Az óvoda szerepe az értékek újrateremtésében

A mai szociális helyzet és a gazdasági kényszer szinte minden édesanyát arra késztet, hogy minél hamarabb újra munkába álljon. A családból kiszakadt csöppség óvodába, szerencsésebbek nagymamákhoz, pótmamákhoz kerülnek.

Sokakban felvetődik a kérdés, mi köze van az óvodának a családhoz, illetve fordítva, miért kell a családnak kapcsolatot tartani a  az óvodával?  Nem elég, ha a szülő reggel beadja a gyerekét, délután pedig hazaviszi? Sajnos, van, akinek elég, azonban a döntő többség nem elégszik meg ennyivel, szerencsére. Tudni akarja, hogy csemetéje - az étkezésen kívül - mit játszott, mivel és kivel játszott, játszik-e egyáltalán, vagy csak passzív szemlélőként telik el a napja? Továbbá azt is, hogy van-e barátja, jól érezte-e magát, milyen érdekeseket mondott az óvó néni?

Roppant fontos és nélkülözhetetlen visszajelzések ezek, mert ezekből a mindennapi, aprónak tűnő történésekből tevődnek össze a csodálatos események, élmények, mesés pillanatok, érdeklődések, rácsodálkozások, örömteli felfedezések; a „tudom”, „rájöttem”, a megélt élmények vagy kudarcok, amelyek észrevétlenül formálják, alakítják, csiszolják, esetleg „nyesegetik” a még igencsak bimbózó, nyiladozó gyermeki személyiséget, és pótolják sok esetben a szülők elmaradt szeretetét is.

A teljes írás itt olvasható.