Tudta-e?
A farkasról a legtöbb embernek egy vérengző fenevad jut eszébe, aki nemcsak a mesében falja fel a nagymamát, hanem a való életben is az emberekre támad. A szakértők szerint azonban a farkas ha teheti, messze elkerüli az embert.

170. szám - 2018. november

1. rész

Az emberi értékek és az értékvesztés

Már lassan több mint három évtizede élünk olyan társadalomban, amelyben nincsenek meg azok a szilárd fogódzók, sem a családban, sem a társadalomban, amelyek iránytűt adnak a felnövekvő generációk kezébe, arról, hogy hogyan kell viselkedni, megítélni dolgokat a közösségben, a társadalomban, amelybe az egyén beleszületett.
BORI Mária | a szerző cikkei

4

Társadalmi felépítés/rendszerváltozások, háborúk, a mind jobban elhatalmasodó globalizáció, az internet és a médiák által közvetített információk, a már meglévő értékrendszer széteséséhez vezetett és ugyanakkor, meg is nehezítik az új, társadalmi és egyéni értékrendszer kialakulását, konfliktushelyzeteket teremtve egyének és generációk között is. A felnőttek sem tudják már, hogy ők maguk, mihez kell hogy tartsák magukat, mert az az értékrendszer, amit ők tettek magukévá szüleik, nagyszüleik, tanítóik, tanáraik, a család és az iskolarendszer, a neveltetésük révén, már nem működik, és az az értékrendszer, ami már beépült a személyiségbe, idős korban, nehezen teremthető újra. Az értékek, azért fontosak mindenki számára, mert, ahogyan Bihari Mihály fogalmaz, a „mindennapi életviszonyainkban saját értékeink szerint igyekszünk viselkedni, és mások cselekedeteit is a saját magunk értékei alapján ítéljük meg, s értékelő ítéleteinkkel ítéljük azokat pozitív vagy negatív tartalmúaknak”.

Az oktatási rendszer sem (az óvoda és iskola), sem a tanítási koncepciók nem tartják fontosnak az értékek, értékrendszerek közvetítését, hisz elsődlegesen „oktatunk”, háttérbe szorítva a „nevelést”, nagy hangsúlyt fektetve az intellektuális, kevésbé a fizikai nevelésre, elhanyagolva a komplett személyiség fejlesztését és az alapvető emberi értékek ápolását. Az emberi értékek valójában a társadalom építőkövei, azok a jellemvonások és képességek, amik lehetővé teszik az emberek közös, eredményes tevékenységeit, az együttműködést.

A nevelés volt mindig is, és most is, az folyamat, gyakorlat, amely az emberi kultúra és tapasztalat átadására specializálódott, amely minden korban az értékválasztások, értékelkötelezettségek jegyében történik. Tehát, nevelés nélkül, nem lenne szabad végbemennie semminek sem. Sem a családi életnek, amely az elsődleges szocializáció színtere, és az oktatásnak sem, mert a nevelés olyan értékátadó, értékrendszert kialakító, fejlesztő folyamat, melynek célja, hogy az egyént, a gyermeket életfeladatai megoldására képessé tegye.

Az értékek valójában „azok a kulturális alapelvek, amelyek kifejezik azt, hogy az adott társadalom mit tart fontosnak, kívánatosnak, pozitívnak, jónak„ –olvasható a Jelenkor fiataljainak, értékvilága és értékfelfogása című munkában.

Valójában, a mindennapi életünkben, életviszonyainkban, saját értékeink szerint igyekszünk viselkedni, és mások cselekedeteit is a saját magunk értékei alapján ítéljük meg, és ezekkel az értékelő ítéleteinkkel ítéljük azokat, pozitív vagy negatív tartalmúaknak. Tehát, az értékek általában bipolárisak.

Az érték valójában, valamilyen kívánatos minőség, helyesnek, jónak, kívánatosnak tartott tartalom, amit meg kell tanulnunk. Ezeknek az egyénben előbb tudatosulnia kell, meg kell tanulni őket. Az értékek tanulása, interiorizációja (belsővé tétele), a megismerés, a mérlegelés, a választás folyamatában tudatosul, majd idővel a magatartás meghatározó, értékorientációs elemévé válik. Nagyon sokszor ezeket az értékeket viselkedési szabályok útján közvetítjük a gyermekeink felé. Ezek a viselkedési szabályok, normák, írott és íratlan szabályok fennállnak, és irányítják a felnőtteket is.

Az értékeket, az emberi értékeket, a szakirodalom, egyéni és társadalmi, kulturális értékekként emlegeti. Farkas Zoltán szociológus szerint, az „emberi értékek egyaránt alkotórészeit képezik az egyes egyének tudatának és a kultúrának, azonban mégis célszerű különbséget tenni az egyéni érték és a kulturális érték fogalma között”.

Az értékek, értékrendszerek kialakulásában meghatározó időszak a gyermekkor, az értékközvetítő közeg pedig a család. A szükségletek azok, amire az értékek ráépülnek. Leszögezhetjük, hogy a kisgyermeknek még nincsenek értékei, csak szükségletei. A szükségletei, elsősorban fiziológiai-, biztonsági-, és szeretet iránti szükségletének kielégítése során szembesül a szülő által kimondott és ki nem mondott normákkal, szabályokkal, hogy mi az amit szabad, és mi az amit nem szabad megtennie, mi a helyes és mi a helytelen, mi az ami jó és mi az ami rossz. Ez, egyebek között a nevelés. A gyermek egyes szükségleteinek kielégítésének folyamatában válnak ugyanakkor, személyes értékekké is, aminek folyamán, a kezdetben természetes szükségletmotivált cselekvései, személyközi megerősítést és elismerést nyernek. Szükség van a másik ember visszajelzésére.

Hogy mit is közvetít a nevelés által a szülő, de a tanintézmény is, az a nevelési céltól függ, attól, hogy mit akarunk elérni, milyen értékekkel, képességekkel rendelkező emberré kívánjuk nevelni a gyermekeinket. A nevelési célban mindig megfogalmazódik egy értékrendszer, melyhez ember- és életeszmény kötődik. A népmesék világában, amelyek egyetemes értékeket közvetítenek, a vándorútra indulónak, úti batyut készít az édesanya. Valójában a családi értékeket csomagolja be gyermekének, amivel a gyermek le tudja küzdeni az előtte álló akadályokat, alkalmazkodni tud, be tud illeszkedni, és meg tudja találni a helyét az Életben. Az iskolából kiballagók is batyuval mennek tovább, amibe azokat az értékeket „csomagolják” nekik tanáraik, amiket ott kaptak tőlük. De ne feledjük, hogy a családi értékekre lehet csak továbbépítkezni, arra épülnek rá az óvoda és iskola által közvetített értékek. Ezek pedig összességében, azért létfontosságúak, mert mindig fontos tudni, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk és hova tartunk, és hozzáteszem azt is, hogy milyen módon tesszük meg ezt az utat.

Felhasznált irodalom:

1. Bihari Mihály, Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó Zrt. P OLITOLÓGIA - A politika és a modern állam Pártok és ideológiák, https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_519_40137/ch08s02.html

2. http://campuslet.unideb.hu/dokumentumok/tanulmanyok1/Ideologiak_es_ertekek/Fiatalok_ertekfelfogasa/Szabo_Anita_Jelenkor_fiataljai.pdf

3. Farkas Zoltán, AZ EGYÉNI ÉS A KULTURÁLIS ÉRTÉK FOGALMA ÉS TÍPUSAI

4. Fehér Katalin, Bevezetés a pedagógiába, www.drfeherkatalin.hu/upld/bevped.ppt

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2018 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor