Az önkezű vég sodrásában

Régebben úgy véltük, de vannak, akik ma is állítják, hogy az igazi, elszánt öngyilkos senkinek sem szól tervéről, és az öngyilkossági szándék közlése inkább a szándék bizonytalanságát jelzi. Ma úgy gondoljuk, hogy nemcsak azt kell közlésnek venni, ha valaki öngyilkossággal fenyegetőzik, vagy kész öngyilkossági tervet mond el, hanem azt is, ha öngyilkosságra utaló visel­kedést mutat, vagy szándékát közvetlen környezetének - rendszerint egy számára kedves személynek - kétségbeesésével, reményvesztettségével jelzi az önmegsemmisítésre elszánt ember. Ezeket az utalásokat a környezet rendszerint meg is érti, gondol is az öngyilkosságveszélyre, de ezt a gondolatot különböző észérvekkel elhárítja magától, és a kapott jelzésre nem reagál.

Az öngyilkossági szándék közlése sokféle változatban történhet, és többnyire annak a személynek szól, akivel az öngyilkosságra készülő ember intim, de ellentmondásos érzelmi kapcsolatban van. Akivel a számára lényeges problémái vannak, akitől szeretetet vagy segítséget vár, de azt nem kapja meg, vagy nem eléggé kapja meg. Közismert tapasztalati tény, hogy az öngyilkos­sággal való fenyegetőzés arra szolgál, hogy vele az egyén a meglévő emberi kapcsolataiban valamilyen változást érjen el, hogy cselekvésre bírja azt, akinek a közlése szól. Utóvizsgálatok bebizonyították, hogy az öngyilkossági kísérletek után az emberi kapcsolatok az esetek nagy többségében jelentős változásokon mennek át. Az életben maradt általában több segítséget, odafordulást, szeretetet kap környezetétől, mint korábban. Az is bizonyított, hogy ha ilyen változás nem következik be az egyén és környezete kapcsolatában, az újabb öngyilkossági kísérlet veszélye jelentősen megnő…

A teljes írás itt olvasható

____________________________

MEGJEGYZÉS:
Az itt közölt írás a Vajdasági Magyar Tankönyv Tanács szervezésében megjelent tanári kézikönyvből származik, melynek címe: A kötődés hálói – Közösségben létezve.
Szerző: Dr. med. Sági Zoltán, neuropszichiáter, pszichoterapeuta, csoportanalitikus.
Ez a kiadvány a magyarországi Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelent meg Újvidéken 2015-ben az Árgus kiadásában.
A kiadvány szerkesztője Muhi Béla.