Közkeletű szerb szavak beszédünkben

Egyedül talán a patika szó a kivétel, de ezt sem 'tornacipő' jelentésben használják, hanem a gyógyszertár szót szokták vele helyettesíteni. A bazén szó Magyarországon bazen alakban fordul elő, a francia nyelvből való átvételnek számít. Fölöslegesen szorítja ki a magyar medence szót és a vele alkotott összetételeket (fürdőmedence, úszómedence). A szerb bazen vagy basen vízgyűjtő medencére és érclelőhelyre is vonatkozhat. A rekreációs park magyarul üdülő- vagy sportpark, a már említett patika tornacipő, a csasztizik megvendégel, fizet (valakinek valamit), a szokk gyümölcslé, szörp, a kafana kávéház, kocsma, a dopisznica levelezőlap, a penkola vagy penkala töltőtoll, a vetrovka pedig viharkabát.

Egy alkalommal a főutcán járva a következő párbeszédnek voltam fültanúja: „Egész nyáron lejártam a bazénba, most meg futok a rekreációs parkban. A héten vettem új patikát, mert a régi már jócskán tönkrement. Gyere, megcsasztizlak egy szokkal!” Ezt mondja az egyik ember, a másik pedig a következőképpen válaszol neki: "Nem bánom, a kafanában majd megírom ezt a dopisznicát. Van nálad valamilyen írószerszám? Az én penkolámból kifogyott a tinta!" Az első erre kotorászni kezd a zsebeiben, mondván: „Táncsak akad egy plajbász a vetrovkám valamelyik zsebében. Tessék!”

Az efféle párbeszédet a vajdasági magyar minden további nélkül megérti, de vajon mit tud meg belőle a Balaton melléki, a székelyföldi, a hajdúsági, a csallóközi, a tiszaháti, a tápióvidéki, a zselicségi, a sárközi, a mezőségi, a göcseji, az érmelléki, a bodrogközi, a szamosháti vagy a magyar nyelvterület egyéb tájairól való ember? A pestiek, debreceniek, kecskemétiek, miskolciak, győriek, kolozsváriak, ungváriak, kassaiak, pécsiek, szegediek stb. azt gondolhatják, hogy nálunk a városban élők is nyelvjárásban beszélnek. Mert hát, mi más lenne a bazén, a rekreációs park, a patika, a csasztizik, a szokk, a kafana, a dopisznica, a penkola, a vetrovka, mint tájszó!

Akár tájszavakról van szó, akár jövevényszavakról, ezek ott vannak beszédünkben, használjuk őket; aki nem is él velük, az is ismeri, tudja, mire vonatkoznak. Közéjük tartozik még a maica (magyarul alsóing, vagy közkeletűbb idegen szóval: trikó), a veza (jelentése összeköttetés, kapcsolat), a duduk (több magyar szóval is lehet helyettesíteni: tudatlan, hatökör, szamár, tökfilkó, ostoba stb.), bón (utalvány vagy jegy), a milicista (helyette megteszi a hagyományos rendőr szó is), a trénerka (magyarul melegítő v. sportruha,  vagy ha ragaszkodunk az alapszóhoz: tréningruha), a szajla (acélhuzal vagy fékvonókötél), a frizer (magyar megfelelője fodrász, a franciából frizőr alakban került a magyarba, de ez régiesnek számít), a gúzsva (tömeg, kavarodás), a kokica (ezt igaz, hogy magyarul nem tudjuk egy szóval megnevezni, de akkor se mondjunk le a pattogatott kukoricáról). És így tovább.

Sokan nem is gondolják, hogy ezek idegen szavak, annyira megszokták őket. Gyermekkoromban én is azt hittem, hogy a maica, a bazén, a szajla meg a trénerka magyar szó. Az igazat megvallva, félig-meddig már az is. Regionális köznyelvünkbe mindenesetre beletartozik.

Semmi kétség, a vajdasági magyarok nyelvében újabb keletű jövevényszavak vannak. Az egyetemes magyar köznyelv szempontjából ugyan nincs rájuk szükség, az igényes beszédbe sem igen valók, viszont a helyi beszédnek jellegzetes velejárói, kellékei.