Minden szentnek maga felé

Maga a körtemplom óriási fölüdülés, miután búcsút vettek a keresztalapú, a hátsó padokban ülőket akusztikailag, optikailag kizáró fölállástól (fölüléstől). Itt a giccses barokk-cafrang sem nyomaszt – az oltár egyszerű és nyugtató. A színes ablakok üdítőek. A súlyos fapadokat könnyen mozgatható székek váltották föl. Bár itt is térdelnek néhányan, szinte várom, hogy valaki hasra vágódjon az oltár előtt, mint Kafka képmutatója. A gyerekeket, zajongókat üveg ablakú terem mögé rakták. (És a fertőzőket?) Mert maszkokat alig látok. Még a szentelt víz sincs letakarva – kiváló alkalom kovidot fölszedni, ha valaki elmulasztotta volna.

Az épület tervezői között nem volt egy paraszt sem, aki megmondta volna: a kályhával fűtünk, a padlón járunk. Ha időszakos, befúvásos, infravörös fűtést raknak be, most nem fagyoskodnánk, mert a padlófűtés megfizethetetlenné vált. Apróság, de kifelejtették az összes többi infrastruktúrát is: helyet a kivetítőknek, IR-paneleknek, hangszóróknak. Utóbbi is minek, nem tudtak már a régi görögök akusztikailag kiváló épületeket építeni? Agyönyörű gazdagréti Angyalok temploma amfiteátrum - igaz, hegyoldalba épült.

Már a ceremónia kezdete hanyatt vágott: az egész csapat, papostul, ministránsostul úgy trappolt be, mint a Fradi tizenegy futballistája a pályára. És ezt a „tempót” mindvégig tartották, mintha csak arra hajtottak volna, hogy mielőbb vége legyen. Hát nem ez az áhítat, a kontempláció, a magunkba-szállás helye és ideje? Még bűneinket sem volt időnk megbánni! Szép, hogy ennyi ministráns vonul föl, de mért szaladgálnak ilyen kísértet-pendelyben? Pedig ma ezerszer gazdagabb az eklézsia! Emlékezetem szerint az igazi ministránsruha piros albából, fölötte fehér karingből állt. Már messziről fölismerhető volt az utcán, amikor vitték az utolsó kenetet.

A hajtás miatt elmarad az oltár előtti térdhajlás, minden mozzanat előtt. Egyszer csak mind eltűnnek az oltár mögött. Ja, elfeledtem! Bújócskáznak, hisz ez gyerekmise. A gyerekek élvezettel asszisztálnak, jó móka az egész. A perselyezés kiváltképp szórakoztató, behajtják rajtunk az obulust. Nejem megvádol, hogy smucig vagyok és csak 20 Ft-ot adok. Valójában inflációkövető perselypénzt adtam, én 200 Ft-ot, feleségem 500-at, anyósom 1000 Ft-ot – mindenki a bűnei arányában. Az előírt idézet János jelenéseiből való. Érdekes olvasmány, megelőlegezi az Apache harci helikoptert („4 lelkes állat, 6-6 szárnnyal, szemekkel elől-hátul”). Doma atya (fiam lehetne) Ferenc pápa mellett nem mulasztja el hódolattal Erdő Pétert is megemlíteni, akinél nagyobb képmutatót és népellenséget nem ismerek. Ő szerepel 24-szer lapjában névvel és képpel, míg egy bizonyos Jézus Krisztus 7-szer. Ő az, aki embercsempész lenne, ha egy menekültet befogadna és ő az, aki ráhozta a rendőrséget egy papok által molesztált áldozatra. „Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak”. -halljuk a szószékről. Boldogok, akiknek nincs tüzelőre pénzük, akik megszámolják forintjaikat, mielőtt kenyeret vesznek? Micsoda cinizmus – az isten házában!

- Mióta van itt a Doma atya? -2 éve. Akkor vagy elkerültük egymást, vagy én járok ritkán misére.

(De a chess.com-on 1300 pontom van!)

RS