Tudta-e?
Mindenki tudja, hogy a spenót sok vasat tartalmaz, ezért aztán a szülők erőszeretettel erőltetik le gyermekeik torkán. Az igazság azonban az, hogy a spenót semmivel sem tartalmaz több vasat, mint bármely más zöldség. A félreértés még az 50-es évekből származik, amikor egy élelmiszerkutató rossz helyre tett egy tizedesvesszőt, így a vizsgálat eredménye tízszeres vastartalmat mutatott a valósághoz képest.

10. szám - 2007. augusztus 6.

Magyar származású Nobel-díjasok

Gábor Dénes - A holográfia felfedezője

Folyóiratunkban részletesen bemutatjuk a híres magyar származású tudósokat és feltalálókat.
Ribár Béla: Híres magyar tudósok című könyve alapján

GÁBOR DÉNES 1900. június 5-én született Budapesten. 15 éves lehetett, amikor már megmutatkozott nála a fizika iránti érdeklődés. Mint gimnáziumi tanuló, otthon laboratóriumot rendezett be, ahol bátyjával korának számos modern fizikai kísérletét megismételte. Még mielőtt az egyetemre iratkozott volna, megismerkedett a mikroszkóp elméletével, a színes fényképezés módszerével, amelyek három évtized múlva olyan jelent6s szerepet játszottak munkájában.

Egyetemi tanulmányait 1918-ban kezdi meg a budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki szakán. 1920-ban a berlini Technische Hochschulén folytatja, ahol 1924-ben elektromérnöki oklevelet szerzett. Berlinben a műszaki tantárgyak mellett M. Planck, A. Einstein, M. von Laue és W. H. Nernst, a kor legkiválóbb német fizikusainak az előadásait is hallgatta. Nagy sebességű katódsugár-oszcilloszkóp kifejlesztésével a Siemens és Halske cég kutató mérnökeként 1927-ben védte meg doktori munkáját. Sokat foglalkozott a gázkisülések fizikájával is. A plazmák (erősen ionizált gázok) tanulmányozása során feltárt effektusok gyakorlati hasznosításra ösztönözték és a gázkisülési csövek technikai részleteire vonatkozó találmányok sorát szabadalmaztatta. 1934-1935-ben a budapesti Tungsramnál dolgozott és kifejlesztett egy gázkisülési lámpát, de a sikeres laboratóriumi munkák ellenére sem került sor a lámpák magyarországi gyártására, mivel a gyár nem kívánta megvásárolni Gábor Dénes szabadalmát.

Ezután Angliában telepedett le és 17 évet a Thomson-Houston Társaság kísérleti laboratóriumában dolgozott. Fő kutatási területe az elektronoptika volt, de foglalkozott a híradástechnikai információelmélet kérdéseivel is. Az elektronoptikai képalkotás kutatása vezette a holográfia felfedezéséhez. Felismerte, hogy a tökéletes képalkotáshoz nemcsak a tárgyról visszavert hullámok intenzitását (mint azt a hagyományos fényképezés teszi), hanem a hullámok fázisát is fel kell használni, és akkor a tárgyról teljes (holo) és térbeli (graf) kép nyerhető. Erre vonatkozó elméletét Gábor Dénes 1946 és 1951 között dolgozta ki. Felfedezése mintegy húsz évvel megelőzte technikai megvalósításának lehetőségeit. A holográfia szélesebb körű elterjedését csak a lézer felfedezése tette lehetővé.
1945-tőI 1958-ig a londoni Imperial College of Science and Technologyn tanított elektronoptikát, majd 1958-ban az alkalmazott elektronfizika professzora lett. Több kutatóintézettel együttműködve számos nehéz és érdekes probléma megoldásával foglalkozott. Szerkesztett egy Wilson-féle ködkamrát, amellyel a részecskék sebességét is mérni lehetett, univerzális analóg számítógépet, lapos színes tv-képcsövet. 1967-ben nyugalomba vonult, de tanácsadóként tovább is kapcsolatban maradt az egyetemmel. Tudományos munkásságának legmagasabb rangú elismerése az 1971-es fizikai Nobel-díj, melyet "a holográfiai módszer felfedezéséért és fejlesztéséhez való hozzájárulásáért" kapott. Számos tudományos szervezet, így a Royal Society és a Magyar Tudományos Akadémia is tagjává választotta. Az MTA meghívására kétévenként hazalátogatott Budapestre és előadásokat tartott.

Szakmai sikerének csúcspontján érdeklődési köre tovább bővül és az emberi civilizáció világ problémáival is foglalkozni kezd. Meggyőződött róla, hogy az ipari technológia és a társadalom szociális intézményei között megengedhetetlenül nagy és egyre táguló szakadék fejlődött ki. A hatvanas évektől kezdve figyelmét mindinkább az emberiség élete és jövője felé irányítja. Ebből fakadnak "A jövő feltalálása", "Tudományos, műszaki és társadalmi újítások", "Az érett társadalom" című munkái. 1972-ben egy budapesti tv-riportban erről a következőképpen nyilatkozott: "Most már hosszú évek óta - tizenöt éve - kettős életet élek: fizikus vagyok és feltaláló. Ez az egyik életem, a másik pedig: szociális író vagyok. Régen rájöttem arra, hogy nagyon nagy veszedelemben van a mi kultúránk."
Véleménye szerint a tudománynak két nagy problémával kell szembenéznie: "Az egyik előrejelzési probléma: meddig folytatódhat a dolog úgy tovább, ahogyan most folyik. A másik feltalálási probléma: hogyan előzhetjük meg a katasztrófát." A válaszok kutatásában Umberto Colombo professzorral együttműködve fogalmazták meg "A hulladékkorszak után" címmel a Római Klub 4. szám ú jelentését. E műben tudatják az emberiséggel, hogy a pazarlás, a rablógazdálkodás kora végérvényesen lejárt és a világ új gazdálkodási és új gondolkodási módot követel.

Élete végéig foglalkoztatta az emberiség jövőjének feltalálása. Különösen értékes az a gondolata, hogy a jövő feltalálásának magában kell foglalni az információ és a kommunikáció teljes problémakörét. A tudós, a mérnök, a szociális gondolkodó Gábor Dénes nagyszerű példája, hogyan ötvöződik össze a teljességre törő élet.
Bár szülőföldjétől távol szakadt, azt és magyarságát büszkén vallotta és vállalta. Szülőföldjéhez való kötődése sohasem halványult el, és a gyökerek, amelyek a szülőhazához kötötték, sohasem szakadtak el. A tanszékén mindig szívesen látta a magyar fiatalokat. Széles műveltségű, szellemes társalgó tudós volt, aki szerette és gyakran önfeledten énekelte a magyar nótákat. 1979. február 9-én hunyt el Londonban.

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2019 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor