Csoportban – közösségben

A születés pillanatától kezdve egész életünkön át egyik csoportból a másikba lépünk, egyik közösséget a másikkal váltjuk fel. Az elsődleges közös­ség a család, amit az óvoda, majd az iskola követ, miközben szinte megszám­lálhatatlan csoportban mozgunk, például önképzőkör, tánccsoport, különböző szakkörök, baráti társaság, párkapcsolat és még sokáig lehetne sorolni. Az iskolát követően megint csak különböző közösségek következnek, csoportok, mint amilyen a munkahely, katonai szolgálat, az élettársi közösségek, társadalmi tevékenységek területei, például politikai pártok, vallási közösségek, szurkolók csoportja, nyugdíjasok közössége...., és valóban szinte nem is látható át azoknak a csoportoknak a száma, amelyekben akarva-akaratlanul, tudatosan vagy nem tudatosan zajlik mindennapi életünk.

Vannak csoportok, amelyekben kifejezetten jól érezzük magunkat, másokban viszont nem, közösségek, ahol a legnagyobb igyekezetünk ellenére sem fogadnak el bennünket, vagy éppen olyanok, amelyekben egyik napról a másikra úgy érezzük, hogy második otthonunk. Mik azok a történések, amelyek ilyen vagy olyan „szerepkört” osztanak ránk egy közösségben, hogyan járulunk mindehhez hozzá mi, személyesen – tudatosan, vagy nem tudatosan - mint az illető csoport tagja? Mert alaptétel az - belátjuk-e ezt vagy sem -, hogy minden velünk való történésben mindig mi is benne vagyunk, annak alakítója, formálója vagyunk, hozzájárulunk az események, számunkra (is) kedvező vagy akár kedvezőtlen alakulásához.

A teljes írás itt olvasható

__________________________________

MEGJEGYZÉS:

Az itt közölt írás a Vajdasági Magyar Tankönyv Tanács szervezésében megjelent tanári kézikönyvből származik, melynek címe: A kötődés hálói – Közösségben létezve. Szerző: Dr. med. Sági Zoltán, neuropszichiáter, pszichoterapeuta, csoportanalitikus. Ez a kiadvány a magyarországi Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelent meg Újvidéken 2015-ben az Árgus kiadásában. A kiadvány szerkesztője Muhi Béla.