Az ajándékozásról pszichológus szemmel

Nyugodt lélekkel mondhatom, már novemberben elkezdődött, amire az utcai világítás, az üzletek kínálata utal, és az ünnepi, ajándékozási láz egész decemberben tart. Egymás után sorakoznak a gyerekek, de felnőttek számára is kedves ünnepek, a Mikulás, a Karácsony. Újév táján még gyakran találkozunk a Télapóval is, de az angyalok is hoznak ilyen-olyan ajándékot. Szóval, már novemberben ünnepi ruhát öltenek a kirakatok, üzletek, az utcák, és nemsokára az otthonok is. Sokan ünnepi lázban égnek. Vannak, akik már hónapokkal ezelőtt lassanként bebiztosították szeretteiknek, barátaiknak az ajándékokat, de vannak olyanok is, akik az utolsó pillanatra hagyják az ajándékvásárlást. Adnunk kell, hogy kapjunk is, mondják. Persze ez nem csak az ajándékokra vonatkozik, hanem az érzelmekre, figyelemre, szeretetre is. Azért adunk ajándékot, hogy kapjunk is, és ezáltal, mondhatjuk úgy is, „gyakoroltatjuk” szeretetünket.

Az ajándék lényegében azt fejezi ki, hogy mennyire fontos az ajándékozó számára az ajándékozottal fennálló kapcsolat. Persze vannak formális ajándékok is, és van rituális ajándékozás is, ami arra szolgál, hogy az ember megerősítsen egy számára fontos kapcsolatot. Az a képesség, hogy másoknak kedveskedjünk, ajándékozzunk, vagy a kedvességet, az ajándékot elfogadjuk, valójában egyfajta „ragasztó" szerepét tölti be az egyének közötti kapcsolatban. A családokban sokszor mondjuk, hogy „szeretetből adunk” ajándékot.

De milyen is az igazi, szeretetből adott ajándék? Biztos, hogy az utolsó pillanatban, idegességgel, ide-oda rohangálva vásárolt ajándék nem ebbe a kategóriába tartozik. A szeretetből adott ajándék az, amikor őszintén kívánjuk, hogy az aki kapja, nagyon örüljön neki. Hogy szeretetből és a megfelelő ajándékot tudjuk adni, hogy azt kapja az egyén, amire szüksége van, jó ismerni az öt szeretet nyelvet. Pl. amihez nem kell sok pénz, az az ún. minőségi idő, az együtt töltött idő, amikor azt érezzük, hogy a másik csak ránk figyel, most mi vagyunk, a családtagok, a gyerekek a legfontosabbak. Nem a tévé mellett együtt eltöltött idő ez. Ki kell kapcsolni a tévét, kézművesedni a gyerekekkel, közösen sütni a süteményeket, ajándékokat barkácsolni, beszélgetni, társasjátékozni, kinn sétálni az ünnepi díszbe öltözött utcákon, vagy ha a természet is úgy akarja, a hóval betakart parkban. Az ajándékozás is a szeretet nyelvek egyike, azt fejezi ki, hogy „gondolt rám”, „eszébe jutottam”. Az örömteli adok-kapok ajándékozásban nagyon fontos, hogy az ajándékhoz ne kötődjön semmilyen elvárás, titkos motívum, elkötelezettség. Például, ha a szülő a gyerekének hangszert vesz ajándékba, nem azért, mert az nagyon szeretné azt, hanem azért mert elhatározta, hogy jó lenne, ha megtanulna játszani rajta. És ne feledkezzünk meg arról se, hogy az ajándékoknak rejtett üzenete is van a másik iránt, megmutatja, hogy mit gondolunk a másikról. Nem kell sokat gondolkodni, mit is üzenhet a dezodor. De mit vegyünk, mit készítsünk, hogy mindenki a legmegfelelőbb dolgot kapja, és hogy tényleg örömöt szerezzünk vele másoknak, és mi is örüljünk az ajándékozásnak.

A gyerekeknek legtöbbször játékszert veszünk, ritkábban könyveket. Mindkettőnek fontos szerepe van úgy a gyerekek, mind a felnőttek életében. A játékszerek a gyerekek életében a legfinomabb érzéki, társas és intellektuális fejlődés-moderátorok, szabályozók, amelyek a felnőttek világába vezetik őket, és segítenek megérteni a felnőttek világában játszott lélektani játékokat. A játékok valójában eszközök a nemi és professzionális identitás kialakításában és felépítésben, kommunikációként szolgálnak a szülők, illetve a felnőttek és a gyerekek között. A játékszerek olyan eszközök is, amelyekkel a gyerekek kifejezik a lelkivilágukat, és megmutatják, hogy hogyan élik meg a felnőttek világát. Ugyanakkor a szülők is a játékszerek segítségével magyarázzák, hogy mi történik a felnőttek világában. Persze, ezt nem tudatosan teszik. Ugyanakkor tudatában kell lenni annak is, hogy a játékszereknek is vannak rejtett üzeneteik, amit az elmúlt évtizedekben tártak fel a szakemberek, a pszichiátriai kaucsra fektetve őket, felkutatva minden tudatos és tudattalan üzenetüket, asszociációikat, vagyis képzettársításaikat, mint ahogyan azt pl. a Barbie babákkal és a G.I. Joe-kal tették. A Barbie babákat vádolják hogy mind több is több lány szenved kóros soványságban, az anorexia elnevezésű evészavarban, vagy a harcos katonákat, a mesebeli hős figurákat, a mutánsokat, hogy ők is hozzájárultak az agresszív magatartások gyakoriságához is.

Ha játék lesz az ajándék, ne az legyen kiválasztva, amellyel önmaguk játszanának a legszívesebben. Jó, ha gyerek életkorának megfelelő játékra esik a választás. Pl. a kisebbek imádják a meleg, puha, kicsi, plüss állatokat, amelyeket simogathatnak, szeretgethetnek, amelyek biztonságot nyújtanak, és érzékenyen reagálnak, ha elvesszük tőlük. Nagyon jó játék a társasjáték is. Jó, ha eleinte a felnőtt is együtt játszik a gyerekkel, így jobban megismerheti gyermekét, és fontos az együtt töltött idő is, amikor közben beszélgethetnek is. Ha nem tudják eldönteni, hogy mi legyen az ajándék, még mindig jó választás a könyv. Azt is mondani szokták, hogy a könyv a legszebb ajándék kicsiknek és nagyoknak is egyaránt. Kinek verses, mesés könyvet, ifjúsági regényt, szakácskönyvet, a kézimunka szerelmeseinek kézimunkázó könyvet. Az írott szó, a versek, mesék, a hangos olvasás, felolvasás, mesélés a beszédkészség és a szókincs, a gondolkodás fejlődésére, a kifestők, a rajz- és író mozgás koordinációjára, a találós kérdések az értelem és a szókincs bővítésére is hat.

A verses-, de különösen a mesekönyvek hosszú ideig, napról-napra forgathatóak, élvezetet nyújt a mesélés és a mesehallgatás is, a mesehallgatónak, de a mesélőnek is. A karácsonnyal kapcsolatos versek, mesék, dalok pedig főleg az érzelmi világra, az én-identitás fejlődésére hatnak. Arra, hogy megtalálják gyökereiket, és érzelemvilágukba beépüljenek a karácsonnyal járó érzelmek, emlékek, és idővel, amikor ők is szülők lesznek, ezeket az érzelmeket, verseket, dalokat, meséket, továbbadhatják saját utódaiknak. De ha nem marad már semmi más hátra, ajándék lehet az együtt töltött idő. A családi együttlét, a közös karácsonyi előkészület: a takarítás, a sütés, főzés, sütemények készítése, a fenyőfa vásárlása és a díszítése. Az ilyen közös tevékenység élménye sokáig megmarad úgy a gyermek, mind a felnőttek élménytárában. Szívesen emlékezünk azokra a karácsonyokra, amikor „együtt volt”, a család. Ha a szeretet az, amit beleviszünk az ajándékainkba, a kapcsolatainkba, az a melegség, amely felmelegíti a legmélyebb magányt, a varázslat, amely megszépíti a mindennapok szürkeségét, akkor az ajándék és az ajándékozás is, a lehető legtöbbet adja mindenkinek.