Az én, és annak védelme - Az ÉN, az ego

Ezek nem tudatos, pszichés folyamatok, tudattalan lelki működések, amelyeknek az az alapvető funkciójuk, hogy megakadályozzák a személyiséget, az Én-t negatívan érintő, szorongást, megakadályozzák a stresszt keltő felismeréseket, amelyek veszélyeztetik az önértékelést. Lényegében, a hibáitól, a bántó szembesüléstől védenek. A szakemberek szerint, ezeket a különböző én-védő vagy másként elhárító mechanizmusokat, három nagy csoport valamelyikébe sorolhatjuk. Az első nagy csoportról, már szóltunk. Ezek azok, amelyek a lelki egyensúlyt az elviselhetetlen inger észlelésének megváltoztatásával érik el. A második nagy csoport lenne az, ahol az inger jelentőségének megváltoztatására kerül sor. Ezekben az esetekben, az elviselhetetlen ingert észleli az Én, de megkísérli kikapcsolni az ehhez kapcsolódó elviselhetetlen érzelmeket. Az elviselhetetlen ingert megpróbálja pozitívan átértelmezni és így védeni meg az önértékelését. Ezen belül, a racionalizálás, az önáltatás lenne az egyik. Ebben az esetben az egyén a viselkedésére, amit például elfogadhatatlan okok váltottak ki, ésszerűnek tűnő magyarázatot ad. Ha például valamilyen okból negatív következtetéseket kellene levonnia önmagával kapcsolatosan, inkább a valóságot torzítja el, mintha szemellenzőt tenne föl, vagy személyre szabott szemüveget tesz föl, ahelyett, hogy az önmagáról alkotott véleményét, hiedelmeit a valósággal hozná összhangba. Súlyos kritika érte az egyént, elmarasztaló vélemény van róla, ám inkább az állítás hitelességét kérdőjelezi meg. Vagy, amikor a kudarcainkat, érzelmi választásainkat magyarázzuk, racionális okokra vezetve vissza őket. „Ha az egyén valamely döntése nem észszerű (racionális), nem a döntését, hanem a tényeket változtatja meg, ferdíti el oly módon, hogy a döntése immár észszerűnek tűnjön”- olvasható az egyik elhárító mechanizmusokról szóló írásban.

Az intellektualizáció is igen gyakori elhárító mechanizmus. Az, aki ezt alkalmazza, az én-t fenyegető kellemetlen ingereket, gondolatokat, kellemetlen tudattartalmakat „becsomagolja”. A csomagolópapírként pedig absztrakt, elvont fogalmakat használ. Például, azt a tényt, hogy túl sokat iszik, a borban lévő anyagok, vegyületek védő hatásával védi ki. Mindennapi nyelven szólva „okoskodik”.

Az inger jelentőségének megváltoztatásához tartozik az identifikáció mechanizmusa is. Az identifikáció, vagyis azonosulás, egy adott személy vagy referenciacsoport értékeinek, attitűdjeinek elsajátítását jelenti. Az agresszorral való azonosulásnak is nevezik még. Az egyén annak a személynek a gondolkodását, érzéseit, nézeteit, hozzáállását, cselekvésmódjait veszi át, aki a problémáját okozta, vagy veszélyezteti. Nagyon gyakori példa erre, amikor a munkás, vagy a tisztviselő a családtagjait ugyanúgy alázza meg, amikor hazaér, mint őt a felettese vagy munkaadója. Egy másik példa erre, amikor egy szeretett személyt elvesztettünk (meghalt), azonosulunk vele, átvesszük szokásait, jellegzetes viselkedését, vagy az ő munkáját folytatjuk.

Ehhez az énvédelmi-mechanizmus csoporthoz tartozik a reakcióképzés is. Nagyon jó példája ennek, az az anya, aki elutasító gyermekével, (pl. mert nem kívánt terhességből született), az elutasítással ellentétes viselkedéssel, túlzott szeretetével, szinte megfojtja gyerekét. Itt az elfojtott vággyal ellentétes cselekedet végzünk, vagy azzal ellentétes nézeteket hangoztatunk. Vagy, amikor az illető túlzottan barátságos azzal, aki megsértette. Úgy is írnak róla, mint az önmeggyőzés, illetve önbecsapás egyik módjáról. Érdekes tényként említhetjük meg, hogy megállapították, hogy a racionalizáció, az intellektualizáció és a reakcióképzés különösen gyakori a segítő foglalkozásúak konfliktusaiban. Az ápolók, orvosok, szociális munkások, pszichoterapeuták, stb. alkalmazzák sűrűn ezeket az én-védő mechanizmusokat.

Az én-védő mechanizmusok harmadik csoportját alkotják azok a mechanizmusok, amelyek az inger semlegesítésére törekszenek. Ezek az inger semlegesítésére tett aktív intézkedések, mint amilyen az acting out, vagy kiélés, ilyenek lehetnek pl. az indokolatlan dühkitörések, erőszakos szexuális cselekedetek, családtagok elleni erőszak, helyzethez nem illő düh, amikor az elviselhetetlen helyzeteket fokozott tevékenységgel semlegesíti az egyén.    Ebbe a csoportba tartozik az ún. kontrafóbiás viselkedés is, amikor az illető a szorongást, aktív, direkt szembesüléssel küzdi le. Erre példa a tériszonnyal küzdő ember, aki elkezd ejtőernyőzni. Vagy, a túlzottan szorongó egyén, aki vakmerően kezd viselkedni, hogy demonstrálja szorongásmentességét.

És végezetül, ennek a csoportnak a harmadik mechanizmusa a meg nem történté tevés vagy annuálás. Pl. az eseményt, amelyben részt vettünk vagy előidéztünk, mert nem tudjuk elfogadni, egyszerűen töröljük az emlékezetünkből, mint amikor halálos gázolás után a tettes elhajt a helyszínről. De példa erre, amikor az elhunyt családtagnak továbbra is megterítenek asztalnál.

Tény, hogy vannak ún. klasszikus énvédő mechanizmusok, de számtalan más egovédő technika is létezik, amelyek kultúraként, koronként, a társadalmi elvárásoktól függően befolyásoltak. Mondhatjuk, embere válogatja!