősorban a tüsszögésről, viszketésről panaszkodó beteg esetében alkalmazhatók. A gátolt orrlégzést még a legújabb antihisztaminok sem szüntetik meg teljesen. Szisztémás antihisztamint akkor érdemes használni, ha az allergiás folyamat több szervet is érint. A legújabb antihisztaminok szerencsére már nem okoznak álmosságot, nem fokozzák az étvágyat sem, nem okoznak szájszárazságot sem – mint a korábban alkalmazott szerek.

Az ún. nazális szteroidok (orrban, helyileg alkalmazott kortikoszteroidok) több helyen gátolják az orrnyálkahártya gyulladásos folyamatát, jól csökkentik a szénanátha valamennyi tünetét. Elsősorban a gátolt orrlégzés kitűnő ellenszerei. A mai modern lokális szteroidoknak (budesonid, fluticason és mometason) a szénanátha helyes kezelésében használatos dózisok mellett – 200-400 μg/nap – nincs szisztémás hatásuk. Továbbá az is beigazolódott, hogy tartós, rendszeres használatuk sem okoz nyálkahártya-sorvadást (mint azt korábban feltételezték), és a csillószőrök mozgását, azaz az orrüreg öntisztító rendszerét sem károsítja.

Kortikoszteroid, orrcsepp

Szénanátha kezelésére szisztémás szteroidot csak kivételesen szabad adni. Ilyenkor is csak rövid felezési idejű szteroiddal történő, néhány napos lökésterápia jöhet szóba! A depo-szteroid (pl. Lemod-Depo, Flosteron vagy Diprophos injekció) alkalmazása az ismert veszélyek miatt szigorúan ellenjavallt.  Feltétlenül kerülni kell a lohasztó orrcseppek (pl. Adrianol, Olynth, Nafazol, Operil stb.) rendszeres használatát is! Gyakori eset, hogy az allergiás rhinitis helytelen kezelése során a beteg orrcsepp-függővé válik, amit a későbbiekben csak hosszas kezeléssel lehet megszűntetni.

Fontos tudnivaló még az is, hogy még a legkorszerűbb gyógyszerek sem éreztetik a hatásukat azonnal, mert a már beindult folyamatokat nem tudjuk azonnal leállítani. A tünetek észrevehető enyhüléséhez több nap, és a tünetmentesség eléréshez esetleg 1 hét kell!

A jó hatásnak nemcsak az a mércéje, hogy abbamarad az orrfolyás, a szemviszketés vagy a sorozatos tüsszögés, hanem az is, hogy a beteg határozottan jobbnak érzi az életminőségét: tud koncentrálni, tanulni, vizsgázni, visszanyeri megszokott fizikai és szellemi teljesítőképességét, vagy például a járművezetésben sem zavarják a szénanátha tünetei.